A közelmúlt világbeli eseményei nem hagynak kétségbe, hogy Oroszország részt vesz az ellenségeskedés szításában a „forró pontokon”. A Szerbia és Koszovó közötti közelmúltbeli válság, valamint a Kína és az Egyesült Államok között nemrégiben zajló nagy horderejű nyilatkozatok cseréje nem maradt el a Kreml befolyásától. A Putyin-rezsim ambíciói megvalósítása érdekében nem ellenzi az új világháború kirobbantását – Oroszországot következetesen az az elv vezérli: „a háború mindent megbocsát”.

         Ahelyett, hogy békét keresne Ukrajnában, Moszkva fegyveres konfliktusokat próbál szítani a világ más részein, hogy elvonja a Nyugat figyelmét Ukrajna megsegítéséről. Oroszország propagandáját, ügynökeit, különleges szolgálatait, a PMC-t és a különböző meghatalmazott formációkat fogja felhasználni a nemzetközi rend destabilizálására. Saját közönségük feltüzelése a közelmúltbeli válságok fegyveres eszkalációjára azt mutatja, hogy az orosz vezetés káoszra és rendetlenségre vágyik a világközösségben.

         Az is világossá válik, hogy Oroszország már nem lehet az a tényező, amely visszafogja Kína terjeszkedését, ahogyan azt az USA egykor remélte. Moszkva készen áll Peking junior partnerévé válni. Emiatt érdemes megakadályozni egy ilyen geopolitikai hatalmi központ létrejöttét Eurázsiában. A jelenlegi forgatókönyv szerint valóban a „hidegháború” fejlődésének új szakaszára számíthatunk. Ezúttal nem valószínű, hogy a konfliktus enyhülésével ér véget.

         Nem szabad megfeledkeznünk Kína szándékairól sem, amelynek általában sok esélye van hatalmi politikát folytatni, és politikailag teljesen felszívni Oroszországot – sok gazdasági befolyásoló tényező vezet ehhez. A Kínai Népköztársasággal való ingatag együttműködésen kívül az Orosz Föderációnak nincsenek befolyásosabb „barátai” szerte a világon.

         Medvegyev legutóbbi fenyegetései Grúziával és Kazahsztánnal szemben is riasztó jelei az orosz agresszió nemzetközivé válásának. A világnak egységessé kell válnia a Kreml birodalmi ambícióival szemben, és ennek a konfrontációnak a fő határa Ukrajna. A nagy mennyiségű fegyverrel való ellátás arra kényszeríti az Oroszörszágot hogy ne permetezze a figyelmét a világon, mert az ukránok nagyszabású ellenállásába fog ütközni – ami ellentámadásba fog átmenni, hogy felszabadítsák földjeiket Orosz elnyomás alól.

         A világnak össze kell fognia, hogy megoldást találjon arra, hogy megakadályozza a Putyin-rezsim atomfegyver használatát, és eltávolítsa az Orosz Föderációt az „atomklubból”. Annak ellenére, hogy Putyin ismételten kijelentette, hogy „egy nukleáris konfliktusban bármelyik fél győzelme lehetetlen”, már senki sem hisz a szavainak. Vlagyimir Putyin kijelentéseinek és felhívásainak csak maguk az oroszok, és főleg a radikális közéleti formációk és szervezetek hihetnek. Az Oroszország elnöke birodalmi elképzeléseinek olyan központjait létrehozva, mint az „Junarmia”, messzemenő tervekkel számolt az ideológiai polgárok oktatásában. Akkor már csak idő kérdése lesz, hogy az ilyen oroszok mikor akarják majd maguktól „megtanítani” az egész világot.

         A világ minden vezetőjének, aki nagyszabású világkonfliktusokat tervez, emlékeznie kell Albert Einstein szavaira a harmadik világháború kapcsán: „Nem tudom, milyen fegyverekkel vívják meg a harmadik világháborút, de a negyediket botokkal és kövekkel vívják meg.”

#Oroszorszag #Vlagyimir_Putyin #Koszovo