A nemzetközi helyzet ismét fokozódik. A szomszédos Ukrajna, amelynek kárpátaljai régiójában kétszázezer magyar lakik, a figyelem középpontjába került. Most (még) minden az I. világháború előtti helyzethez hasonló konfliktus békés rendezése mellett szól. Elmagyarázzuk a bonyolult világhatalmi képlet egyes elemeit. Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Iskola igazgatójának elemzése – Origo.
Tömbösödés
Az I. világháború előtt az akkori nagyhatalmak egymással versenyeztek a még elérhető gyarmatokért. Amikor a szabad területek elfogytak, már csak egymás rovására tudtak volna területet szerezni. Most ugyanezt látjuk a piacokkal, amelyeket a globalizáció első, spontán szakaszában osztottak fel a transznacionális vállalatok egymás között. Mostantól már csak egymás rovására tudnak új piacot szerezni, amihez politikai támogatásra van szükség. A piacok megszerzésének és megtartásának legjobb módja a legnagyobb gazdasági hatalmak saját geopolitikai befolyási övezete.
Napjainkban ezeknek a befolyási övezeteknek a véglegesítése zajlik. Németország az EU-t saját “házi piacának” tartja, ezt mondta ki az új berlini kormány koalíciós szerződése, amikor föderális Európai Egyesült Államokat sürgetett. Az EU pedig az USA “házi piaca”, amely az USA (NATO) katonai védelméért cserében elfogadja a dollárt mint vezető világvalutát és a XXI. századi amerikai termékek piacává válik (digitális alkalmazások és technológia, oltóanyag, fegyverek). Az EU és az USA piacainak egybenyitására a Donald Trump elnök által elvetett TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership) helyett immáron a TTC (US-EU Trade and Technology Council) kezdeményezés szolgál, amely a klímapolitika örve alatt olyan (zöld) szabványokat írna elő az észak-amerikai és európai piacokon, amelyeket csak az itteni cégek tudnak teljesíteni. Erre példa az ún. “zöld acél/cement/alumínium”, amelyet megújuló energiából nyert hidrogénnel állítanak elő. Ez lenne a világgazdaság G1 pólusa, amely a világ GDP kb. 40 százalékát adná, ami a duplája a kínainak. Az EU-USA és Kína lenne a G2, amelyben mindig a Nyugat nyerne.
Kína az Új Selyemút (Belt and Road Initiative, BRI) mentén építené ki kereskedelmi hálózatát Ázsiától a németországi Duisburgig, Európa legnagyobb belföldi kikötőjéig (ez lenne a Belgrád-Budapest vasút végállomása is). Európát Kína is “saját” piacának képzeli el, amit a Kínában aktív multicégeken keresztül akar maga számára megnyitni. Azok a — főként német — multicégek, amelyek Kínában akarnak kereskedni, “otthon” kénytelenek a kínai cégek számára is kinyitni a piacokat. Legalábbis elméletben, mert amerikai nyomásra a kínaiakat már kizárták az 5G-hálózatok belső részéből (digitális Selyemút), a Covid-oltóanyagok piacáról (az egyébként filléres tömegtermék védőfelszereléseket persze nyugodtan gyárthatják és szállíthatják), valamint a kereskedelmi Selyemutat is korlátoznák a 2021 júliusától bevezetett új vám- és ÁFA-szabályokkal, illetve a 2026-tól tervezett uniós klímavám által.
Törökország a türk országokat és a Nyugat-Európában élő muszlimokat szervezné maga köré, illetve Észak-Szíriában, Líbiában és újabban Afrikában épít ki magának stratégiai pozíciókat.
EZT LÁTVA, OROSZORSZÁGNAK IS LÉPNIE KELL, KÜLÖNBEN LEMARAD. FEHÉROROSZORSZÁGOT, GRÚZIÁT, MOLDÁVIÁT ÉS UKRAJNÁT AZ EU, A KÖZÉP-ÁZSIAI TÜRK ORSZÁGOKAT TÖRÖKORSZÁG ÉS KÍNA NYERNÉ MEG SZÖVETSÉGESNEK, ÍGY OROSZORSZÁGNAK NEM MARADNA BEFOLYÁSI ÖVEZET, MIKÖZBEN ELVESZÍTENÉ AZ ANYAORSZÁGOT KÖRÜLVEVŐ “POSZTSZOVJET” ÜTKÖZŐZÓNÁT.Mivel az orosz gazdaság néhány szektortól (űrkutatás, fegyveripar, energetika) eltekintve nem versenyképes, az idő nem Moszkva kezére játszik.
