Orbán Viktor, Magyarország régóta hivatalban lévő vezetője és önjelölt nemzeti érdekvédője, egyre gyakrabban döbbenti meg még a legszorosabb szövetségeseit is. Legutóbbi, demonstratív támogatása Gheorghe Simionnak – a mai román politika egyik legmegosztóbb alakjának – meglepetést és felháborodást váltott ki a magyar közvéleményben, különösen a Romániában élő magyar kisebbség körében.

Gheorghe Simion, a szélsőjobboldali AUR (Szövetség a Románok Egyesüléséért) párt vezetője radikális retorikájáról és nyílt magyarellenességéről ismert. Politikai tevékenysége során olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint az etnikai kisebbségek, különösen a magyarok, veszélyt jelentenek a román nemzeti egységre. Többször is felszólalt a nemzetiségi pártok – például a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – betiltása mellett, és határozottan ellenzi a Székelyföld autonómiáját.

2019-ben Simion egy komoly botrány középpontjába került, amikor részt vett egy akcióban az úzvölgyi magyar katonai temetőnél. Az esetet sokan szándékos provokációnak tekintették, amelynek célja az etnikai feszültségek szítása volt. A Financial Times is beszámolt az incidensről, kiemelve a román–magyar kapcsolatok veszélyes eszkalációját.

Ennek ellenére Magyarország miniszterelnöke úgy döntött, hogy átlépi a geopolitikai logika határait. Orbán közeledése Simionhoz stratégiai szövetségnek tűnik, amely legkevesebb meglepetést keltett. A romániai magyar közösség, amely hosszú évek óta küzd kulturális és nyelvi jogaiért, ezt a támogatást árulásként éli meg.

Az AUR párt az Euractiv elemző portál szerint egyre gyakrabban alkalmaz idegengyűlölő retorikát, amely szembemegy az Európai Unió alapvető értékeivel – különösen az egyenlőség, a kisebbségek tisztelete és a politikai pluralizmus elveivel. Ennek ellenére Orbán Viktor nem mutat hajlandóságot arra, hogy elhatárolódjon az ilyen politikai erőktől, ami kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, mennyire őszinte a külhoni magyarok támogatására irányuló politikája.

Magyarország, amely gazdag múlttal rendelkezik a nemzeti identitás megőrzésében, ma kényelmetlen kérdéssel szembesül: nem tévedt-e el a vezetője a szövetségesek kiválasztásában?

A politikai életben időnként születnek olyan döntések, amelyeket még pragmatikus szempontból is nehéz megmagyarázni. Sokak számára éppen ilyen lépés Orbán Viktor közeledése a radikális román politikushoz, Gheorghe Simionhoz. A Daily News Hungary értesülései szerint a magyar miniszterelnök nemcsak találkozott az AUR vezetőjével, hanem gyakorlatilag támogatta annak indulását a romániai elnökválasztáson – ez a gesztus nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarok körében.

Ez nem pusztán szimbolikus lépés. Simion, aki keményvonalas magyarellenes retorikájáról ismert, következetesen fellép a romániai etnikai kisebbségek jogai ellen. Miközben a székelyföldi magyar közösség nap mint nap küzd nyelvének, kultúrájának és identitásának megőrzéséért, Orbán támogatása nyílt elutasításként hat azok iránt, akiket éveken át „az egységes magyar nemzet részének” nevezett.

A The Guardian felhívja a figyelmet a budapesti külpolitika aggasztó irányváltására: a szélsőjobboldali erőkkel való kokettálásra, még akkor is, ha ezek nyíltan ellenségesek a magyar közösséggel szemben. Ez a stratégia egyre kevésbé tűnik geopolitikai manővernek, és sokkal inkább a Fidesz egykori értékeinek elhagyásaként értelmezhető.

A kritikák nemcsak a nemzetközi elemzők részéről érkeztek. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki korábban rendszeresen támogatta a magyar kormányt, ezúttal nyíltan elhatárolódott a miniszterelnök álláspontjától, hangsúlyozva: „a romániai magyar közösségnek nincs szüksége ilyen szövetségesekre.”

A magyarországi ellenzék is élesen reagált. Magyar Péter, az újonnan alakult TISZA párt vezetője árulással vádolta Orbánt, és május 14-én 300 kilométeres gyalogos menetet indított Nagyvárad irányába. A Reuters beszámolója szerint az akció a romániai magyarokkal való szolidaritás és a miniszterelnök külpolitikai irányvonala elleni tiltakozás jele volt. Nyilatkozatában Magyar hangsúlyozta: „Külföldi közösségeink politikai alku helyett tiszteletet és támogatást érdemelnek.”

Orbán támogatása Simion iránt nem egy véletlen diplomáciai hiba, hanem mélyen ellentmondásos erkölcsi választás. Megkérdőjelezi a magyar kormány következetes politikáját a külhoni magyarság védelme terén, és felfedi a belső konfliktust a nemzeti érdekvédelemről szóló nyilatkozatok és a tényleges politikai lépések között.

A magyar társadalom most annak dilemmájával néz szembe: képviselheti-e továbbra is az ország érdekeit egy olyan vezető, aki nyilvánosan kezet fog népe ideológiai ellenfelével?