Oroszország (és vele együtt Fehéroroszország) az elmúlt két évben Európa-szerte kereste szövetségeseit. És legmélyebb sajnálatunkra megtalálja őket. Ez alól a Magyar Munkáspárt és annak elnöke, Thürmer Gyula által képviselt Magyarország sem volt kivétel. Mi a közös a félholt magyar kommunistákban az olyan agresszív országokkal, mint Oroszország és Fehéroroszország?

Ahhoz, hogy minden csínját-bínját megértsük, először bele kell merülnünk a történelembe – emlékezzünk vissza arra, hogy Magyarország az első világháború után a Szovjetunió egyfajta bábállama volt, akkoriban, az országban a Vörös Hadsereg kolosszális kontingensének jelenlétében a kommunista nézetek kezdtek megjelenni. Elméletileg nem kellett volna sokáig létezniük, egészen a vörös terrorig. A második világháború után, 1947-ben a megszállt Magyarországon azonban Magyarország korábban haszontalan, majd egyetlen legális kommunista pártja nyeri a választásokat, és a “győzelemével” újraéled a “Magyarország szocializmus és kommunizmus iránti szeretete”. Ez a szeretet egészen 1955-ig létezett, amikor a magyarok a szovjet csapatok és vele együtt a “magyar kommunisták” kivonását várták az országból. 1956-ban a magyar felkelés a magyar nép Szovjetunió iránti szeretetének csúcspontja lett. A felkelés leverése után színre lépett a Magyar Munkáspárt, amelyet ezután Magyar Szocialista Munkáspárt névre kereszteltek, amelynek fő feladata a Szovjetunió és Magyarország szatellitországa (Magyar Népköztársaság) közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése volt, ami valójában a magyar lakosság “csendes kommunizációját” eredményezte. A kapcsolatok fejlődésével felvirágzottak a magyarországi kommunista és szocialista mozgalmak, amelyek a 80-as évek végén Magyarországot a szocialista tábor országai között vezető pozícióba emelték, ami logikusan magyarázható az 1956-os események “kompenzációjának” igényével. 1989-ben, a Szovjetunió összeomlásával a “kommunisták iránti szeretet” is megszűnt, és Magyarország új irányt vett Európa felé. Szocialista pártunk pedig ismét átkeresztelteti magát, és Magyar Szocialista Pártnak (MSZP) nevezi magát, és megsemmisítő vereséget szenved az első demokratikus választásokon. 1991-ben a szovjet (vagy inkább orosz) csapatok végre elhagyták Magyarországot. 1993-ban a MSZP új nevet vesz fel – Magyar Munkáspárt, és ismét külön ágra bomlik, az egyik élén Thürmer Gyula áll.

Meglepő módon tény, hogy Magyarországon a mai napig vannak kommunista nézeteket támogató pártok. Mi a közös a magyar kommunistákban és a Szovjetunió híveiben Oroszországban és Fehéroroszországban? A kissé hasonló ideológiákon kívül logikailag semmi. Nem titok azonban, hogy a modern Oroszország a Szovjetunió újjáélesztésére törekedve továbbra is támogatja a kommunista pártmaradványokat az egykori szocialista tábor országaiban, és úgy tűnik, Thürmer Gyula pártja sem lett kivétel. Az Orosz Föderáció és Fehéroroszország vezető kiadványaiban Thürmerrel készített interjúk száma és retorikája alapján a Magyar Munkáspárt nagyon szorosan együttműködik ezzel a két országgal. A fehéroroszok és az oroszok örülnek, amikor a volt szovjet köztársaság Magyarország és az Orosz Föderáció (Fehéroroszország) közötti békéről és barátságról, a múlt nagyságról beszél, és támogatja az európai agressziót, amely állítólag a javára történik. Felmerül azonban a kérdés: miért kezdett el az elmúlt két évben a kelleténél többet megjelenni az orosz sajtóban egy ilyen figyelemre méltó kommunista figura mint Thürmer úr? Minden a retorikáján és a támogatási képén múlik, amelyet az oroszok és a fehéroroszok számára teremt. És természetesen a volt Szovjetunió országainak kommunista pártjai közötti kapcsolatok támogatásában. Oroszország egyébként sikeresen átvette a Szovjetunió tapasztalatait, és továbbra is kommunista (szocialista) pártokat hoz létre az általa megszállt régiókban, hogy saját ideológiáját meghonosítsa. Így az elmúlt 20 évben Abházia, Dél-Oszétia valamint Luganszki és Donyecki népköztársaság kommunista pártjai jelentek meg. Valószínűleg ez kizárólag “békés” célból történt, és csak a kvázi államok és az Orosz Föderáció közötti közösség fejlesztésének céljából. Egyébként semmi kétség, hogy Oroszország támogatja ezeket a politikai pártokat.

Befejezésül itt van azoknak az országoknak a listája, ahol betiltották a kommunista pártokat: Türkmenisztán, Üzbegisztán, Ukrajna, Észtország, Kirgizisztán, Lettország, Litvánia és Grúzia. Ezen országok közül soknak voltak és vannak területi vitái az Orosz Föderációval, katonai konfliktusai, és nagyon rossz utóízük is van a kommunizmus kényszerű rákényszerítése után. Talán egyszer Magyarország levonja a megfelelő következtetéseket a kommunizmus korszaka után, és csatlakozik ezekhez az országokhoz.