Miről szól a konfliktus?
Ebben a nemzetközi környezetben Oroszországnak három fő célja van, amelyeket lehetőleg békés úton akar elérni (prioritás szerint):
- az Észak-európai síkság lehető legnyugatabbi pontjáig terjedő ütközőzóna;
- nagyhatalmi státusz egy multipoláris világrendben, valamint
- energiaexport Nyugat-Európába.
Ez a három cél egymást erősíti, Moszkva célja ezek közül legalább kettőnek a kikényszerítése lehet. Nézzük sorjában!
Oroszországot a XVIII. században a svédek (Poltava), a XIX. században a franciák (Borogyinó, Moszkva), illetve a XX. században kétszer a németek támadták meg (Kijev, Sztálingrád), és mindhárom invázor ezen a Kárpátoktól északra induló, keletre táguló síkságon támadott, majd az oroszok ugyanerre haladva verték vissza őket. Érthető, ha a XXI. században ezt az irányt blokkolni akarják. Persze napjainkban nem Napóleon társzekereitől vagy Hitler páncélosaitól félnek, hanem az amerikai rakétáktól, tv-adóktól és lehallgató állomásoktól. Fehéroroszország és Ukrajna ellenőrzése ezért elengedhetetlen a Kreml szemszögéből. Előbbit teljesen, utóbbit részben, ún. “befagyott konfliktusok” által tudják ellenőrizni.OROSZORSZÁG TÖBB VOLT SZOVJET TAGKÖZTÁRSASÁGBAN TEREMTETT ILYEN “BEFAGYOTT KONFLIKTUST”, HIDEG POLGÁRHÁBORÚT VAGY ALACSONY INTENZITÁSÚ KATONAI KONFLIKTUST, HOGY A HATÁROK RENDEZETLENSÉGÉVEL AKADÁLYOZZA MEG EZEN ORSZÁGOK FELVÉTELÉT A NYUGATI INTEGRÁCIÓS SZERVEZETEKBE.Ezek a konfliktusok értékes forrásokat vontak el a konfliktusban lévő országok nyugatbarát kormányaitól, amelyek a háborús kiadások miatt így nem tudták országaikat fejleszteni, vagy az életszínvonalat emelni. Moldáviában és Grúziában a Fekete-tenger ellenőrzése miatt találunk ilyen “befagyott konfliktusokat”, amely országokat Moszkva szintén nem akar a Nyugatnak átengedni.
A LEGTÖBB SZAKÉRTŐ SZERINT OROSZORSZÁG MOST VAN UTOLJÁRA ABBAN A GAZDASÁGI, KATONAI ÉS DIPLOMÁCIAI HELYZETBEN, HOGY UKRAJNÁT (ANNAK EGY RÉSZÉT) ELFOGLALJA.
Az orosz lakosság is öregedik és csökkenő lélekszámú, így egyáltalán nem biztos, hogy öt vagy tíz év múlva is ki tudnak-e állítani egy százezres csapásmérő erőt. Az ukrán hadsereg a nyugati segítség miatt egyre fejlettebbé és magabiztosabbá válik, így egyre nehezebb lesz legyőzni. A Nyugat ráadásul – uniós és NATO-tagság helyett – az uniós belső piachoz való hozzáférést kínálja a posztszovjet térség államainak, amivel sem az Eurázsiai Gazdasági Unió vezető hatalmának számító Oroszország, sem Kína nem tud perspektivikusan versenyezni. Itt fontos emlékeztetni arra, hogy az USA és az EU piacának tervezett egybenyitásával egy, a kínaihoz képest dupla, az oroszhoz képest húszszoros gazdasági erő jönne létre. Összehasonlításképp: Kína és Oroszország együttes gazdasági ereje az USA és az EU erejének kevesebb mint a fele.
