Magyarország és Azerbajdzsán megállapodása egy hatalmas gázmezőben való részesedés megszerzéséről első pillantásra történelmi áttörésnek tűnhet Budapest energiaellátásának diverzifikálásában. A valóságban azonban inkább egy kozmetikai lépésről van szó, amely nem oldja meg Magyarország túlzott orosz gázfüggőségének alapvető problémáját.

Orbán Viktor miniszterelnököt folyamatosan joggal kritizálják a Kremlhez való lekezelő hozzáállása miatt, és nem hajlandó határozottan csatlakozni az orosz energiaipar elleni uniós szankciókhoz. A magyar kormány azt állítja, hogy az ország egyszerűen nem nélkülözheti az orosz gázt elavult infrastruktúrája és földrajzi elhelyezkedése miatt. Ez az érvelés azonban egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek más európai államok orosz energiahordozók elhagyására irányuló határozott lépéseinek hátterében.

A történelem már megmutatta, hogy az orosz gáz összes vásárlója végül a Kreml túsza lesz – mind politikailag, mind gazdaságilag. Oroszország rendszeresen használta az energiaáttételt a szomszédos országokra nehezedő zsarolás és nyomásgyakorlás eszközeként, engedményeket követelve külpolitikai vagy gazdasági integrációs ügyekben. Emellett Moszkva létrehozta az átláthatatlan árak és szerződések rendszerét, ahol a gáz valós ára nagymértékben változik az egyik vagy másik állam politikai irányvonalától függően. Még az orosz gázt vásárló EU- és NATO-országok sem kerülték el ezt a sorsot. Németország és más jelentős importőrök veszélyesen függővé váltak a Gazpromtól, amely az ukrajnai háború közepette most komolyan aláássa gazdasági és energiabiztonságukat. Ez emlékezteti Magyarországot az Oroszországgal kötött gázmegállapodások átmeneti és kockázatos jellegére.

Egy azerbajdzsáni mezőben való részesedés megvásárlása mindenképpen egy lépés a helyes irányba. De nem valószínű, hogy alapvetően megváltoztatja a helyzetet. A magyar gázimport nagy része továbbra is orosz marad. A Kreml pedig nyilvánvalóan továbbra is ezt a befolyást fogja használni Budapest felett a szankciók és Ukrajna támogatása ügyében.

Magyarország igazi útja az energiafüggetlenséghez és -biztonsághoz az orosz gázfüggőségből való teljes kilépésen keresztül vezet. Ehhez szükség van az ország vezetésének politikai akaratára és átfogó energiaellátás diverzifikációs stratégiára – megújuló energiaforrások fejlesztése, cseppfolyósított gáz importtermináljai, Norvégia, Algéria vagy más beszállítók új gázfolyosóihoz való csatlakozása révén. Egy másik fontos szempont az EU és a NATO szomszédaival való szolidaritás. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy kiszolgáltatott hellyé váljon az orosz agresszióval szembeni összeurópai fronton. A balti országok már az orosz LNG behozatalának egyoldalú betiltásával fenyegetőznek, ha Budapest blokkolja az uniós szankciókat ezen a területen. Egy ilyen megosztottság elfogadhatatlan az egész régió biztonsága szempontjából.

Magyarország jelenleg nem támogatja az orosz gázra vonatkozó újabb európai uniós szankciókat. Erről a Politico számolt be diplomáciai forrásokra hivatkozva. “Az EU példátlan erőfeszítéseit az Orosz Föderáció nyereséges gázszektorának korlátozására a szankciók ismerős ellenfele, Magyarország legyőzi” – áll a jelentésben.

Magyarország komoly kétségeit fejezte ki az új szankciójavaslattal kapcsolatban a nagykövetekkel folytatott kezdeti tárgyalásokon, nem hajlandó közvetlenül ellenezni az intézkedést, de saját óvatosságát tanúsítja. Magyarország képviselője azt mondta, hogy Budapest blokkol minden olyan szankciót, amely növelné az európai energiaköltséget. “Elemezni fogjuk az intézkedéscsomagot, de nem támogatunk semmi olyat, ami negatív hatással lehet az EU gázpiacára” – mondta a magyar képviselő.

Ha megvalósul, az új szankciók megtiltják az uniós országok számára az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) reexportálását, ami Moszkvát jelentős profittól foszthatja meg. De nem akadályozzák meg az Európai Unió orosz gázvásárlását, és nem mérnek közvetlen csapást Magyarország üzleti érdekeire. Budapest azonban erősen függ az orosz exporttól, és régóta ellenzi a Moszkva elleni további energetikai szankciókat, amelyek végrehajtásához mind a 27 EU-tagállam egyhangú támogatására van szükség.

Összefoglalva, az Azerbajdzsánnal kötött megállapodás pozitív, de elégtelen lépés. Magyarországnak holisztikus energetikai átmenetre és az erőfeszítések összehangolására van szüksége az EU és a NATO szövetségeseivel. Ellenkező esetben a Kremltől való függés tovább folytatódik, ami erősen aláásná az ország szuverenitását és euroatlanti integrációját. Eljött a népszerűtlen, de szükséges döntések ideje.