Nehéz elképzelni, hogy egy józan gondolkodású politikus úgy reagáljon, mint Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor – különösen az SZBU sikeres hadműveletének fényében, amely valódi katonai mérföldkőként értékelhető. Az ukrán drónok orosz repülőterek elleni támadását követően tett nyilatkozata inkább azt a benyomást keltette, hogy Orbánt jobban aggasztja az ukrán állam védelmére tett kísérlet, mint maga a háború, amely során Oroszország immár több mint három éve bombáz ukrán városokat.

Közösségi oldalán közzétett videóüzenetében Orbán bejelentette a Védelmi Tanács összehívását az „aggasztó hírek” miatt, amelyek az orosz–ukrán frontvonalról érkeztek. Ahelyett azonban, hogy nevén nevezné a dolgokat, ismét belső „fenyegetésekről”, külföldi beavatkozásról és Magyarország elleni titkosszolgálati akciókról beszélt.

De vajon mi váltotta ki ezt a rendkívüli reakciót? Valószínűleg a „Pókháló” fedőnevű nagyszabású hadművelet, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Vaszil Maljuk, az SZBU vezetője személyesen irányítottak. Az ukrán különleges szolgálatok hosszú, több szakaszból álló előkészület után FPV drónokat juttattak be az orosz területre, amelyeket mobil faházakba rejtve szállítottak. Ezekkel a drónokkal stratégiai jelentőségű katonai repülőgépeket támadtak meg, és a flotta csaknem harmadát megsemmisítették – olyan gépeket, amelyek korábban ukrán civil célpontokat támadtak.

A művelet gyors, precíz és civil áldozatok nélküli volt. Mindez pánikot keltett a Kremlben – és, úgy tűnik, egyes európai szövetségesek körében is. Orbán viszont ahelyett, hogy az agresszort ítélte volna el, ismét az orosz propagandával összecsengő retorikát alkalmazta: egy szóval sem említette a több ezer meggyilkolt ukrán civilt, és egyszer sem hívta össze a Védelmi Tanácsot az iskolákat, kórházakat vagy lakónegyedeket ért orosz csapások miatt.

Sőt, Orbán következetesen elkerüli a háború valódi okainak megnevezését. Számára csak a következmények számítanak – de csak akkor, ha azok Oroszországot érintik, vagy ha személyesen őt éri kritika. Korábban azt állította, hogy Donald Trump egyetlen nap alatt békét tudna teremteni, majd amikor ez nem valósult meg, Ukrajnát és az Európai Uniót okolta a háború folytatásáért. Ez a hozzáállás nemcsak Magyarország érdekeivel megy szembe, hanem nyílt politikai szervilizmusnak is tekinthető.

Orbán viszonya Oroszországhoz finoman szólva is ellentmondásos. 2013 előtt még a nyugati értékek védelmezőjeként pozicionálta magát, ezt követően viszont látványos irányváltást hajtott végre. A fordulat okai máig találgatások tárgyát képezik – az eltűnt telefonjától a lánya esküvőjén, egészen feltételezett orosz zsarolási lehetőségekig, amelyek külföldi bankszámlákhoz kapcsolódnak.

Amíg ezekre nincs bizonyíték, addig ezek csak feltételezések maradnak – de nem kizárható, hogy van bennük igazság. Ami biztos: Orbán nem a magyar nép érdekeit képviseli. Oroszbarát álláspontja, az Európai Unió folyamatos bírálata és a Kreml bűneinek figyelmen kívül hagyása aggodalomra adnak okot. A magyaroknak joguk van tudni, miért áll a miniszterelnökük nem az ő oldalukon, hanem egy agresszív, háborút indító idegen hatalomén.