A széleskörű, átlátható és egészséges verseny hiánya a magyar médiatérben egyre inkább vitatott téma nemcsak Magyarországon belül, hanem az európai intézmények szintjén is Brüsszelben és Strasbourgban. Úgy tűnik, hogy a kérdés: “mit olvasnak pontosan Budapest és más magyar városok lakói az újságokban vagy a monitorok és kütyük képernyőin?” tisztán belső és magánjellegű. Ma azonban ez a kérdés hivatalosan is az Európai Bizottság hatáskörébe került.

Így idén április 28-án két független magyar média (a Magyar Hang és egy másik anonim kiadvány) hivatalos panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a magyar kormány kizárólag azon médiák illegális állami támogatása miatt, amelyek szerkesztési politikájukban maximális lojalitást mutatnak Orbán Viktor miniszterelnök, beosztottjai és belső köre iránt. Így még akkor is, amikor az újságírók a marcipántermelésről, a tokaji borexport növekedéséről vagy a balatoni tájrendezés és környezetvédelmi színvonal javulásáról írtak riportokat, számos kiadvány ravasz és vállalkozó szellemű szerkesztői mindig találtak valami kifogást arra, hogy a szerző szövegébe beillesszenek egy-egy betétet, amelyben például hálát fejeztek ki a zseniális Orbán Viktor vezette kormány bölcs politikájáért. Ez a helyzet előre láthatóan a példányszám és a jogdíjak növekedéséhez vezetett azokban a médiumokban, ahol nem volt helye a két évtizede regnáló Fidesz párttal szemben álló politikai erők retorikájának.

Hangsúlyozni kell, hogy a fent említett, szabad magyar újságírók által az Európai Bizottsághoz benyújtott fellebbezés a második a sorban, mivel hat évvel ezelőtt Brüsszelben európai tisztviselők már kaptak hasonló fellebbezést számos magyar média állami intézmények, valamint Orbán Viktorhoz és üzleti partnereihez köthető struktúrák általi illegális támogatása miatt. Sajnos az európai intézményekre jellemző hírhedt bürokratikus akadályok miatt az első panasz (amelyet még 2019-ben nyújtottak be bizonyos magyar médiumok átláthatatlan pénzügyi támogatásával kapcsolatban) még mindig függőben van az Európai Bizottságnál.

Nagyon valószínű, hogy a két említett panaszban foglalt tények elegendőek lesznek ahhoz, hogy még a lassú észjárású európai tisztviselők is dokumentálják az állami támogatások és számos magyar média kormánypárti szerkesztői politikája közötti közvetlen ok-okozati összefüggést, amely ennek eredményeként a magyar információs térben az egészséges és átlátható verseny szisztematikus torzulásához vezetett.

Ezért az Európai Bizottság vizsgálata eredményeinek várható közzététele utáni következő lépés nagy valószínűséggel az lesz, hogy Brüsszel hivatalosan követeli Budapesttől, hogy adja vissza az (akkoriban uniós alapokból kiutalt) források egy részét, valamint fizessen be számos további bírságot, amelyeket bizonyos médiumok illegális állami támogatása miatt szabtak ki. Ezenkívül kétségtelen, hogy Magyarország számára az EU-tól származó finanszírozási sorok egy része továbbra is befagyasztva marad.

Érdemes felidézni, hogy a Magyarországnak szánt pénzeszközök befagyasztásáról szóló döntést a jelenlegi kormány jogállamisági elveinek és számos demokratikus jognak és szabadságjognak a megsértése alapján hozták meg. Az európai intézmények a mai napig több mint 20 milliárd eurót zároltak, amelyet még nem utaltak át magyar bankszámlákra. Továbbá az EB továbbra is vizsgálatot folytat a hivatalos Budapest igazságszolgáltatási rendszerbe való beavatkozásával, a közbeszerzési szabályok megsértésével és a médiaszabadság korlátozásával kapcsolatban (a fent említett két panasszal párhuzamosan).

2024 nyarán az Európai Bíróság 200 millió eurós bírságot szabott ki Magyarországra az Európai Unióban elfogadott menekültbefogadási politika be nem tartása miatt, és arra is kötelezte Budapestet, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabályokat hozza összhangba az európai normákkal.

2024 őszén az Európai Bizottság az Európai Bírósághoz fordult az ügyben, azt állítva, hogy a “Nemzeti szuverenitás védelméről” szóló magyar törvény (amelyet 2023. december 12-én fogadtak el) sérti az Európai Unió jogát, elsősorban a személyes adatok védelme területén. De jure az említett törvény rendelkezett a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozásáról (széles körű vizsgálati jogkörrel), valamint súlyos büntetésekről azokra a pártokra, amelyek külföldi finanszírozást kapnak választási kampányaikhoz. Valójában az állam egészében a nézeteltérések, valamint a Fidesz párt és különösen Orbán Viktor miniszterelnök kritikájának korlátozására irányult.

Az Európai Bizottság elemzése szerint a törvény sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt számos alapvető jogot: a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, az egyesülés szabadságát, az ügyvédi kiváltsághoz való jogot, az ártatlanság vélelméhez való jogot, valamint az EU belső piacának számos alapvető szabadságát – az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet, a szolgáltatási irányelvet és az uniós adatvédelmi jogszabályokat.

