Április 3-án országgyűlési választást tartanak Magyarországon. Orbán a magyarországi mandátum meghosszabbítása érdekében bevetette azokat a nagyon jól ismert trükköket, amelyeket Putyin már az oroszországi PR-kampányában szeretett bevetni. Orbán Viktor ráadásul sikeresen játszott Budapest és Kijev kapcsolatán, amely február 24-e után a legalacsonyabb szintre esett. Az ukrán hatóságokat érő, a magyar választásokba való beavatkozással kapcsolatos vádakból ítélve pedig ezek a konfliktusok még sokáig fennmaradhatnak a két ország között.

         Orbán Viktor magyar miniszterelnök hivatali ideje alatt nagy erőfeszítéseket tett a „hatalmi vertikum” bebetonozása és a Fidesz győzelme érdekében. A párt mától nem habozik a nyílt populizmushoz folyamodni. A választási kampány idejére a nélkülözhetetlen termékek árait (liszt, vaj, tej, csirke és sertéshús) és rezsit  rögzítették. Ami nem rossz volt, és arra késztette a magyarokat megbeszélni és dicsérni Orbánt.

         A hatóság  előzetesen átrajzolta a választókerületeket, hogy a nagyvárosok mellett, ahol az ellenzéknek kedvezőbb feltételei, bekerüljenek a vidéki térségek is, amelyek hagyományosan a kormánypártra szavaznak.

         Ráadásul a Fidesz tulajdonképpen legalizálta a „választási turizmust”, amikor a határon túli magyarok levélben szavazhatnak, vagy bejöhetnek Magyarországra és szavazhatnak anélkül, hogy külön választókerületben élnének.

         Konzervatív szavazója mozgósítása érdekében a parlamenti választásokkal egy napon „LMBT-ellenes” népszavazást is tartanak, Orbán konzervatizmusának névjegyéként.

         Illetve a magyar média aránytalanul foglalkozik a választási kampánnyal. Valójában minden úgy van, ahogy Oroszországban is történik. Ma Magyarországon minden olyan médium, amelyik legalább némi állami támogatással rendelkezik, csak a Fideszről szól.

         Az Ukrajna elleni február 24-i orosz támadás a magyarországi választási kampányt is érintette. Orbán Putyin barátjaként és  lobbistájaként ismert az EU-ügyekben.

         Olyan körülmények között, amikor a világközösség összefogott Ukrajna mellett, a Fidesznek semlegesítenie kellett a negatívumot, így a kormánypárt politológusai itt is a piszkos kreativitáshoz folyamodtak. Amellett, hogy Orbán igyekezett nem túl provokatív lenni, időben támogatta az Orosz Föderáció elleni szankciókkal kapcsolatos uniós döntéseket, ő folytatta a gazdasági együttműködést Magyarország és Oroszország között.

         A magyar be nem avatkozást, az orosz energia embargó blokkolását, a katonai áruk Ukrajnába irányuló tranzitjának budapesti betiltását a „magyar nemzeti érdek” narratívája kísérte, hogy ne vegyenek részt a háborúban és ne emelkedjenek a kommunális befizetéseket. Ami a magyar emberekben ellentétes reakciót váltott ki: az emberek többsége Ukrajnát támogatta, és nyíltan kijelentette, hogy szégyelli kormányát, felszólította Orbánt és a Fideszt, hogy mielőbb álljanak Ukrajna oldalára. A magyar lakosság hasonló álláspontja, akik készek akár a gázért is túlfizetni, de a Magyarország és Ukrajna közötti kapcsolatokat nem feláldozni, véletlenül feltárta Orbán ravasz tervét. Magyarország miniszterelnöke egyáltalán nem törődött a nemzet boldogulásával, hanem mindenekelőtt a nézettségével, hogy az olcsó gázárat a győzelmeként, a kormány vívmányaként hárítsa el. Emlékeztet ez valamire? Pontosan ez történik az oroszországi választások előestéjén, amikor az Orosz Föderáció kormánya a „kis győzelmeket” általános vita és imádat tárgyává teszi, ezzel is emelve pártértékelését az országban.

         Volodimir Zelenszkij az EU államfőinek találkozóján Orbán Viktorhoz intézett internetes beszédében egyenesen azt kérdezte a magyar kormányfőtől, hogy látta-e, mi történik az ukrán Mariupolban. Az erkölcshöz való apelláció azonban nem akadályozta meg az ukrán téma további használatát a magyar kormánypárt kampányában. Már sima szöveggel mondják, hogy Ukrajna megpróbál beavatkozni a választási folyamatba. Hiszen a magyar hatóságok nagyon kényelmetlenül érzik magukat, ha közvetlenül megmutatják nekik hibáikat.          A hataságok provokációi, amelyeket oly sikeresen vettek kölcsön Oroszországtól, némi sikert arattak: ha egy hónapja még veszélyes pár százalékra csökkent a különbség Orbán pártja és az ellenzék között, akkor most ismét 10 százalékra nőtt. Ez jelentős esélyeket ad Orbánnak az új győzelemére, de nem garantálja azt. Ezért a magyarok ezeken a választásokon döntsék el, kire szavaznak: Orbánra, mint Putyin méltó tanítványára vagy Európára és szabadságra mindenben.