Öt pontban foglalta össze a főképp ázsiai régióval foglalkozó The Diplomat című lap szerzője, hogy milyen következtetés szűrhető le Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárnak a Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusán kifejtett munkabeszámolójából.
Jelenleg is zajlik Kínában a múlt vasárnap elkezdődött egy hetes esemény, a Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusa. Hszi Csin-ping harmadik pártfőtitkári ciklusát kezdi meg, a The Diplomat pedig öt pontban foglalta össze, milyen jövő várhat Kínára az ország első embere által ismertetett munkabeszámoló alapján.
1. Marad a zéró covid politika
Kínában vasszigorral tartják be a covid fertőzés miatt életbe lépett szabályokat. Emiatt több millióan éheznek az országban. Ennek ellenére Hszi Csin-ping beszámolójából kiderül, hogy továbbra is a zéró covid politika híve, ezen nem akar változtatni, és szerinte ez jót tesz a gazdaságnak. A pártfőtitkár elutasította, hogy a zéró covid politikának gazdasági és társadalmi áldozatai lennének.
2. Kína megtanul együtt élni a lassabb gazdasági növekedéssel
A „közös jólét” szlogenje is megjelent Hiszi munkabeszámolójában, ami azt jelzi, hogy új hangsúlyt fektet a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésére. A „magas színvonalú fejlődéshez” való ragaszkodás együtt jár annak hallgatólagos elfogadásával, hogy Kína a lassabb gazdasági növekedés időszakába lép, amit a vezetés a jelek szerint hajlandó elfogadni mindaddig, amíg az egyes háztartások jóléte növekszik. „Több munkáért több fizetést fogunk biztosítani, és arra fogjuk ösztönözni az embereket, hogy kemény munkával érjék el a jólétet” – mondta Hszi. Nyitott kérdés, hogy ez hogyan fér össze a növekvő fiatalkori munkanélküliséggel és a nyugdíjigényekkel Kína egyre növekvő számú idős nyugdíjasai számára – jegyezte meg a The Diplomat. Összességében Hszit jobban érdekli a biztonság és a stabilitás, mint a gazdasági növekedés önmagában.
3. Tajvan megközelítése
Kína soha nem mondott le az erő alkalmazásának lehetőségéről Tajvan annektálása érdekében, de a magas szintű politikai beszédekben a vezetők általában inkább azt hangsúlyozzák, hogy Kína a „békés újraegyesítést” részesíti előnyben. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy Hiszi kifejezetten azt mondta, hogy ez a figyelmeztetés „a külső erők és a „tajvani függetlenség” szakadárjainak rendkívül kis kisebbsége általi beavatkozásra irányult”. Hiszi ezáltal magas szintű figyelmeztetést adott az Egyesült Államoknak és a tajvani kormánynak. Hszi tényleges beszéde a pártkongresszuson csak a teljes munkabeszámoló rövidített változata volt. Érdekes módon a teljes változat tartalmazta a szokásos utalásokat az „1992-es konszenzusra” és az „Egy ország, két rendszer”-re, mint Kína Tajvan-politikájának alapvonalaira – jegyezte meg a The Diplomat.
4. Lassú búcsú az Egy Övezet Egy Út kezdeményezéstől
Az Egy Övezet Egy Út (más néven Selyemút, vagy BRI) kezdeményezés, amely egykor Kína külpolitikájának kézjegye volt, az utóbbi időben némileg leértékelődött. A Kína külpolitikájáról szóló szélesebb szakaszban azonban az újabb Globális Fejlesztési Kezdeményezés és a Globális Biztonsági Kezdeményezés volt az, amelyet név szerint megemlítettek. A BRI nem szerepelt ebben a részben, ami ismét arra utal, hogy a kínai külpolitikai hierarchiában alacsonyabb helyre szorul.
5. Erősödő centralizáció
Kína az elmúlt 20 évben úgy tekintette magát, hogy „a fejlődés szempontjából fontos stratégiai lehetőség időszakában” van. Hszi munkabeszámolója szerint Kína most olyan időszakban van, amikor „stratégiai lehetőségek, kockázatok és kihívások együttesen léteznek”. Hiszi sötét időkre figyelmeztetett, mivel Kína fejlődése olyan időszakba lép, amikor „a bizonytalanság és a kiszámíthatatlan tényezők növekednek”. Kínának ezért „készen kell állnia arra, hogy ellenálljon a nagy szeleknek, a háborgó vizeknek és akár a veszélyes viharoknak is”. Hogyan fogja ezt Kína megtenni? A The Diplomat elemzése szerint természetesen úgy, hogy még szorosabban ragaszkodik Hszi vezetéséhez. Hszi többször is utalt a párt legfelsőbb vezetésének „központosítására” és „egységére”, mind az elmúlt öt év pozitív vívmányaként, mind pedig egy olyan folyamatként, amely a jövőben is folytatódni fog. Bár Hszi megkapja harmadik ötéves ciklusát a KKP legfőbb vezetőjeként, még mindig nem végzett az irányítás megszilárdításával és az ellenvélemények eltiprásával. És a Kínára minden fronton nehezedő külső nyomást arra fogja használni, hogy még jobban megszorítsa a párt feletti hatalmát.