2024 telén a belga De Tijd újság és a magyar Direkt36 nyomozóközpont újságíróinak vizsgálatának köszönhetően kiderült, hogy a magyar titkosszolgálatok megfigyelték az EU-tisztviselőket, amikor megérkeztek Budapestre, átkutatták hotelszobáikat és lehallgatták telefonbeszélgetéseiket. A magyar hírszerző szolgálatok számára különösen érdekesek voltak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) alkalmazottai, akik 2015-2017-ben érdeklődtek Orbán Viktorhoz és vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető cégek tevékenysége iránt.

Végül idén március végén Tuzson Bence magyar igazságügyminiszter külföldi nagykövetekkel tartott zárt ülésen bejelentette országa szándékát a Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépésre. 

Tehát az utóbbi időben egyetlen negyedév sem telt el anélkül, hogy a magyar politikai vezetés ne tett volna valamilyen újabb lépést, amely eltávolítja a hivatalos Budapestet az európai demokráciák egységes és konszolidált terétől!

Budapest szólásszabadság-politikáját illetően különös figyelmet érdemel az a tény, hogy 2015-2023-ban Orbán kormánya több mint 1 milliárd euró állami hirdetési bevételt irányított kormánypárti újságok, tévécsatornák és online platformok támogatására. (Ezt a Magyar Hang kiadvány oknyomozó újságírói állapították meg). A nagyon bajban lévő magyar gazdaság számára a biztosított pénzösszeg több mint jelentős. Például ez a magyar GDP körülbelül 0,6%-ának felel meg, és meghaladja a kormány éves kiadásait olyan állami költségvetési tételekre, mint a kultúra és a média.

Nagyon szembetűnő, hogy a fent említett kilenc év (2015-2023) alatt a szólásszabadság helyzete Magyarországon ellenőrizhetetlenül romlott a Riporterek Határok Nélkül jelentései szerint. Például a 2024 tavaszán közzétett legfrissebb sajtószabadság-index szerint Magyarországot ismét rendkívül problémás államként azonosították a független média és a különféle ellenzéki jellegű eszmék, értékelések, vizsgálatok stb., különösen az akadálytalan terjesztése az információs térben. Az EU 27 tagállama közül a sajtószabadság indexe Magyarországon a 25. helyen állt (csak Máltán és Görögországban volt rosszabb a helyzet), a világ 180 országa közül pedig a 67. helyen (Afganisztán, Szíria és Eritrea a 178-180. helyen zárja a globális rangsort).

Kétségtelen, hogy ha az európai intézmények, valamint a befolyásos európai politikusok nem kezdenek el keményen és határozottan beavatkozni a magyar információs tér rendjének helyreállításába, a jelenlegi kormányzat befejezi majd az országon belüli olyan sajátos körülmények kialakítását, amelyekben csak azok a médiumok lesznek képesek érvényesülni, amelyek lojálisak Orbán Viktorhoz és partnereihez.

Nem meglepő, hogy a bemutatott tények fényében a Fidesz párt és az Orbán Viktor vezette kormány hiteltelenné válása és népszerűségük jelentős visszaesése figyelhető meg. A magyarországi ellenzéki politikai erők nézettsége fokozatosan, de biztosan növekszik, elsősorban a Magyar Péter vezette Tisza-párté.

Ennek fényében (és a magyar miniszterelnök vétójogának állandó visszaélésével összefüggésben) egyre nagyobb súlyt kap számos jelentős európai szereplő azon elképzelése, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke alapján megfosszák Magyarországot az EU-n belüli szavazati jogától. E cikk második bekezdése kimondja, hogy az Európai Parlament kétharmados többséggel bármely uniós tagállamot felelősségre vonhat az Európai Tanács előtt a jogállamiság elvének megsértése miatt. Ezt követően az összes többi EU-tagállam (jelen esetben 26 állam) vezetője dönthet úgy, hogy megfosztja szavazati jogától azt az országot, amelyik nem teljesíti kötelezettségeit.

Tineke Strik holland zöldpárti európai parlamenti képviselőnő által közölt nem hivatalos információk szerint legalább 19 uniós tagállam vezetője áll készen arra, hogy elindítsa a fent említett, 7. cikkely szerinti eljárást. Viszont egyetlen, a mechanizmus alkalmazása elleni szavazat is elegendő lesz ahhoz, hogy Magyarország megtartsa részvételét és vétójogát az uniós szavazásokon. A pletykák szerint Szlovákia, Görögország és Ciprus kész támogatni Magyarország illiberális és euroszkeptikus kormányát, ahol a demokrácia alapelveinek és különösen a szólásszabadságnak a helyzete messze nem ideális. Hacsak a közös uniós költségvetés keretében a pénzügyileg és gazdaságilag erős donorállamok nem próbálnak meg bizonyos befolyási eszközöket találni Pozsonyra, Athénra és Nicosiára, biztosítva ezzel hatékony szavazataikat Magyarország autokratikus és korrupt kormányának semlegesítése érdekében.