Két hónappal az izraeli–iráni háború után továbbra zavarosak a GPS-jelek Iránban. Teherán a támadások idején leállította a rendszert, abban bízva, hogy ezzel meg tudják akadályozni az izraeli dróntámadásokat. A perzsa ország most irányváltásra készül: kínaira cserélné le az amerikai helymeghatározó rendszert.

Iránban korábban is voltak GPS-zavarok, de ilyen hosszú ideig még soha nem tartottak. Teheráni sofőrök arról számoltak be a helyi médiának, hogy sokszor céltalanul kénytelenek bolyongani a főváros utcáin, hogy megtalálják utasaikat. „Hetek óta nem tudok dolgozni” – magyarázta Farsad Fúládi, aki az Uberhez hasonló Snapp iráni fuvarszervező cég alkalmazását használja.

A probléma érinti az olyan alapvető térképszolgáltatásokat is, mint a Google Maps és az iráni Neshan program, utóbbi teljes egészében összeomlott. A Waze pedig rossz pozíciókat, egyebek mellett izlandi és kanadai helyszíneket mutat a felhasználóinak. Hasonló tapasztalatokról adtak hírt a Teherántól délre fekvő Kom, Szaveh, Kásán, valamint a Perzsa-öböl partján fekvő Bandar-Abbász kikötővárosból is.

A GPS-zavarok a június 13. és június 24. közötti izraeli–iráni háború óta tartanak: Irán akkor leállította a rendszert, hogy megakadályozza az izraeli dróntámadásokat. A konfliktus során a francia MICA haditengerészeti megfigyelőcég figyelmeztetést adott ki a hajók számára, hogy kerüljék el az iráni felségvizeket, miután a térségben közel ezer hajó tapasztalt tartós, nem ritkán súlyos zavarokat.

Szokatlanul ugráló GPS-adatokról számolt be június 15-én a Hormuzi-szorosban, a libériai zászló alatt közlekedő Front Eagle nevű olajszállító tanker is, amely aztán másnap reggel egy másik hajóval ütközött. Az iráni kommunikációs minisztérium „biztonsági és katonai okokkal” indokolta a döntést, amit több politikai aktivista bírált. 

Amerikai helymeghatározó rendszer Iránban?

A Nyugat, különösen az Egyesült Államok évtizedek óta éllovasa a globális technológiai infrastruktúra fejlesztésének, beleértve a számítógépes operációs rendszereket, az internetet, a telekommunikációt és a műholdas hálózatokat. A GPS, azaz a globális helymeghatározó rendszer kiépítése és üzemeltetése szintén az Egyesült Államokhoz kötődik: a Föld körül 31 műhold kering, amelyek folyamatosan rádiójeleket sugároznak, ezek tartalmazzák a pontos időt és a műholdak helyzetét.

A GPS-jel – autókba, okostelefonokba vagy katonai eszközökbe telepített – vevőegységeken keresztül jut az eszközökbe. A vevőegységek egyszerre több műhold jelét is veszik, és háromszögelés segítségével határozzák meg a pontos földrajzi pozíciót. A GPS-jelek ezáltal Iránban is foghatók, csakúgy, mint bárhol máshol a világon.

Fokozódik az elektronikus hadviselés

A technológiai függőség azonban számos veszéllyel jár:

az elmúlt két évtizedben a szándékosan okozott GPS-jel blokkolások (GPS-jamming) és zavarok egyre gyakoribb eszközzé váltak az elektronikus hadviselésben.

A hadseregek jellemzően a drón- vagy rakétatámadások elleni védelem érdekében, valamint a saját katonai tevékenységek leplezésére keltenek zavart a rendszerben.

Az izraeli–iráni háború mellett a közelmúlt számos konfliktusai során bevetették ezt a taktikát, beleértve az ukrajnai háborút is. Oroszország többek közt Moszkva környékén keltett zavarokat a rendszerben, hogy megnehezítse az ukrán drónok és irányított fegyverek navigációját. De a Baltikumban is beszámoltak hasonló esetekről, amelyeket szintén a keleti nagyhatalomhoz kötnek: tavaly tavasszal a Finnair finn nemzeti légitársaság egy hónapra felfüggesztette az észtországi Tartu városába tartó járatait, miután a GPS-jelek megszakadása miatt két gépe nem tudott leszállni.

