Az év végén 220 milliárd forintnyi kötvényt vásárolt vissza aukción kívül az ÁKK a jegybanktól – derül ki egy friss statisztikából és az adósságkezelő közléséből. Ezzel úgy tűnhet, hogy az állampapír-vásárlások decemberi leállítása után az MNB újabb lépést tett, hiszen elkezdte leépíteni a korábban megvásárolt mennyiséget. Jóval valószínűbb azonban, hogy valójában nem a monetáris szigor erősödéséről van szó, sokkal inkább arról, hogy a csökkenő államadósság elvárás biztos teljesüléséhez volt szükség az adósságbeállító tranzakcióra – Portfolio.

Hirtelen „eltűnt” 220 milliárdnyi kötvény az MNB-től

Decemberben 221,2 milliárd forinttal csökkent az MNB-nél lévő kötvényállomány – derül ki a jegybank előzetes mérlegéből. Így az év végén 3302,8 milliárd forintot tett ki ez az eszközcsoport a jegybank mérlegében.

A visszaesés meglepő, hiszen a jegybank csak decemberben jelentette be, hogy leállítja kötvényvásárlásait, és eddig nem volt szó a meglévő állomány eladásáról. Sőt, decemberben közleményében így fogalmazott a Monetáris Tanács a program leállítása kapcsán:

Az eseti állampapír-vásárlások nem jelentik a monetáris politikai irányultság megváltozását. A jegybank a tulajdonában lévő állampapírokat lejáratig tartja.

Ennek alapján külön érdekes a kötvényállomány csökkenése még úgy is, hogy az nem volt jelentős, az összes megvett állampapír mindössze 6,3%-áról volt szó. A jegybanki statisztika alapján nem volt még teljesen egyértelmű, mi történhetett, aztán a múlt héten az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) kiadott egy rövid közleményt arról, hogy a MAX, CMAX és HMAX kötvényindexeket kiigazítják, mivel „aukciós kereteken kívül lebonyolított visszavásárlási tranzakciók eredményeképpen” két sorozat esetében csökkent az állomány. A 2026/D esetében 56,78 milliárd forinttal csökkent az állomány, míg a 2026/F sorozatú papír esetében valamivel több mint 174 milliárd forintot tett ki a visszavásárlás.

Ez alapján már minimum erős lehetne a gyanú, hogy a jegybanktól vásárolt vissza az adósságkezelő, ha pedig hozzátesszük, hogy a 2026/D-ből éppen 56,78 milliárd volt az MNB-nél, akkor

GYAKORLATILAG KIJELENTHETŐ, HOGY AZ EMLÍTETT AUKCIÓN KÍVÜLI TRANZAKCIÓ AZ MNB-VEL ZAJLOTT.

A 2026/F sorozatból az MNB tájékoztatása szerint december közepén 303,9 milliárd forintnyi volt a jegybanknál, vagyis annak kicsivel több mint a felét adták vissza az ÁKK-nak. Az logikus, hogy a jegybank a legrövidebb futamidejű papírokat adja el elsőként. A mostani tranzakciók után így nézhet ki az eszközvásárlási program keretében megvett állampapírok lejárati szerkezete:

Miért volt szükség a fordulatra?

Sok volt a kérdés a decemberi tranzakcióval kapcsolatban, hiszen nem derült ki, miért volt erre szükség, illetve a jövőben rendszeresen adna-e el állampapírokat az MNB. Mindez azért különösen érdekes kérdés, mert két héttel korábban még az ellenkezőjét kommunikálták, miszerint a megvásárolt állampapírokat lejáratig tartják.

Kérdéseinkkel természetesen megkerestük a jegybankot, mely hivatalos válaszában kiemelte, hogy

a tranzakció egyedi volt, mivel az adósságkezelő – mint kibocsátó – az értékpapírok bevonásának céljából kereste meg az Magyar Nemzeti Bankot.

