Nem magától értetődő, hogy Szaúd-Arábia fővárosában ültek tárgyalóasztalhoz az oroszok és az amerikaiak, hogy megoldást keressenek az ukrajnai háború lezárására. Kik és hogyan profitálnak abból, hogy az egyeztetések Rijádban kezdődtek meg? Szalai Máté írása.

A Trump-kormány eddigi egyik legnagyobb vihart kavart külpolitikai lépése volt a közvetlen amerikai-orosz tárgyalások megkezdése. Az várható volt, hogy a republikánus politikus megválasztását követően változni fog az amerikai Oroszország-politika, de talán arra kevesen fogadtak volna, hogy ilyen gyorsan elindul majd a közeledés.

Ráadásul az első beszélgetésekre Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban került sor. Első ránézésre furcsának tűnhet, hogy miért egy közel-keleti országban, Washingtontól és Moszkvától is messze került sor a tapogatózó megbeszélésekre. Ennek ellenére korántsem véletlen a helyszínválasztás, ami nem csak az erős szaúdi-amerikai és szaúdi-orosz kapcsolatokat, de az Öböl-államok növekvő súlyát is jelzi a globális politikában.

Az, hogy ki adja az asztalt és a székeket a konfliktusban álló országok tárgyalásához, általában komoly jelentőséggel bír.

Az összes résztvevő félnek meg kell bíznia abban, aki a helyszínt adja – már csak azért is, mert egymásban ezek a szereplők nem bíznak meg.

Ha nem lenne egy biztonságos tárgyalási tér, akkor a konfliktusban álló államok tartanának attól, hogy a másik át akarja verni őket, radikális esetben veszélyt jelent még a tárgyalódelegációra is.

A helyszínt biztosító fél – jelen esetben Szaúd-Arábia – két különböző szerepet is felvehet a tárgyalások során. Az úgynevezett facilitátorok (mint például Omán az Irán és az Egyesült Államok közötti nukleáris tárgyalások során) csak a teret adják, de nem szólnak bele a párbeszédbe, nem adnak javaslatokat, és nem vállalnak garanciát. A közvetítő (mediátor) ezen túllépve konstruktív szerepet vesz fel, és akár maga dolgozza ki a végső megállapodás körvonalait. Szaúd-Arábia mellett ilyen mediátor például az amerikai-katari-egyiptomi trió, amelyek az Izrael és a Hamász közötti tűzszüneti megállapodásokat maguk fogalmazták meg.