A DIPLOMÁCIAI HELYZET IS “KEDVEZŐ” AZ OROSZ TERVEK SZEMPONTJÁBÓL.
Az USA nemzetközi tekintélye az afganisztáni kivonulás után finoman szólva is megrendült, és mivel Ukrajna miatt sem kockáztatnának egy nukleáris infernót, ha az USA most nem sietne Ukrajna támogatására, a “hanyatló” világhatalomról szóló elméletek új megerősítést kapnának. Valójában az USA globálisan átrendezi erőforrásait, és fő riválisa, Kína felé fordul. Oroszország ezt az erőátrendezést tudja kihasználni arra, hogy az Európából már kivonuló, de Ázsiában teljesen még fel nem vonult amerikaiaktól engedményt csikarjon ki. Az amerikai titkosszolgálati közösség és hadsereg ráadásul most bocsátott el több ezer rutinos titkosszolgát és több tízezer katonát, akik nem oltatták be magukat.
AZ ÚJ NÉMET KORMÁNY AZ ATOM- ÉS SZÉNERŐMŰVEK KIVEZETÉSE MIATT MINDEN EDDIGINÉL JOBBAN KI VAN SZOLGÁLTATVA AZ OROSZ VEZETÉKES GÁZNAK, AZ ÚJRAVÁLASZTÁSÁN DOLGOZÓ MACRON FRANCIA ELNÖK PEDIG MÁR KORÁBBAN, PL. A 2019-ES G7-CSÚCS ELŐTTI PUTYIN-MACRON TALÁLKOZÓN IS KIEGYEZETT VOLNA AZ OROSZOKKAL,és az EU hőn vágyott stratégiai autonómiájának kiépítésénél számítana az orosz erőforrásokra. Az USA ugyanis ellenzi azokat a francia terveket, amelyek úgy növelnék Európa stratégiai autonómiáját, hogy közben a vén kontinens is erősödjön. Az amerikaiak azt szeretnék, ha az európaiak továbbra is amerikai-német Pfizer-vakcinát vennének, a német-francia új harci gép helyett pedig F-35 gépeket, és így csökkentenék az uniós (főként német) kereskedelmi többletet. Azt már Trump elnök sem tette hozzá, hogy a létező európai kereskedelmi többlet már sokkal kisebb, ha az amerikai internetes cégek szolgáltatási mérlegét is számításba vesszük. Ebbe a sorba illene, ha az európaiak orosz vezetékes gáz helyett amerikai LNG-t vásárolnának.
A konfliktus békés rendezésének egyik lehetősége, ha egy új orosz – amerikai megállapodás születne, amely írásos garanciát ad arról, hogy Fehéroroszországot és Ukrajnát a NATO soha sem veszi fel tagjai közé, és nem állomásoztat ezek területén csapatokat és haditechnikát, illetve nem fegyverezi fel ezen országok hadseregeit. A Nyugat persze nem adhat ilyen írásos garanciát, ezt az oroszok is jól tudják, de hát elvégre kellenek olyan maximális követelések, amelyeket ha a másik fél nem teljesít, meglegyen a szükséges hivatkozási ok. Maradna egy olyan megállapodás, amely biztosítja a hadgyakorlatok előzetes bejelentését és kölcsönös ellenőrzését, ami egy olyan bizalomerősítő intézkedés lenne, mint a “Nyitott égbolt” program újraindítása, amelynek keretében a másik fél területe fölött vagy stratégiai létesítményeiben lehetne inspekciót folytatni. További hozadék lehet az INF-rakétaszerződés felújítása, ám az USA egy új szerződésben már a kínai rakétákat is korlátozná, amitől Peking vonakodik.
Új Jalta vagy új Helsinki?
A II. világháború végén, a teheráni és jaltai konferencián egyezett meg egymással Sztálin és Roosevelt abban, hogy a Szovjetunió nyugatra tolhatja befolyási övezetét, és a Vörös Hadsereg által megszállt országokat amolyan ütközőzónaként használhatja. Cserében Sztálin elfogadta Roosevelt tervét, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) létrehozását célozta. Az ENSZ Roosevelt máig működő politikai öröksége, ami jóval stabilabbnak bizonyult, mint az I. világháború végén Woodrow Wilson amerikai elnök utolsó, 14. pontjában szorgalmazott Népszövetség.
