2025 elején az európai energiapiac egy újabb diplomáciai konfrontáció epicentrumába került. Ezúttal nem a hagyományos Brüsszel-Moszkva-Kijev háromszögben, hanem a Budapest-Kijev tengelyen gyulladt ki a szikra, ami az európai energiapolitika mély szakadást és az agresszor országgal való interakció különböző megközelítéseit mutatja. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kijelentése, miszerint Ukrajna állítólag szándékosan növeli az Európai Unió gazdaságára nehezedő nyomást, nem csak egy újabb diplomáciai támadás volt. Egy összetett játékban lebbentette fel a függönyt, ahol az energiabiztonság, a gazdasági érdekek és a geopolitikai ambíciók összefonódtak.

Ennek a helyzetnek a kibontakozását figyelve egy érdekes dolog figyelhető meg: minél inkább Európa az energiafüggetlenség felé halad, annál hangosabb lesz azoknak a hangja, akik megpróbálják megőrizni az Oroszországgal való együttműködés régi sémáját. Budapest pedig ebben az összefüggésben egyfajta hangvillaként működik, megmutatva, milyen nehéz egyes európai országoknak feladni a megszokott energetikai paradigmát.

Szijjártó Péter Facebook-bejegyzésével tulajdonképpen az európai energiapiac felelőtlen szereplőjeként próbálta bemutatni Ukrajnát. Szerinte a gázár 20 százalékos emelkedése egyenes következménye az ukrán akcióknak. Az események ilyen értelmezése azonban komoly kétségeket vet fel az energiaszektor szakértőiben és az Európai Bizottság képviselőiben. Az ukrán diplomácia reakciója nem csupán a vádakra adott válasz volt – tükörré vált, amely a probléma valódi lényegét tükrözte. Az ukrán külügyminisztérium találóan állapította meg, hogy Magyarország azon törekvése, hogy fenntartsa az energiafüggőséget Oroszországtól, valójában hátráltatja az európai energiapiac diverzifikációját és az Egyesült Államok és más demokratikus országok beszállítóinak hozzáférését. Külön kiemelendő, hogy az Európai Unió országai közül csak Magyarországnak és Szlovákiának nem sikerült hatékonyan átalakítania energiapolitikáját. Ez felveti a kérdést: vajon a magyar miniszter megnyilatkozásai arra tesznek kísérletet, hogy elfedje saját képtelenségét az európai energiapolitika új realitásaihoz való alkalmazkodásra?

Figyelemre méltó, hogy az Európai Bizottságnak már sikerült megcáfolnia Szijjártó téziseit, hangsúlyozva, hogy Ukrajna döntését az orosz gáz tranzitjának felfüggesztéséről előre bejelentették, és az nem gyakorolt negatív hatást az EU energiabiztonságára. Ez megerősíti, hogy az igazi probléma nem Ukrajna lépéseiben rejlik, hanem abban, hogy az egyes európai országok vonakodnak lemondani az orosz energiaforrásokról.

Érdekes, hogy a magyar miniszter retorikája különösen élessé vált, amikor a gázkérdést Ukrajna európai integrációs kilátásaival kezdte összekapcsolni. Ez a megközelítés nyíltan demonstrálja az energiapolitika politikai nyomásgyakorlási eszközként való alkalmazását – pontosan azzal, amivel Budapest Kijevet vádolja. A helyzet iróniája, hogy Magyarország a gazdasági érdekek védelmében ténylegesen támogatja az orosz hadigépezet finanszírozását. Hiszen minden orosz energiaforrásért kifizetett euró töltényekké és lövedékekké alakul, amelyeket Ukrajna ellen használnak fel, és egész Európa biztonságát fenyegetik. Az ukrán külügyminisztérium válasza Szijjártó kijelentéseire nem csupán diplomáciai cáfolat volt – éles üzenetet tartalmazott arról, hogy Ukrajna kész átvenni Magyarország helyét az EU-ban és a NATO-ban, ha úgy dönt, hogy a keleti szövetségek felé orientálódik. Ez a diplomáciai mutatvány találóan rávilágított a helyzet paradoxonára: egy tagjelölt ország nagyobb elkötelezettséget mutat az európai értékek és biztonság iránt, mint egyes EU-tagok.

A jelenlegi helyzet messze túlmutat egy normális diplomáciai konfliktus határain. Az európai politika mélyebb folyamatainak mutatója, ahol a kontinens jövőjének különböző elképzelései ütköznek egymással: egyrészt az energiafüggetlenség és az orosz energiahordozók elutasítása, másrészt a régi együttműködési sémák megőrzésére tett kísérletek, akár az agresszor támogatása árán is.

Ebben az összefüggésben különösen fontos az ukrán külügyminisztérium Magyarországhoz intézett felhívása: az európai egység lerombolása helyett inkább saját országa energiabiztonságának erősítésére összpontosítson az európai partnerekkel és az Egyesült Államokkal együttműködve. Ez az üzenet egy kulcsfontosságú igazságot hangsúlyozza: Európa csak közös erőfeszítésekkel, a stratégiai biztonság érdekében felhagyva a rövid távú előnyökkel képes felépíteni az energiafüggetlenség fenntartható rendszerét és ellenállni az orosz agressziónak.