Hiába vészelt át Francois Bayrou francia miniszterelnök tavaly decemberi kinevezése óta hét bizalmatlansági indítványt, a saját maga által kezdeményezett szavazáson a Nemzetgyűlés végül megbuktatta. Távozásával immár a harmadik kormányfő bukott el az elmúlt tizenöt hónapban, miközben az ország gondjaira és a politikai válságra továbbra sincs megoldás. A Bayrout megbuktató pártok közül többen Emmanuel Macron francia elnököt is lemondásra szólították fel.

Szeptember 8-án, hétfőn rendkívüli ülésen vitáztak a francia Nemzetgyűlésben a centrista Francois Bayrou miniszterelnök által saját kormánya ellen benyújtott bizalmatlansági indítványról.

A francia kormányfő még augusztus végén jelentette be, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményez a hónapok óta vitatott, az ellenzéki pártok által elutasított költségvetési tervezetéről, amiben drasztikus kiadáscsökkentéseket tervez a kormányfő, hogy így csökkentsék az évek óta folyamatosan növő államadósságot, valamint költségvetési hiányt. Ahogyan azt előzetesen várni lehetett

A bizalmatlansági indítványt végül az 537 képviselő többsége, 364-en elfogadták, így Michel Barnier után utódjának kormányát is a Nemzetgyűlés buktatta meg.

Ez egyben azt is jelenti, hogy tizenöt hónap alatt már a harmadik miniszterelnök bukott meg Franciaországban, Emannuel Macron francia elnök 2022-től kezdődő második ciklusa alatt pedig már négy.

Élisabeth Borne még 2024 januárjában mondott le Macron kérésére egy bevándorlással kapcsolatos törvény miatt, majd az őt követő Gabriel Attal a 2024-es EP-választások után köszöntle, mivel pártja, a macronista Reneszánsz csúfos vereséget szenvedett a választások során. Ezután Michel Barnier következett, akit 90 nap kormányzás után ugyanúgy a költségvetési tervezete miatt buktatott meg a Nemzetgyűlés, mint ahogy most Bayrout is.

Bayrou parlamenti többséggel nem rendelkező kormánya egyébként korábban hét bizalmatlansági indítványt is túlélt, ugyanakkor a most maga ellen benyújtott indítványát már nem. A kormányfő költségvetési tervezete ugyanis olyan megszorításokat tartalmaz, amelyeket a többi politikai párt nem akar a nevére venni, Bayrou pedig – aki sajtóhírek szerint a 2027-es elnökválasztásra elnökjelölti célokkal is rendelkezik – az elszálló költségvetés, valamint folyamatosan növő államadósság politikai terhét átadta az őt megbuktató pártoknak.

Bayrou és képviselői az ellenzéket, az ellenzék Macront támadta

A szavazást megelőzően a Nemzetgyűlésben vitát tartottak a kormányfő által maga ellen benyújtott és végül megszavazott bizalmatlansági indítványról, amelynek fő témáját nem meglepő módon Bayrou költségvetési tervezete, valamint a már új normának mondható francia politikai krízis adta.

Először a miniszterelnök szólalt fel, aki közel negyven percen keresztül beszélt. Felszólalását azzal kezdte, hogy a bizalmatlansági indítványt ő kezdeményezte, mert szerette volna, ha eljön az igazság pillanata. Szerinte sokan azt gondolják, hogy ezzel felesleges kockázatot vállalt, de szerinte az lett volna a valódi rizikó, ha nem tesz semmit, és hagyja, hogy a dolgok továbbra is úgy menjenek, ahogy eddig.

Bayrou szerint Franciaország függője az adósságnak, a kormányok és a politika folyamatosan hiteleket vesznek fel, és hitelből finanszírozzák az országot.

Elmondta, hogy ebben a pillanatban 3415 milliárd euró az államadósság, ami másodpercenként 5000 euróval nő. 2024 év végén az államadósság az éves GDP 113,2 százalékán állt, míg a költségvetési hiány 5,8 százalékos volt – emiatt az Európai Bizottság még 2024 nyarán túlzottdeficit-eljárást indított Franciaország ellen, amit később technikailag felfüggesztettek.