A jaltai világrend alatt a nagyhatalmak alkuját értjük, amelyben a kicsiket nem kérdezik. Mivel 1945 után Nagy-Britannia és Franciaország fokozatosan veszítették el gyarmatbirodalmaikat, illetve háborús adósságuk miatt az USA (dollár) érdekkörén belül maradtak, annak ellenére nem osztottak nekik lapot, hogy mindkét európai ország atomhatalommá vált. A jaltai világrendet a két akkori szuperhatalom, a Szovjetunió és az USA dominanciája miatt bipoláris világrendnek is szokták nevezni.
A jaltai világrend a nukleáris elrettentésre épült, vagyis “aki elsőként lő, az másodikként hal meg”. Egy atomháborúnak nincsenek nyertesei, és Albert Einstein híres mondása alapján („Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel.“ ) az emberiség egészére cudar világ köszöntene.
AZ USA ÉS A SZOVJETUNIÓ AZÉRT VOLTAK SZUPERHATALMAK, MERT SAJÁT KATONAI ÉS GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓJUK VEZETŐ HATALMAIKÉNT A FÖLD MINDEN KONFLIKTUSÁNAK RENDEZÉSÉRE FELKÉRTÉK ŐKET KÖZVETÍTŐKÉNT, AMIHEZ PERSZE AZ IS HOZZÁJÁRULT, HOGY VILÁGSZERTE RENDELKEZTEK KATONAI TÁMASZPONTOKKAL ÉS A REGIONÁLIS KONFLIKTUSOKBAN RÉSZTVEVŐ SZÖVETSÉGESEKKEL.
A Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) helsinki konferenciáján elfogadott záróokmány a két szövetségi rendszer közötti konfliktusok békés megoldására helyezte a hangsúlyt. A Szovjetunió azt látta sikernek, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének igényét rögzítették, ezzel kvázi egy szemmagasságban lévőnek ismerték el a szovjet-kommunista rendszert. A Nyugat annak örült, hogy a dokumentum kimondta az emberi és állampolgári jogok garantálását, ami hivatkozási alapként a szovjet tömbön belül elindította a belső “demokratikus” ellenzék szervezkedését.
A mostani ukrán konfliktusnak tehát az első vetülete annak az eldöntése, hogy két nagyhatalom (napjainkban az USA és Oroszország) egyezzen-e meg az új európai biztonsági architektúrában a többi európai ország feje felett, avagy egy olyan átfogó megállapodást kössenek-e, amelybe minden érintetett bevonnak?
OROSZORSZÁG — LEGALÁBB EURÓPA TEKINTETÉBEN — EGY ÚJ JALTAI MEGÁLLAPODÁST LÁTNA SZÍVESEN,amely garantálná azt a nemzetközi befolyást és nagyhatalmi státuszt, amit az Olaszországhoz mérhető gazdasági teljesítményű kontinensnyi ország régóta hiányol. A Nyugat a néhai John MacCain szenátornak tulajdonított mondás szerint Oroszországot egy olyan “benzinkútnak tartja, amely szeretné, ha komolyan vennék”. Más olvasatban Oroszország egy “benzinkút atombombákkal”.
A NYUGAT NEM ADHATJA ÍRÁSBA, HOGY KORLÁTOZZA EGYES ORSZÁGOK SZABAD SZÖVETSÉGVÁLASZTÁSI JOGÁT,mert ezzel számos afrikai, közel-keleti és ázsiai országnak üzenné azt, hogy sorsuk a nagyhatalmi alkutól függ. Azt is többször hangsúlyoztuk, hogy az idő a Nyugat kezére játszik, így ha most sikerül az időhúzás, akkor a nagyobb gazdasági gravitáció a kelet-európai köztes országokat a Nyugat felé fogja húzni.
A Nyugat ezért sem érdekelt egy új átfogó európai biztonsági architektúra létrehozásában, mert akkor az alapoktól kellene mindent újra felépíteni, ami megkérdőjelezné az integráció eddig elért eredményeit, és a mostaninál nagyobb befolyást adna Oroszországnak az európai ügyek eldöntésében.