Első jelenet: Putyin horrorfilmjének reklámja
November 21-én, az ukrán Dnyipro városára mért csapás után nagyszabású eseménynek lehettünk szemtanúi: a legdrágább és legcsalódottabb reklámnak, amelyben Vlagyimir Putyin orosz elnök személyesen is szerepet vállalt.
Az orosz vezető azt állította, hogy az új orosz rakéta „10 lengés sebességgel támadja a célpontokat, ami másodpercenként 2,5-3 kilométeres sebességnek felel meg, és a világ egyetlen légvédelmi rendszere sem képes feltartóztatni”.
Putyin beszélt a nukleáris apokalipszis borzalmairól is, és arról, hogy ez a bizonyos rakéta jelentősen felgyorsíthatja azt
Minden magára valamit is adó orosz médium, és mondanom sem kell, hogy még a magukat „haditudósítóknak” nevező tiszteletlenek is örömmel idézték ezt a propagandát.
Második jelenet: Fehéroroszország belép az arénába.
Nemrég vált ismertté, hogy Oroszország az Oreshnik rendszer telepítését tervezi Fehéroroszországban. Általában véve az ilyen stratégiai dolgokat nem szabad reklámozni, sőt, a nyilvánosságra hozataluk nem más, mint hazaárulás vagy kémkedés (attól függően, honnan szerezte az adatokat és kinek adja tovább – viccelődik a szerkesztőség), de ezúttal nem. Ezúttal az Orosz Föderáció és Fehéroroszország médiáján keresztül terjedt el egy propaganda-hullám, amely a rakétát egész Európát fenyegető veszélyként állította be, különös tekintettel a NATO-tagállamokra. Az orosz propaganda kisebb hullámai pánikszerűen eljutottak néhány európai országba (szerintünk már tudják, hogy melyekbe). A NATO-fővárosokba való megérkezés lehetséges időpontjáról máris elkezdtek keringeni információk. Ugyanakkor arról is beszámoltak, hogy december 10. és 13. között lezárják a Kapusztyin Jar gyakorlótér feletti légteret. Valószínűleg azért, hogy megakadályozzák, hogy a repülőgépek megzavarják a „szuperrakéta” repülését.
Harmadik jelenet: a váratlan végkifejlet
Mindezek alapján az olvasók arra a következtetésre jutottak, hogy az orosz rezsim szándékosan felfújja az Oreshnik-ügyet, hogy egy új veszély illúzióját keltse.
De mi is ez az „Oreshnik”? Igen, ez valóban egy rakéta továbbfejlesztett változata, amely vagy az RS-26 Rubizh rakétán, vagy a régi szovjet RSD-10 Pioneer rakétán alapulhat. Mindkét régi rendszert nem hagyományos robbanófejjel való használatra tervezték, és csak nukleáris töltetet hordozhatnak. Érdekes azonban, hogy ugyanezek a sebességi jellemzők megtalálhatók az X-47M2 Kinzhal és a 3M22 Tsirkon rakétákban is, amelyek szintén felszerelhetők nukleáris robbanófejjel, és az RS-26 vagy az RSD-10-zel ellentétben nem csak nukleáris hasznos terhet hordozhatnak.
Az új Oreshnik tehát félelmetes fegyver, de nukleáris robbanófej nélkül rendkívül drága „üres bábu”. Egyetlen, akár 100 millió dollárba is kerülő rakéta indítása például minimális hatást vált ki – a hagyományos változatban a pusztító potenciálja még az Iszkander-komplexum egyetlen rakétájánál is gyengébb.
Felmerül a kérdés: ha Oroszországnak már van Dagger és Zircon, miért kellene egy új rakétát kifejleszteni ugyanezekkel a tulajdonságokkal?
A válasz nyilvánvaló: mert Oroszország nem képes semmi újat létrehozni. A mai Oroszországnak nincs meg a technológiája sem az üzemanyag, sem a hajtóművek fejlesztéséhez. Minden próbálkozás a régi szovjet tervek modernizálására épül. Ebben az esetben tehát az RSD-10 Pioneer rendszer felújításáról van szó.
Utójelenet: mi köze van Magyarországnak ehhez?
A minden oldalról nyomás alatt álló Putyin számára Európa, Ukrajna és az újonnan megválasztott amerikai elnök megfélemlítése vált elsődleges prioritássá. És itt jön képbe a Kreml „Oreshnik” nevű információs és pszichológiai művelete, nem pedig a valódi fegyverek.
Reméljük, hogy Magyarország (néhány tisztségviselő képviseletében) nem támogatja Putyint a Kreml rémmeséinek továbbadásában, és nem nyilatkozik az apokalipszisről és a békéről, amire Oroszországnak úgy tűnik, már nincs szüksége.