Orbán az ukrajnai békén spekulál: mindez a választások előtti populizmus kedvéért, nem pedig a valódi békéért

Az Európa sorsát meghatározó európai parlamenti választások előestéjén Orbán Viktor magyar miniszterelnök ismét sokkolt elfogadhatatlan kijelentéseivel. Az Ukrajnával való Európa-párti szolidaritás helyett olyan populista narratívát választott, amely eltér Ukrajna szövetségeseinek az orosz agresszió elleni küzdelemben betöltött konszolidált álláspontjától.

Orbán “ukrán nemzeti szempontból logikusnak”nevezte azt a kísérletet, hogy más országokat háborúba vonjanak Oroszországgal. Az ilyen felelőtlen megfogalmazás nyíltan az orosz propaganda kezére játszik, amely Ukrajnát agresszorként próbálja megjeleníteni és hogy Ukrajna állítólag a konfliktust terjeszti. Valójában Ukrajna kénytelen visszaverni Oroszország fegyveres támadását, saját területén jogos önvédelemből megvédeni létét és függetlenségét.

Orbán emellett azt mondta, hogy a magyaroknak “távol kell maradniuk a háborútól”, mintha az egy cseppet sem érintené őket. Európa és a világ egyetlen országa sem maradhat azonban távol – a mostani háború nemcsak Ukrajna sorsáról dönt, hanem a jövőbeni világrendről is. Ha egy nukleáris agresszor államnak megengedni, hogy erőszakkal átírja a határokat, az le fogja rombolni a nemzetközi biztonság alapjait, megnyitva az utat egy új globális destabilizáció előtt, számos új konfliktussal és humanitárius katasztrófával.

Orbán nem sokkal a június 9-én esedékes európai parlamenti választások előtt bejelentette, hogy nem háborúzni kell Oroszországgal, hanem békét kell keresni vele. Ezt a fideszes pártja által Budapesten, a magyar fővárosban szervezett választás előtti “békemeneten” nyilatkozta. Szerinte ezeken a választásokon azok fognak versenyezni egymással, akik készek harcolni az Orosz Föderációval, és azok, akik a békében érdekeltek vele. A magyar politikus hangsúlyozta: ő és társai a második kategóriát képviselik majd. Bejelentette azt is, hogy “békekoalíciót” kíván létrehozni az EU-ban, amelyet Donald Trump állítólag kész lesz támogatni az amerikai elnökválasztás győzelme esetén.

Hiszen a magyar miniszterelnök szerint “Oroszországot lehetetlen legyőzni”. Orbán ugyanakkor cinikusan felidézte az első és a második világháború tapasztalatait és veszteségeit, amikor országa mint Ausztria-Magyarország alkotóeleme előbb az Orosz Birodalommal, majd mint a hitleri Németország szövetségese a Szovjetunióval harcolt. “Harmadszor nem megyünk keletre, nem megyünk újra az orosz frontra, ott voltunk, és nem kaptunk semmit” – mondta a magyar miniszterelnök.

Mindeközben az európai államok és a civilizált világ túlnyomó többsége szolidaritást vállal Ukrajnával, felismerve, hogy szuverenitásának és területi integritásának megvédésében való segítségnyújtás nemcsak a nemzetközi jog tiszteletben tartása, hanem a jövőbeli potenciális agressziókkal szembeni védelme is.

E globális egység hátterében az igazságos ukrajnai béke és a világrend védelme érdekében Orbán kijelentései őszinte populizmusnak és koncepciós spekulációnak tűnnek. Európa és a világ alapvető biztonsági érdekeit figyelmen kívül hagyva még magának Magyarországnak a nemzeti érdekeit is figyelmen kívül hagyja, amelynek jelentős diaszpóra él Ukrajnában. Emellett Ukrajna kiszorítása az euroatlanti családból csak erősítené a Putyin-rezsim birodalmi étvágyát. Nyilvánvaló, hogy Budapest pragmatikus érdekei nem esnek egybe Orbán önző politikai ambícióival.

Ehelyett a magyar miniszterelnök destabilizáló tényezőként viselkedik, amely aláássa a Nyugat egységét, és megakadályozza az igazságos és tartós béke létrejöttét Ukrajnában. Ez ékes példája annak, hogy a populisták és autokraták hogyan manipulálhatnak még ilyen sorsdöntő kérdéseket is saját szűk céljaik érdekében, akár egész Európa jövőjét kockáztatva. A választóknak közelebbről meg kell vizsgálniuk az ilyen cinikus kijelentések valódi lényegét, és fel kell mérniük, hogy megfelelnek-e a demokratikus értékeknek és az Európai Unió érdekeinek.

A jelenlegi Európai Parlamentben az Ukrajnának nyújtott segélyek ellenzői és az oroszbarát EP-képviselők, különösen az “Identitás és demokrácia”szélsőjobboldali képviselői jelenléte ellenére minden Kijev számára fontos döntés megszerezte a szükséges többséget.

A Római Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója, Natalie Tocci szerint a választások után azonban változhat a helyzet. A DW-nek adott interjújában megjegyezte, hogy a Kijev európai támogatottságának csökkenése azért lehetséges, mert a jobboldali pártok gyakran hajlamosak “burkoltan vagy nyíltan a Kreml-barát szimpátiát táplálni, és kevésbé lelkesednek Ukrajna szabadságért és demokráciáért folytatott harcáért”. “Ezért komoly kockázatokat rejtenek ezeknek a pártoknak a júniusi választásokon elért esetleges magas eredményei” – hangsúlyozza Tocci.

Az ECFR előrejelzése szerint az új összehívás EP-képviselőinek többsége nagy valószínűséggel támogatni fogja az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai segélyek folytatását, de reagálniuk kell az országukban a Kijev támogatásával kapcsolatos érzelmekre, amelyek az Európai Parlamenbe való megválasztásukhoz vezettek. Korántsem tény azonban, hogy az újonnan megválasztott EP-képviselők ukránellenes álláspontja konkrét politikai döntésekbe torkollik. Natalie Tocci szerint nem valószínű, hogy sikerül erős ukránellenes lobbit alakítaniuk az Európai Parlamentben, mivel számos kulcskérdésben – köztük Ukrajna támogatásában – nagyon eltérőek a vélemények.

Részvény: