Amikor az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump az ENSZ Közgyűlésének szószékéről felszólította a NATO-szövetségeseket, hogy hagyják abba az orosz olaj vásárlását, Washingtonban egyértelmű szolidaritási jelzésben reménykedtek. Ám Budapestről olyan válasz érkezett, amelyet nehéz lenne diplomáciának nevezni: Orbán Viktor gyakorlatilag látványosan bemutatta a középső ujját az amerikai vezetőnek. Kormánya nemcsak hogy elutasította a követelést, hanem „irreálisnak” is nevezte. Orbán mögött pedig határozottan kirajzolódik Vlagyimir Putyin alakja, aki büntetlenségi magabiztosságot biztosít a magyar miniszterelnöknek.
Trump kijelentése keményen és félreérthetetlenül hangzott: „A NATO-szövetségesek nem finanszírozhatják Oroszország háborúját az olajvásárlásaikkal.” Erre válaszolt New Yorkban Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter: „A földrajzi realitás nem teszi lehetővé számunkra, hogy lemondjunk az orosz energiahordozókról.” Másnap pedig Orbán a magyar állami rádiónak adott interjúban hangsúlyozta:
„Az Egyesült Államok és Magyarország is szuverén állam. Amerika maga dönti el, honnan vásárol olajat és gázt, Magyarország pedig ugyanígy fog tenni” (AP news, Bloomberg).
Ez a kommentár nem diplomáciai védekezésként hatott, hanem nyílt megvetésként az amerikai elnökkel szemben. Orbán nem egyszerűen figyelmen kívül hagyta Trumpot, hanem világossá tette: nem áll szándékában politikát változtatni külső nyomás hatására.
Orbán elutasítása durva tiszteletlenségi gesztusnak tűnik — ugyanannak a középső ujjnak, amely Trumpnak szólt. Ez szimbolikus „nem hajlunk meg” üzenet Budapestről, amely aláássa a szövetség egységét, és egyben jelez Moszkvának: Magyarország a Kreml megbízható partnere marad.
Orbán érvei az „alternatívák hiányáról” a tények súlya alatt összeomlanak. A horvát JANAF üzemeltető megerősítette, hogy képes évi 14,3 millió tonna olajat szállítani az Adriai Kőolajvezetéken keresztül, ami meghaladja a MOL magyarországi finomítók éves igényét. A Reuters szerint Magyarország már 2025-re 2,1 millió tonna szállításra kötött szerződést ezen az ágon. Eközben azonban a legtöbb olaj továbbra is Oroszországból érkezik a „Barátság” vezetéken keresztül — napi több mint 80 ezer hordó a Tatneft partnereként, miután a LUKOIL ellen szankciók léptek életbe.
A German Marshall Fund és az Atlantic Council szakértői hangsúlyozzák: Magyarország orosz szerződése aláássa az EU energetikai szolidaritását, és milliárd eurós bevételt biztosít a Kremlnek. Az RFE/RL emlékeztet, hogy a NATO-tagok közül csak három ország maradt függő az orosz olajtól — Magyarország, Szlovákia és Törökország. Minden más ország képes volt alternatívát találni, még ha ez drága is volt.
Az ok nyilvánvaló — Putyin. A Kreml politikai biztonsági garanciává vált a magyar miniszterelnök számára. Magyarország jól keres az olcsóbb orosz olaj feldolgozásán, míg Moszkva biztosítja Orbánnak azt a magabiztosságot, hogy megengedheti magának, hogy semmibe vegye Trumpot és az egész Nyugatot. Belföldön ezt „szuverenitásvédelemként” adják el, noha valójában a Kremltől való mély függőségről van szó.
Az amerikai elnök iránti demonstratív tiszteletlenség még mélyebb elszigetelődésbe sodorja Magyarországot. Az EU már készül új lépésekre a „Barátság” maradék áramlatai ellen, valamint vámakadályokra az orosz olajjal szemben. Ha Orbán továbbra is ragaszkodik az „orosz csővezetékhez”, az ország olyan gazdasági sokkal szembesülhet, amely sokkal fájdalmasabb lesz, mint a diverzifikáció feltételezett költségei.
Amit ma látunk, az nem pusztán gazdasági számítás. Ez az erő és a cinizmus demonstrációja. Orbán nemcsak Trumpnak mutat középső ujjat, hanem a transzatlanti egység értékeinek is. És mindezt mosolyogva teszi, biztos abban, hogy mögötte áll Putyin. Ez a magabiztosság jelenti a legnagyobb veszélyt Európára, hiszen minden egyes hordó orosz olaj, amely átlépi a magyar határt, újabb lövedékeket és rakétákat jelent Ukrajna elleni háborúhoz.