Alexander Orlov egyszerre volt kaviáros nagyköveti estélyek házigazdája és titkos KGB-ügynök a francia fővárosban. A L’Express birtokába került dokumentumok szerint a volt orosz nagykövet már a hetvenes években is Moszkva beépített embere volt Párizsban, miközben a Kreml érdekeit képviselte. Bár Orlov mindent tagad, a francia elhárítás szerint máig befolyásolja Franciaország politikai életét és közvéleményét.
Alexander Orlov, Oroszország volt franciaországi nagykövete jelenleg is Párizsban él, bár gyakran bírálja Franciaországot, „totalitárius államnak” nevezve az országot. Nyilvános szereplésein a Kreml álláspontját közvetíti, például NATO-ellenes kijelentésekkel és azzal, hogy Ukrajna szerinte sosem létezett önálló nemzetként. Bár hivatalos pozíciója már csak jelképes, továbbra is aktívan terjeszti Moszkva narratíváit konferenciákon és médiamegjelenéseken.
A L’Express által megszerzett francia külügyi dokumentumok szerint Orlov a hetvenes években a KGB számára dolgozott, miközben a Szovjetunió kulturális tanácsosaként Párizsban szolgált.
A francia elhárítás, a DST már 1985-ben hivatalosan ellenezte, hogy visszatérjen Franciaországba, mivel „jellemző operatív tevékenységet” folytatott, többek között egy francia házaspár ellen irányuló akcióban, valamint egy szovjet emigráns író, Andrej Szinyavszkij megzsarolási kísérletében vett részt. A DST nyomására Orlov vízumát ekkor meg is tagadták, amit az orosz fél azzal torolt meg, hogy két francia diplomatának is megtagadta a belépést a Szovjetunióba.
Szinyavszkij fia, Jegor Gran megerősítette a L’Expressnek, hogy a családját valóban megpróbálták zsarolni a KGB ügynökei a hetvenes évek végén.
Elmondása szerint anyja titokban felvételeket készített a zsarolókkal folytatott beszélgetésekről, és azokat átadta a francia elhárításnak. A dokumentumokban szereplő Raymond Nart, a DST akkori helyettes vezetője szintén megerősítette, hogy Orlovot a háttérben a KGB-hez kötötték, és közvetve részt vett a Szinyavszkij-ügyben.
Orlov mindezt tagadja, és azt állítja, hogy az amerikaiak bélyegezték meg KGB-ügynökként az 1983-as euromisszile-vita idején.
Saját verziója szerint csupán diplomatákkal érintkezett, és talán összekeverték valakivel, akit megfigyeltek. Memoárjában azt írta, hogy a vízum megtagadása politikai játszma része volt, és nem kémtevékenység bizonyítéka.
A francia külügy másik dokumentuma azonban egyértelműen kijelenti, hogy Orlovot „beépülési feladattal” küldték Párizsba, és feladata az emigráns közösség megfigyelése volt. 1986-ban, Jacques Chirac kormányra kerülése után a külügyminiszter Jean-Bernard Raimond politikai nyomására Orlov mégis visszatérhetett Franciaországba, és tanácsadóként dolgozhatott, miközben a KGB-kapcsolatait többé nem emlegették.
Ma Orlov hivatalosan visszavonult diplomata, de elemzők szerint továbbra is a Kreml befolyását erősíti Franciaországban.
Nyilvános megszólalásaiban rendszeresen védi Vlagyimir Putyin orosz elnök politikáját, és a háttérben egyfajta „párhuzamos diplomáciát” folytathat.
Bár múltja és valódi szerepe vitatott, a francia hírszerzés szerint egykori KGB-ügynökként működött, és máig a Kreml érdekeit képviseli, befolyásolva a francia közvéleményt és politikai köröket.