Az országunk működik, az emberek azt hiszik, hogy gazdagodik, de minden évben szegényebb lesz. Hölgyeim és uraim, ez egy csendes, föld alatti, láthatatlan és elviselhetetlen vérzés – fogalmazott a vitán a miniszterelnök, aki felszólalásában végig amellett érvelt, hogy fiskálisan konzervatív költségvetésre van szükség, és csökkenteni kell az államadósságot és a költségvetési hiány mértékét, mielőtt az kezelhetetlenné válik. Ezért arra szólította fel a pártokat, támogassák az adósságcsökkentést célzó költségvetését, és késedelem nélkül cselekedjenek.

Szerinte a generációk közötti bizalmi szerződést megszegték a politikusok, amikor folyamatosan növelték az adósságot, amiknek a terhét majd a későbbi generációk viselik. Ráadásul szerinte az államadósság nem azért nőtt, mert azt az ország fejlesztésére költötték volna, hanem hogy fedezzék a mindennapi élet költségeit. Az adósság pedig szerinte szolgasorsba taszítja a fiatalabbakat.

Bayrou beszédében elutasította azt a szerinte egyszerűnek tűnő megoldást, hogy csak növelni kéne a leggazdagabbak adóterheit. Szerinte ez ugyanis azzal járna, hogy a milliárdosok elhagynák Franciaországot, ami negatívan hatna a gazdaságra is. A végén ugyanakkor hozzátette, hogy szükséges lesz elvégezni azt a munkát, hogy a magasabb jövedelemmel és vagyonnal rendelkezők miként vehetnének részt az adósság csökkentésében.

Hölgyeim és uraim, hatalmukban áll megdönteni a kormányt, de nincs hatalmuk eltörölni a valóságot. A kiadások és az adósság tovább fognak növekedni, miközben már így is elviselhetetlenek, egyre súlyosabbak

– fogalmazott Bayrou, aki szerint a mai szavazás azért is az igazság pillanata, mert minden egyes képviselőnek szembesülnie kell saját felelősségével, még akkor is, ha kényelmesebbnek tarthatják, hogy nem törődnek az adóssággal. Végül beszédét azzal zárta, hogy hisz a közös minimumban és a kompromisszumban, és arra kérte a pártokat, dolgozzanak együtt a probléma megoldásán.

Ugyanakkor már a szavazás előtt látszott, hogy nem így lesz, hiszen mindegyik párt a miniszterelnököt vagy egyenesen Emmanuel Macron elnököt kritizálta.

A szocialista Boris Vallaud például kijelentette, hogy a jelenlegi politikai krízisért csak egy személy felelős, Macron, akit Bayrou miniszterelnökként vakon követett. Bayrou költségvetési tervezete szerinte katasztrófa lenne Franciaország számára: ez Európa egyik legalacsonyabb gazdasági növekedését eltörölné, miközben a megszorítások az egyébként is lanyha vásárlóerőt csökkentenék, és növelnék a munkanélküliséget.

Vallaud szerint Bayrou költségvetési tervezete a közszolgáltatások fojtogatása, ami csak még több válságot hozna. A miniszterelnököt korábban kívülről támogató szocialisták elnöke beszéde végén hangsúlyozta, ők készen állnak a többi baloldali párttal a kormányzásra.

A többi baloldali frakció elnöke is Bayrou költségvetés-tervezetének a megszorításait emelte ki felszólalásában, miszerint a szociális kiadások csökkentése szerintük csak még nehezebb helyzetbe hozná a szegényeket és a munkásosztályt. Stéphane Peu, a Demokratikus és Republikánus Baloldal elnöke már arra is felszólította Macront, hogy Bayrou bukása után baloldali miniszterelnököt kérjen fel, hiszen a parlamentben lévő három politikai tömbön belül a baloldalnak van a legtöbb képviselője.

Ezzel szemben Bayrou jobboldali és szélsőjobboldali ellenzéke leginkább Macront támadta. Így tett Eric Ciotti, az UDR frakcióvezetője is, aki szerint Bayrou egy piromániás tűzoltó, aki lemondás helyett inkább megbuktatja magát, hogy így indíthassa el elnökjelölti kampányát, amit szerinte egyébként esélye sincs megnyerni a miniszterelnöknek.

