Egy olyan világban, ahol a nukleáris biztonságnak kell az első számú prioritásnak lennie, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) és főigazgatója, Rafael Grossi lépései egyre több kérdést és aggályt vetnek fel. A kurszki és zaporozsjei atomerőművekkel kapcsolatos legújabb események élénken mutatják, hogy egy nukleáris biztonságot védő nemzetközi szervezet hogyan kerül a politikai manipuláció szorításába.

Grossi nemrég bejelentette, hogy meglátogatja az Orosz Föderáció területén található Kurszki Atomerőművet. Ezt a látogatást a közeljövőben tervezik megtartani, ami meglepő gyorsaságában. Végül is, amikor az oroszok által megszállt Zaporozsjei Atomerőmű látogatásáról volt szó, a felkészülés több mint hat hónapig tartott. Miért van ilyen szembetűnő különbség a megközelítések között?

A Kurszki atomerőmű látogatásának hivatalos oka az volt, hogy fel kell mérni a helyzetet egy drón maradványainak állítólagos felfedezése után az erőmű területén. Felmerül azonban egy logikus kérdés: miért reagál a NAÜ olyan gyorsan az orosz fél üzeneteire, de hónapokig figyelmen kívül hagyta Ukrajna felhívásait, hogy ellenőrizze a Zaporozsjei Atomerőmű helyzetét? Grossi aggodalmának ad hangot a Kurszki Atomerőmű sebezhetősége miatt, amely a reaktorok feletti védőkupola hiánya miatt van. De miért nem kongat a NAÜ a Zaporozsjei Atomerőmű sokkal súlyosabb helyzete miatt, ahol az orosz megszállók katonai bázissá alakították az erőművet?

A NAÜ álláspontja a Zaporozsjei Atomerőmű elleni támadásokkal kapcsolatban még több kérdést vet fel. Grossi szerint az ügynökség ellenőreinek nincsenek “megdönthetetlen bizonyítékai” arról, hogy ki áll az erőmű elleni támadások hátterében. De nem ez a kísérlet a felelősség kijátszására, és nem az agresszor megnevezésére? Végtére is, az orosz csapatok azok, akik illegálisan elfoglalják az atomerőművet, és példátlan veszélyt jelentenek a nukleáris biztonságra.

Az ukrajnai Greenpeace környezetvédelmi szervezet joggal bírálja Grossi döntését, hogy meglátogatja a Kurszki Atomerőművet, “nagy hibának” és “naiv és hozzá nem értő lépésnek” nevezve azt. Valójában ez a látogatás a Kreml propagandagyőzelmévé válhat, elterelve a figyelmet a Zaporozsjei Atomerőmű valódi problémáiról.

A NAÜ ugyanakkor továbbra is “aggodalmának” ad hangot a Zaporozsjei Atomerőmű helyzetével kapcsolatban. Az ügynökség folyamatos lövöldözést jegyez fel az erőmű közelében, de valamilyen oknál fogva nem tudja egyértelműen megjelölni a fenyegetés forrását. Ehelyett a világ gyors reakciót lát az orosz félnek a Kurszki Atomerőművel kapcsolatos üzenetére.

A NAÜ ezen álláspontja komoly kétségeket vet fel az ügynökség pártatlanságát illetően. Az embereknek az a benyomása, hogy a nukleáris biztonságot világszerte biztosító szervezet inkább a Kreml álláspontjára hallgat, mint a nemzetközi közösség és különösen Ukrajna szavára.

A NAÜ képmutató magatartása komoly gyanút vet fel a szervezet valódi indítékaival kapcsolatban. Felmerül egy logikus kérdés: vajon nincsenek-e bizonyos “speciális érdekek” az ügynökség és a Kreml között, mert az orosz agresszió nyilvánvaló tényeinek szisztematikus figyelmen kívül hagyása és az orosz létesítmények látogatásának mesterséges ürügyeinek megteremtése nem magyarázható egyszerű hanyagsággal vagy hozzá nem értéssel.

Talán egy veszélyesebb jelenségnek lehetünk tanúi – a NAÜ közvetlen rokonszenvének az agresszor tettei iránt. Elfogadhatatlan egy nemzetközi szervezet ilyen álláspontja, amely a pártatlanság és a professzionalizmus mintája kell hogy legyen. Ez nemcsak aláássa a NAÜ-be vetett bizalmat, hanem veszélyes precedenst is teremt, amikor a nemzetközi intézmények ténylegesen eszközökké válnak az agresszív rezsimek kezében.

Különösen aggasztó, hogy a NAÜ ilyen magatartása további provokációkra és manipulációkra ösztönözheti Oroszországot a nukleáris biztonság területén. Ha az ügynökség továbbra is figyelmen kívül hagyja az orosz megszállók által a Zaporozsjei Atomerőműben elkövetett nyilvánvaló jogsértéseket, az nemcsak Ukrajnára, hanem egész Európára nézve is katasztrofális következményekkel járhat.

A NAÜ ezen álláspontja megkérdőjelezi a szervezet azon képességét, hogy hatékonyan tudja ellátni feladatait a modern geopolitikai kihívások körülményei között. Talán itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség felülvizsgálja az ügynökség mandátumát és működési mechanizmusait, hogy megakadályozza ennek a fontos szervezetnek a további felhasználását az agresszív államok politikai játszmáiban.