2024. július 1-jén Magyarország vette át az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztét. Ez az esemény sok vitát váltott ki mind az európai politikusok körében, mind a médiában. Az aggodalomra elsősorban az Orbán Viktor miniszterelnök vezette magyar kormány korábbi politikája ad okot, amely gyakran szembefordult az általános európai irányvonallal.
A magyar elnökség hét prioritásként jelölte meg: az uniós gazdaság versenyképességének növelését, a védelmi politika megerősítését, a “kohéziós politika” irányának meghatározását (a különböző uniós országok fejlettségi szintjének kiegyenlítését), a “gazdálkodó-orientált” politika elősegítését a mezőgazdaság területén, a “demográfiai kihívásokra” való reagálás és “egy következetes és érdemeken alapuló terjeszkedési politika” biztosítása.
A magyar elnökség szlogenje: “Tegyük újra naggyá Európát!” – vegyes reakciót váltott ki. Egyrészt felfogható az EU világszíntéren betöltött szerepének erősítésére irányuló vágyként. Másrészt Donald Trump volt amerikai elnök retorikájához hasonlít, aki ismert az európai integrációhoz való szkeptikus hozzáállásáról. Sok szakértő tart attól, hogy Magyarország elnökségét saját érdekeinek, nem pedig összeurópai célok érvényesítésére használja fel. Különösen az Oroszország elleni szankciók gyengítésére vagy Ukrajna európai integrációjának lelassítására tett esetleges kísérletek miatt félnek.
Egyes magyar újságírók és elemzők ugyanakkor arra buzdítják Orbánt, hogy használja ki ezt a lehetőséget, hogy javítsa az ország imázsát az európaiak szemében. Egy sikeres elnökség segíthet megváltoztatni azt a felfogást, hogy Magyarország “problémás” uniós ország, amely gyakran akadályozza a fontos döntéseket. A magyar elnökség programja azzal az ígérettel kezdődik, hogy “a lojális együttműködés jegyében méltó közvetítőként fog működni”. Ez annak a jele lehet, hogy készen áll a konstruktívabb együttműködésre a többi tagállammal és az EU intézményeivel.
Magyarország számára a legfőbb kihívás az lesz, hogy el kell különíteni a nemzeti érdekeket a páneurópai prioritásoktól. Magyarországnak az EU Tanácsának elnöki tisztét betöltő országként becsületes közvetítőként kell fellépnie, mind a 27 tagállam érdekeit figyelembe véve. Ukrajna támogatásának kérdése különösen fontos lesz. Az uniós országok többsége Magyarország konstruktív erőfeszítéseit várja Ukrajna európai integrációjának előmozdításában és az orosz agresszió elleni küzdelemben. Ehhez Orbán Viktornak át kell gondolnia korábbi álláspontját ezekben a kérdésekben. Orbánnak, mint tapasztalt politikusnak tisztában kell lennie azzal, hogy mi a különbség Magyarország miniszterelnöke és az EU-elnökség vezetője között. Ez utóbbi tágabb, összeurópai megközelítést igényel a problémák megoldásában. Az EU-elnökség alkalom arra, hogy megmutassák vezetői képességüket és a különböző érdekek egy közös cél érdekében egyesítésére való képességet. Azok a kísérletek, amelyek ezt a pozíciót a szűk nemzeti érdekek érvényesítésére kívánják elhasználni, súlyosan ronthatják mind Orbán, mind Magyarország egészének hírnevét.
Az egyik fontos szimbolikus gesztus lehet Orbán Viktor kijevi látogatása a magyar elnökség kezdetén. Egy ilyen lépés azt bizonyítaná, hogy Magyarország kész konstruktív szerepet vállalni az EU legégetőbb problémáinak megoldásában. A szimbolikus gesztusokat azonban valós tettekkel kell alátámasztani. Magyarországnak kompromisszumkészséget és konstruktív párbeszédet kell tanúsítania az uniós partnerekkel a kérdések széles körében – a migrációs politikától az energiabiztonságig.
Magyarország EU-elnöksége nemcsak kihívás, hanem lehetőség is. Lehetőség az ország imázsának javítására, Orbán Viktornak pedig arra, hogy bebizonyítsa, hogy képes igazi európai vezető lenni. Az elnökség sikere azon múlik, hogy a magyar kormány hajlandó-e félretenni saját ambícióit, és a páneurópai érdekekre összpontosítani. Ehhez rugalmasságra, diplomáciára és az európai értékek valódi megértésére lesz szükség. A következő hat hónap próbatétel lesz Magyarország és vezetője számára. Az, hogy hogyan birkóznak meg ezzel a kihívással, nemcsak Magyarország uniós jövője függ, hanem az is, hogy az Európai Unió képes-e hatékonyan reagálni a számos válságra és kihívásra. Az európai történelem e kritikus pillanatában Magyarországnak lehetősége nyílik bebizonyítani, hogy az európai család szerves része, amely képes konstruktív szerepet játszani a kontinens jövőjének alakításában. Bízni kell abban, hogy ezt a lehetőséget bölcsen és felelősségteljesen fogják kihasználni.