A holnap megjelenő áprilisi inflációs adat a hazai pénzromlási ütem további jelentős csökkenését mutatja majd – állítják egységesen a Portfolio által megkérdezett szakértők. A visszaesést elsősorban egy „mesterséges” hatás, az árrésstop bevezetése okozza, ami a többségi vélemény szerint a választásokig velünk marad.

Négy százalék alá süllyedt-e az éves infláció áprilisban? Ez a fő kérdés a holnap megjelenő adat kapcsán. A szakértői előrejelzések konszenzusa kereken 4 százalék, ami a márciusi 4,7% után érdemi mérséklődést jelent. A nagy csökkenésnek alapvetően két oka van:

• az árrésstop áprilisban jelenik meg teljes egészében az árindexben, ami az élelmiszerárakon keresztül jelentős lehúzó hatást jelent,
• a világgazdasági zűrzavarban nagy esésnek induló olajár az üzemanyagokon keresztül fékezi az inflációt.

A látszólag tiszta kép mögött valójában igen sok bizonytalanság húzódik. Ezt mutatja, hogy az elemzői előrejelzések igen széles sávban, 3,5 és 4,3 százalék között szóródnak.

Amennyiben a KSH a megszokott módon gyűjtötte az adatokat, úgy vélhetően áprilisban jelentősen csökkenő élelmiszerinflációval találkozunk majd – mondja Virovácz Péter az árrésstop hatásaira utalva. Az ING szakértője szerint éves bázison 4,5 százalék közelébe eshetett vissza ezen termékkör inflációs rátája, ami február-márciusban még 7 százalék körül alakult. Ezzel Virovácz még a kormányzati várakozásnál is optimistább, hiszen a hivatalos megszólalások 5% körüli élelmiszerinflációt valószínűsítenek.

Az inflációra hűtő hatást gyakorolhat, hogy (erős kormányzati ráhatásra) a telekommunikációs és pénzügyi vállalatok a szolgáltatásaik idénre tervezett drágításától eltekintenek. A nyersanyagárak kedvező alakulása, a direkt árbeavatkozások, illetve a szolgáltatóktól kikényszerített díjképzési önmérséklet összességében már egy egészen más inflációs pályát vetít előre, mint ami a január-februári, minden várakozást felülmúlóan durva átárazási hullám után kialakulni látszott. Ez mutatkozik meg az idei év végére vonatkozó előrejelzések látványos visszaesésében:

Rövid távon azt, hogy a célsávban (vagy annak felső határa körül) marad-e az infláció, vagy „visszaugrik”, nagyban meghatározza, hogy a kormányzati különböző árkorlátozó intézkedések pontosan meddig élnek – mondja Nyeste Orsolya, az Erste Bank közgazdásza: elég nagyok a bizonytalanságok rövid távon is, de összességében most úgy látjuk, hogy a 4,5%-os kormányzati előrejelzés elérésének valószínűsége érdemben nőtt.

Miközben a hivatalos diskurzus azon folyik, hogy május végén vagy nyáron szűnjön meg az árrésstop, addig

a Portfolio-nak nyilatkozó elemzők domináns többsége szerint a szigorú árszabályozás a jövő év közepéig, tehát a választások utánig fennmarad.

Ennek kapcsán Nyeste arra hívja fel a figyelmet, hogy van egy elég erősen lefojtott infláció a rendszerben, ami viszont abba az irányba mutat, hogy az éves átlagos pénzromlási ütem stabilan 4% felett lehet, és 2026-ban sem tud a jegybanki célsávban stabilizálódni a mutató. A még csak tervezés szintjén bejelentett különböző kormányzati árszabályozó intézkedések lefelé mutató inflációs kockázataira rárakódik a nemzetközi gazdaság- és kereskedelempolitikai bizonytalanság, valamint a vártnál rosszabb hazai gazdasági teljesítmény, ami visszafoghatja a lakossági keresletet – sorol további, bizonytalanságot növelő tényezőket Kiss Péter, az Amundi befektetési igazgatója.

Ha csak a pontelőrejelzések konszenzusát nézzük, egy nagyon sima, 4% körül ingadozó inflációs pálya tárul elénk. Ha viszont a fentieket is figyelembe vesszük, szinte csak abban lehetünk biztosak, hogy ennyi különböző erejű, irányú és hosszúságú hatástól szinte lehetetlen ennyire stabil pályát várni. Ráadásul a múltbeli tapasztalat is az, hogy az árstabilitástól eltérő, „közepes magas” inflációt nemigen lehet stabilan tartani. Ez egyelőre kevés előrejelzésben jelenik meg, a jövő évi inflációs előrejelzés csak két elemzőnél távolodik el érdemben a 4%-tól. Az egyikük Becsey Zsolt, az Unicredit szakértője, aki így fogalmaz: „A kormányzati jelzésekből és a nyilvános bejelentésekből az rajzolódik ki, hogy a jövő évben is kitarthatnak az árrés-szabályozások és vállalások. Továbbá kedvezően alakulnak az importárak is a globális recessziós félelmek és a kőolajpiaci fejlemények eredményeként.

Mindezek okán az idei évet tekintve érdemben csökkent az inflációs várakozásunk, ezzel párhuzamosan a jövő év második felére vonatkozóan romlott.

Fontos kérdés, hogy reagál-e a jegybank a lejjebb húzódó inflációs pályára a kamatpolitikájával. „A gyenge GDP-adat és a csökkenő inflációs pálya a későbbiekben az MNB mozgásterét is növelheti, és akár alacsonyabb kamatokat is láthatunk hosszabb távon” – mondja Balog-Béki Márta, az MBH Bank elemzője. Bár ennek nem mond közvetlenül ellent, de Becsey Zsolt a másik oldalról fogja meg a jegybanki mozgástér változását. Monetáris politikai szempontból a kormányzati ráhatásra visszafogott árazások nem jelentenek automatikus kamatvágási lehetőséget. Erre Becsey szerint akkor lesz lehetősége az MNB-nek, ha

1. a világpiaci termékárak a jelenleg látott szintektől nem mozdulnak el jelentősen felfelé,
2. az inflációs folyamatok nem erősödnek a fejlett piacokon,
3. nem erősödik a kockázatkerülés a fejlődő piacokkal szemben,
4. a költségvetési folyamatok fenntarthatóan alakulnak.

Az infláció ilyen formán történő letörése nem igazán hatja meg a monetáris politika döntéshozóit – véli Virovácz Péter. Úgy tűnik ugyanis, hogy az átmeneti intézkedések következtében csökkenő infláción a jegybank átnéz, és a tartós folyamatok figyeli. A továbbra is magas inflációs várakozások mellett egyelőre nem látunk arra teret rövid távon, hogy az MNB kamatot csökkentsen. A magyar gazdaság folytatódó vesszőfutása ugyanakkor érdemben csökkenti a keresleti oldali – tartós – inflációs nyomást. Ha a GDP-növekedési várakozások továbbra is lefelé tendálnak majd, az az év vége felé mégis teret nyithat a lazítás irányába.