Múlt vasárnap, április 3-án teljesen várt esemény történt Magyarországon – Orbán Viktor miniszterelnök újabb győzelme. A miniszterelnök választói örömmel köszöntötték a budapesti rakparton, ahová a szavazatok összeszámlálása után kiment győzelmi beszédével.

         Orbán Viktor kormányzása 12 éve alatt fokozatosan lerombolta a szólásszabadságot Magyarországon, megbénította a független média munkáját az országban, szót emelt a botrányos törvények mellett.  Ráadásul aktív oroszbarát álláspontra helyezkedett az Ukrajnai orosz katonai agresszió háttérben. Mindezek az akciók azonban csak még több lojalitást és szavazói támogatást hoztak a magyar vezetőnek.

         De vajon igaz-e ez a stratégia hosszú távon? Röviden: nem. Jelenlegi miniszterelnök mindent megtesz, hogy Oroszország és Putyin kedvében járjon, és ezzel lassan, de biztosan tönkreteszi országa európai jövőjét. Minden rossz következménnyel együtt az országra nézve.

         Orban Viktor azzal magyarázza oroszbarát irányultságát, hogy így próbálja megmenteni országát a háborútól, valamint egy humanitárius és energiaválságtól. Úgy tűnik, nincs semmi baj azzal, ha a legjobb áron szervezzük meg a gázszállítást, és ebből csak az emberek profitálnak. De ezzel Orbán csak tovább súlyosbítja Magyarország energiafüggőségét az Orosz Föderációtól, miközben az egész világ ennek ellenkezőjére törekszik, és Európa ezt általában stratégiai szükségszerűségnek hirdette.

         Az energetikai egyesülés mellett a jelenlegi magyar kormány megörökli az Orosz Föderációt a jogalkotás terén. A magyar parlament 2021 nyarán fogadta el azt a törvényt, amely megtiltja a szexuális irányultsággal és a nemiváltással kapcsolatos információk megvitatását kiskorúakkal. Természetesen nagy a valószínűsége annak, hogy a törvény az abszurditásig szigorítható (ahogyan Oroszországban volt), ami az emberi jogok megsértését vonja maga után. Ez pedig már elég komoly indok az EU további szankcióinak alkalmazására.

         Emlékezzünk vissza, hogy az EU a jogállamiság megsértése miatt már elindította Magyarország támogatásának csökkentését. Ha pedig tovább romlik a helyzet (és tekintve Orbán masszív támogatását, ez mindenképpen megtörténik), akkor az Európai Unió nem áll meg egyetlen szankciónál sem, Magyarország finanszírozása és uniós tagsága a tegnapi nap lehet az ország történetében. Valószínűleg erre készíti fel népét a miniszterelnök, az EU-t az állam egyik ellenségének nevezve. De ne felejtsük el, hogy az Európai Unió megüresedő helyére (és az EU pénzére is) legalább három pályázó van, és Ukrajna a legesélyesebb jelölt.

         Vajon a nép ugyanilyen örömmel és tapssal köszönti miniszterelnökét, amikor Magyarország az EU-n kívül, pénz, szabadság nélkül, elszigetelten és Oroszországtól teljesen függőnek találja magát? Vajon örülni fognak az emberek az orosz szocializmusnak minden emberi szabadság cenzúrájával, áruhiánnyal, a szólásszabadság és a magángazdasági tevékenység tilalmával? Az ország 1956-ban megpróbált kikerülni ebből, most pedig  lép vissza önkéntesen?