„Tudomásunkra jutott, hogy az Orbán-kormány saját friss számítása szerint még az újabb pénzszórás nélkül is a GDP 6,8 százalékára emelkedne az államháztartás idei hiánya” – tette közzé Magyar Péter hivatalba lépő miniszterelnök a Facebookon. Ami az „újabb pénzszórást” illeti, Magyar szerint a leköszönő kormány „teljesen kifosztaná a kasszát”, új kötelezettségek vállalását tervezi „minél nagyobb összegben”.

Először is le kell szögezni, hogy

egy GDP-arányosan 6,8 százalékos hiány rendkívül magas volna. Messze magasabb, mint a költségvetési törvényben szereplő 3,9 százalékos cél, messze magasabb, mint az informálisan 5 százalékra emelt hiánycél.

7 százalék körüli hiányokat a koronavírus-járvány éveiben, 2020-ban és 2021-ben produkált a magyar büdzsé.

Másodsorban a 6,8 százalékos szám a jelenleg látható folyamatok alapján nem tűnik drámaian meglepőnek:

• Az államháztartás pocsék – bár nem katasztrofális – helyzetben van, március végére a költségvetési hiány 3,4 ezer milliárd forinton állt, ez az éves törvényi előirányzat 81 százaléka és az emelt hiánycél 68 százaléka. (Pénzforgalmi szemléletben.)
• A (reál)gazdasági növekedés jóval alacsonyabbnak ígérkezik a tervezettnél. A – megszűnő – Nemzetgazdasági Minisztérium a 2026-os büdzsét 4,1 százalékos GDP-növekedésre alapozta. A növekedés jelen állás szerint az 1,5-2 százalékos tartományban lehet.
• A költségvetés tervezésekor a szakminisztérium éves átlagban 3,6 százalékos inflációval kalkulált. Ez még mindig reális, a jegybank friss előrejelzése 3,8 százalékos inflációt prognosztizál. A hiány és az államadósság tekintetében nem az infláció a fontos, hanem az úgynevezett GDP-deflátor, a GDP-árindexe, ám az jellemzően együtt mozog a fogyasztóiár-indexszel, az inflációval. (Igaz, éppenséggel az elmúlt években a deflátor meglepően magas volt az inflációhoz képest.) A költségvetési törvény 4,7 százalékos deflátorral kalkulál.
• A költségvetési hiányt és az államadósságot a folyóáras GDP-hez viszonyítják, a GDP adott évre számított értékéhez – ezért fontos, hogy a reál, inflációtól szűrt növekedés mellett mennyivel emeli a GDP értékét a drágulás, tehát a deflátor.
• Feltételezve, hogy a deflátor a költségvetési törvényben szereplő érték körül alakul, miközben a reál gazdasági növekedés jóval elmarad a tervezettől, a folyó áras GDP alacsonyabb lesz a vártnál. Ami pusztán matematikailag ront minden GDP-arányos mutatót, hiszen a várttól kisebb szám lesz a tört nevezőjében.

Harmadsorban nem világos, hogy Magyar Péter és kormánya, szakminiszterei mit terveznek kezdeni ezzel a költségvetési helyzettel. A szóban forgó közösségimédia-bejegyzésben Magyar felszólította „a minisztériumi vezetőket, hogy a Tisza-kormány megalakulásáig semmilyen új kötelezettséget ne vállaljanak, és csak a normál működéshez szükséges kifizetéseket teljesítsék”. Továbbá „felelős pénzügyi gazdálkodást”, a „lopás, herdálás, pazarlás” végét ígérte.Nem ígért ugyanakkor költségvetési kiigazítást – más néven: megszorítást – amire pedig alighanem szükség volna, ha jelen állás szerint a hiány ennyire elszállt. És különösen szükségesnek tűnik a költségvetési kiigazítás, ha a Tisza-kormány komolyan gondolja az euróbevezetés feltételeinek teljesítését 2030-ra. Az egyik feltétel ugyanis a 3 százalék alatti államháztartási hiány – amit nem mellesleg az uniós túlzottdeficit-eljárás miatt is el kellene érni.

Szó se róla,

Magyar Péter azt sem ígérte, hogy nem lesz költségvetési kiigazítás

– ami ugyanakkor nehezen képzelhető el, ha a Tisza Párt legalább a választási programjában megfogalmazott ígéreteinek egy részét valóra kívánja váltani már idén.