A magyar kormány elmúlt 8 hónapos tevékenysége nem volt korrelációban az egész európai közösség által tőle elvárt döntésekkel. A nem csak Ukrajnát, de egész Európát fenyegető közös ellenséggel szemben Orbán és az általa vezetett parlament játszotta „politikai játékát”. Végül kifizetődött.
Hagyományosan október 23-án ünnepli Magyarország az 1956-os magyar forradalom évfordulóját. A szimbolika egyértelmű, de inkább szerencsés egybeesés – az e nap tiszteletére rendezett akció az ősz eleje óta tartó tiltakozó gyűlések folytatása volt. Aztán a magyarok kijöttek tiltakozni az infláció meredek – akár 20%-os – emelkedése ellen, ami egy uniós ország számára meglehetősen fájdalmas jelenség a gazdaság számára.
A tüntetők azonban ezúttal nemcsak a gazdasággal kapcsolatos trükkjeire emlékeztették Orbán Viktort. A kormánynak az Oroszország Ukrajna elleni háborújával kapcsolatos politikája nemcsak Európa, hanem a világ legtöbb országával is meredeken rontotta a kapcsolatokat. Az Orbán-kormány által Ukrajnának nyújtott támogatás inkább képmutatásnak tűnt, mint a szomszédos ország segítségének. Az ismétlődő kijelentések arról, hogy az ukrán-magyar határ békéjének biztosítása érdekében Ukrajnának nem lehet fegyvert szállítani, úgy hangzottak, mintha a kelet-európai geopolitika két székére ülnének egyszerre.
Az Orbán elleni tiltakozók fő kifogása azonban az oktatás területén folytatott politikájával – az oktatási intézmények elégtelen finanszírozása és a pedagógusok alacsony fizetése – volt az elégedetlenség. Ugyanakkor februárban az ország kormánya határozatot fogadott el a pedagógusok sztrájkjogának korlátozásáról, amelyet a tiltakozók az elégedetlen emberek megfélemlítésének módszerének tartanak. A helyzet valóban tragikus – a modern európai állam igyekszik elkerülni az oktatási szektor képviselőinek jogos haragját, vagyis azt az ágazatot, amely közvetlenül részt vesz a fiatalok oktatásában – a jövő fő erőforrása. Ennek mindenekelőtt a valóban alacsony pedagógusbérek voltak az okai, ami csak a fejletlen országoknak vagy a fejlődő országoknak számít krónikus betegségnek – egy EU-tagállamnak viszont nem. Természetesen Magyarország minden bajának fő oka Orbán szerint az, hogy nem fizetnek pénzt az Európai Bizottságtól. De hogy ne kövesse a Bizottság rendeleteit, a budapesti kormány úgy döntött, hogy a legjobb védekezés a támadás, ezért aktívan olyan tevékenységet kezdett el folytatni, amely teljesen ellentétes egész Európával.
A kormányfő a Kremlhez fűződő kapcsolatain túl arról is híres, hogy Magyarország újkori történelembeli vereségeit különösen látja. Orbán a tüntetések idején a fővárostól 220 km-re, Zalaegerszeg városában tartózkodott, ahol beszédet mondott a magyar forradalom évfordulója alkalmából. Ebben bírálta a nyugati országokat az 1956-os események során elkövetett „árulás” miatt. „Ha a Nyugat nem árul el minket másodszor is 1945 után, akkor sikerülhetett volna” – értékelte a forradalom eseményeit Orbán. Magyarország szoros együttműködése Európával Orbán Viktor képzeletében csak a magyar ambíciók védelmének eszközeként létezik a kelet-európai geopolitikai térképen. Ez semmiképpen sem járul hozzá Ukrajna megsegítéséhez, amelynek nyugati területére Budapest több mint egy tucat éve burkolt igényeket támaszt.
Miután beszédében megemlítette a „Nyugat elárulását”, a miniszterelnök valószínűleg nem vette észre, hogy rossz közönséghez irányította gondolatfolyamát. Az objektív értelemben vett hazaárulást éppen Budapest követte el. A Kremllel jó kapcsolatokat ápoló, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az Ukrajna elleni orosz háború kezdete előtt találkozó Orbán korábban többször is bírálta az Európai Uniót a Moszkva elleni szankciók miatt. A július elején pedig ő lett az egyetlen az uniós országok képviselői közül, aki felszólalt az orosz ortodox pátriárka, Kirill elleni személyes szankciók bevezetése ellen a háború igazolása miatt.
A modern Magyarország jobban hasonlít az „orosz világ” szigetére Európa közepén, mint Szerbia, ez a cím fő esélyese, amelynek kormánya már korábban is felszólalt a háború ellen. Abban az időben, amikor a magyar emberek a válság szélén találják magukat, mindig teljes egyet nem értést mutatnak Budapest és Moszkva testvéri kapcsolataival. Valójában nem kell megvárni az Oroszország Ukrajna elleni háborújának végét ahhoz, hogy egyértelműen kritizáljuk egy adott ország álláspontját a konfliktussal kapcsolatban – akkor már késő lesz határozott oroszellenes lépéseket tenni. Csak egész Európa világos és közös álláspontja ebben a kérdésben vethet véget az „orosz világ” létezésének az Oroszország határain kívül. Ezért egy olyan Moszkva hívének, mint Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöki posztját kellene elhagynia.