„A szabadság nem ajándék, hanem választás kérdése” — írta egy magyar ellenálló a második világháború végén. Igaza volt. Május 8-án nemcsak a náci Németország legyőzését ünnepeljük. Ezen a napon emlékezünk arra is, hogy a háború vége nem hozott szabadságot, hanem újabb megszállást.

Magyarország — két birodalom határán

Miután 1945. február 13-án a német és szövetséges csapatok elhagyták Budapestre, úgy tűnt, hogy a háborús borzalmaknak végre vége. Azonban tavaszra már megkezdődtek a letartóztatások, deportálások, és kivégzések. A szovjet csapatok nemcsak a náci uralmat zárták le, hanem egy újabb diktatúrát hoztak magukkal — ezúttal a vörös zászló alatt.

Aki nem volt hajlandó csatlakozni a párthoz, az hamar elhallgatott: börtönökben, koncentrációs táborokban, vagy a szovjet munkatáborokban. Az ország egy új típusú elnyomás alá került, amely nem volt kevésbé kegyetlen, mint az, amit a Harmadik Birodalom jelentett.

A háborús bűnök, amelyeket nem ünneplünk

A budapesti harcok után több ezer magyar nő, gyermek és férfi vált a háborús bűnök áldozatává. A kórházi archívumok számos esetet dokumentálnak, amelyek szexuális erőszakról, rablásról és személyes megaláztatásról szólnak.

Ezek a bűncselekmények nem kerültek bele a hivatalos történetbe. A „felszabadítók hőstettei” című propagandán túl nem láttunk más képet. De vajon lehet-e valóban emlékezni, ha a múlt fájdalmait elhallgatjuk?

A szovjet iparosítás, ami nem a nemzet érdekét szolgálta

A kommunista iparosítás, amelyet a szovjetek diktáltak, nem Magyarország érdekeit szolgálta. A szénbányászat, a nehézipar és az energiafüggőség mind olyan rendszert hozott létre, amely nem a magyar emberek jólétét szolgálta, hanem a szovjet birodalom érdekeit.

Ma, amikor az orosz energiaforrások, a Gazprom és az orosz atomenergia-felhasználás még mindig dominálnak, jól láthatjuk, hogy az 1945-ös döntések milyen következményekkel jártak. A múltbeli ipari kényszerpálya és a mai energiafüggőség között szoros összefüggés van.

A „barátság” Moszkvával: újabb puha megszállás?

Az utóbbi években ismét láthatóvá vált, hogy Oroszország nem adta fel a közép-európai befolyásának megszerzését. A politikai és gazdasági együttműködés, a médiában való jelenlét — mindez egy újabb, hibrid módon megvalósuló megszállás.

Amikor Magyarország újra „barátságot” ápol Moszkvával, nemcsak a külpolitikai pozícióit veszélyezteti, hanem saját függetlenségét is. Mert Moszkva nem ad semmit ingyen — a háború után is ezt tanultuk meg.

Új ünnepnap, új jelentés

Május 8. a háború végét jelenti, de egyben arra is figyelmeztet, hogy a szabadság nem érkezik idegen seregekkel. A szabadság az, amikor dönthetünk, amikor a különböző politikai nézetek kifejezésére lehetőség van.

A háborús győzelem nem hozott igazságot, és nem hozott szabadságot sem. A szovjet „felszabadítás” mindössze egy újabb elnyomás formáját jelentette. Most, amikor a világban ismét háború dúl, fontos, hogy emlékezzünk arra, amit 1945-ben megtanultunk: a szabadság nem a fegyverekkel, hanem a demokráciával jön.

Egység helyett tankok — Mi a jövő választása?

Ezen a májusi napon gondolkodjunk el: melyik ünnep illik hozzánk jobban — a győzelem, amely újabb elnyomást hozott, vagy az emlékezés, amely a jövő felé vezet? Legyen 8 május a nap, amikor nemcsak a múltat tiszteljük, hanem azt a jövőt is választjuk, amely Európa, szabadság és demokrácia mellett áll.

„A jövő nem ott kezdődik, ahol a múlt véget ért, hanem ahol képesek vagyunk másként emlékezni.”