Kalinyingrád környékén pedig Grant Shapps volt brit védelmi miniszter gépén észleltek zavarokat; az azonban nem bizonyított, hogy a politikust szállító járat lett volna a célpont. Ukrajna hamis GPS-jelekkel próbálta kivédeni az orosz dróntámadásokat, valamint elrejteni saját légi katonai tevékenységeit. De nem ritka az sem, hogy vezető politikusok utazásai során manipulálják a jeleket.

A GPS-jelek blokkolása vagy a rendszerben keltett zavarok ugyanakkor nem csupán a hadviselésre korlátozódnak, hanem ahogy Teherán példája is mutatja, a civil lakosság számára is problémákat okoznak. A taxisofőrök és ételfutárok Izraelben, Jordániában és Libanonban is hasonló tapasztalatokról számoltak be a közelmúltban. Civilszervezetek pedig arról beszéltek, hogy a GPS-jel-blokkolások és -zavarok akadályozták a segélyakcióikat a Gázai övezetben.

Tavaly májusi kimutatások szerint hónapokon át közel 40 millió ember élt olyan területen, ahol megbízhatatlanok voltak a jelek – derült ki a Flightradar24 repülőgép-követési szolgáltatás adataiból. A Közel-Keleten ezek között szerepelt Ankara, a Fekete-tenger partvidékének egyes szakaszai, az Egyiptomhoz tartozó Sínai-félsziget, valamint iraki nagyvárosok. Mintegy 110 millióan pedig olyan területeken éltek, ahol erős interferenciát észleltek, ezek közé többnyire katonai létesítményekkel rendelkező városok tartoztak, mint például Szentpétervár, Lahor és Bejrút. 

Kínai alternatíva az amerikai rendszerre?

Az amerikai globális helymeghatározó rendszernek mára számos alternatíváját fejlesztették ki. Az egyik legismertebb az orosz GLONASS, amelyet elsősorban azokban a régiókban használnak, ahol a GPS-jelek érzékelését földrajzi tényezők, mint például hegyvidéki terep nehezítik – viszont jelentősen javítja a GPS-jelek pontosságát. India az IRNSS-rendszer kifejlesztésével csatlakozott a sorhoz, ám ez első körben az országra és a szomszédos régiókra korlátozódik. Japán szintén regionális jellegű rendszert alkotott meg; a QZSS létrehozása elsősorban az önvezető járművek és a vészhelyzeti reagálás tekintetében kulcsfontosságú. De még az Európai Uniónak is van saját helymeghatározó rendszere: a Galileót az Európai Űrügynökség (ESA) indította útjára, amely nagyobb pontosságot ígér a GPS-hez képest, magába foglalva olyan fejlett funkciókat, mint a hitelesítés vagy a titkosított jelek használata kereskedelmi és biztonságkritikus alkalmazásokhoz.

A technológiai fejlődés kapcsán nem feledkezhetünk meg annak új éllovasáról, Kínáról sem, amely a BeiDou nevű rendszerrel lépett a helymeghatározó rendszerek piacára, és mára teljes mértékben működőképes riválisává vált az amerikai GPS-nek. Noha Szattar Hásemi iráni kommunikációs miniszter közölte, hogy az ország nem fog kizárólag egy technológiára támaszkodni, a diverzifikáció középpontjában a kínai rendszer állhat.

Az egyelőre nem világos, hogy ha Irán megkezdi az átállást, mikorra fejeződhet be. Annak ellenére, hogy az ország rendkívül sebezhető a kibertérben, az átálláshoz kiterjedt és költséges infrastrukturális beruházásokra van szükség. Amennyiben viszont megtörténik, az egyértelmű üzenet lesz Teherán részéről, hogy szakítani kíván a Nyugat által uralt infrastruktúrával. A Kínával való együttműködés egyúttal olyan lehetőségeket is kínál Iránnak, amelyek elengedhetetlenek a digitális függetlenedéshez.