A tranzakció jellegéből és mértékéből adódóan nem veszélyeztette az MNB elsődleges céljának, az árstabilitás elérésének érdekében végrehajtott erőfeszítéseit, és összhangban áll a jegybank pénzügyi stabilitás fenntartására és a kormányzati gazdaságpolitika támogatására vonatkozó törvényi kötelezettségével – emelte ki a jegybank.

Az MNB az állampapír állományát továbbra sem tervezi piacon értékesíteni

– szögezte le a jegybank.

Az állampapírpiacot nem érintette a tranzakció, így nem volt piaci hatása. Az állampapírok piaci áron kerültek értékesítésre, így a bekerülési árfolyam és az értékesítési árfolyam közti különbség veszteségként jelenik meg az MNB 2021. évi eredményében. Ugyanakkor a következő években az eladás következtében – az alacsonyabb nettó kamatkiadás miatt – a jegybanki eredmény javul. Konszolidált állam szintjén a tranzakció eredménysemleges volt – emelte ki az MNB.

A tranzakció egyik logikus magyarázata az év végi adósságráta csökkenő pályára állítása lehetett. A stabilitási törvény értelmében ugyanis a GDP-arányos adósságnak csökkennie kell az előző évhez képest, kivéve akkor, ha recesszióban van a gazdaság. (Emellett az alaptörvény azt is előírja, hogy „az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének növekedését”, illetve a 37. cikk azt is előírja, hogy a költségvetés végrehajtása során is produkálni kell az adósságcsökkentést, nemcsak a költségvetés tervezése során.)

2020 végén a nemzeti össztermék 80,1 százaléka volt az adósság, ez alá kellett leszorítani a rátát az év végére. Egyelőre annyit tudunk, hogy a jegybank statisztikája szerint a harmadik negyedév végén 80,3% volt ez az arány. Vagyis a negyedik negyedéves jelentős kiköltekezés mellett

AKÁR REÁLIS VESZÉLY IS LEHETETT, HOGY NEM TELJESÜLNE A CSÖKKENŐ ÉRTÉK ÉS EZÉRT LEHETETT SZÜKSÉG AZ ÁKK ÉS AZ MNB KÖZÖTTI ÉV VÉGI TRANZAKCIÓRA.

Vagyis az év végi állampapír-visszavásárlással lehet, hogy biztosra akart menni az adósságkezelő, hogy mindenképp 80% alatti adósságráta legyen az év végére. Ezt egyébként elsősorban a negyedik negyedéves GDP befolyásolja bizonytalansági tényezőként. Lehet, hogy az előzetes számításokban a lehetséges adósságráta-tartomány felső széle vészesen közel volt a 2020-as adathoz. Ráadásul az év végén a forint sem tudott érdemben erősödni, 370 körül zárta az évet, ami további kockázatot jelenthetett. A devizaadósság részaránya ugyan alacsonyabb, mint néhány éve, a teljes adósság 20%-a körül van, ezt érinti a forint esetleges gyengülése az átértékelődésen keresztül.

Vagyis az egyik logikus magyarázat, hogy a kötvények aukción kívüli visszavásárlásával akarta biztosítani az ÁKK, hogy teljesüljön a csökkenő adósságrátára vonatkozó előírás, így ne szegje meg a stabilitási törvényt, illetve az alaptörvényt a kormány.

Az év végi adósságbeállítás nem ismeretlen jelenség. A 2010-es évek elején nagyon döcögősen akart csökkenni az adósságráta, több alkalommal is adósságpapírokat vont be az állam egy magánszereplőtől év végén ideiglenes jelleggel, hogy biztosan meglegyen a csökkenés. A jelenség most azért térhetett vissza, mert a kormány a koronavírus-válság utáni (és a választások előtti) gazdaságélénkítési, pénzköltési ambíciója igen erős lett. A pénzforgalmi hiány tavaly a GDP 9%-a körül zárt, ennek megfinanszírozása pedig az adósságmutató csökkenő tendenciáját szemlátomást veszélyeztette. Ugyanakkor most várhatóan nem fog évekig tartani ez a jelenség: az idén már érdemi csökkenés várható az adósságmutatóban, amennyiben a növekedési prognózis és a hiányterv megvalósul.