Ciotti szerint a vitának nem is Bayrouról, hanem Emmanuel Macronról kéne szólnia, mivel szerinte a francia elnök felelős a politikai krízisért.

Ugyanezen gondolatmenetre fűzte fel mondandóját a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés frakcióvezetője is, Marine Le Pen is. A nemrég hűtlen kezelésért elítélt frakcióvezető is utalt arra, hogy szerinte Macronnak le kéne mondania, viszont felszólalását leginkább arra hegyezte ki, hogy szerinte fel kéne oszlatni a parlamentet.

Le Pen szerint Macron számára ez nem egy opció, hanem kötelessége lenne feloszlatni a parlamentet.

A közvélemény-kutatásokat jelenleg magasan vezető szélsőjobboldali párt arca azt ígérte, a Nemzeti Tömörülés továbbra is konstruktívan áll majd a parlamenti munkához, ugyanakkor nem követi a „fiskális és migrációs őrületet”, amit szerinte Macron és miniszterelnökei folytatnak. Felszólalását Le Pen azzal zárta, hogy a változás nem várhat.

Ezzel szemben a kormánypárti frakciók vezetői Bayrouhoz hasonlóan az ellenzéket támadták, mondván, szerintük a politikailag ugyan nehezebb, de mindenképpen szükséges adósságcsökkentésért dolgozzanak, ne pedig a kormány megbuktatásáért.

Erről beszélt például Paul Christophe is, a Horizont és Függetlenek frakciójának elnöke, aki szerint nem létezik a „csodaköltségvetés”, amivel mindenki elégedett, az államadósság mértéke pedig aggasztó méreteket ölt, amivel azonnali foglalkozni kellene, és a ma elvesztegetett időért holnap fognak fizetni, végül pedig a gyerekeik.

Emellett azzal is megvádolta az ellenzéket, hogy szerintük a kormányzás helyett csak blokkolják az ország és a Nemzetgyűlés működését, miközben semmi konkrétat nem ígérnek.

Et après, la France?

Miután a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt elfogadták, így Bayrou nemsokára hivatalosan is lemond miniszterelnöki posztjáról, és az új kormányfő kinevezésééig ügyvivőként látja el a feladatát.

A kormány bukása után Macronnak három lehetőség áll rendelkezésre: egyrészt, mint Barnier bukása után, kinevezhet egy új miniszterelnököt, akinek továbbra is a három blokk között megosztott Nemzeti Tömörülésben kéne ellavíroznia, ami Barniernek és Bayrounak sem teljesen ment.

Ezenkívül dönthet úgy is, hogy feloszlatja a parlamentet és új választást ír ki, ami után reménykedhet abban, hogy egy új parlament már nem lenne ennyire megosztott, és a leendő miniszterelnöknek lenne egy egyértelmű parlamenti többsége.

Legutóbb a 2024-es EP-választások után döntött így az elnök, ugyanakkor a már akkor is kisebbségben lévő pártja még rosszabb helyzetbe került. Ráadásul a Macron mögött álló erők támogatottsága azóta is folyamatosan csökken, miközben Le Penék továbbra is kényelmesen vezetik a közvélemény-kutatásokat. Így nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv, hiszen egy új választás során Macron pártja csak még rosszabbul teljesítene.

Végső esetben Macron akár úgy is dönthet, hogy lemond elnöki pozíciójáról, hogy a francia politikai válságot egy új elnök kezelje.

Ugyanakkor erre van a legkisebb esély, hiszen a francia elnök már korábban is elégedetlenségét fejezte ki az iránt, hogy az alkotmány értelmében csak két cikluson át töltheti be valaki az elnöki pozíciót – ez alapján nem valószínű, hogy Macron a 2027-ban esedékes elnökválasztás előtt elhagyná az Élysée-palotát. Főleg úgy, hogy jelenleg még lehetséges utódját se találta meg az először 2017-ben megválasztott államfő.