Kínának nagy tervei vannak a világgal

Hszi Csin-Ping pártfőtitkár, a farkasharcos diplomáciának elnevezett nagyhatalmi fellépés megalapozója a tisztsége meghosszabbítására készül. A következő években komoly egymásnak feszülés várható az Egyesült Államokkal.

Ha tudni szeretnénk, mi játszódik le Hszi Csin-ping fejében, mi alapján hoz döntéseket, akkor interjúkból nem fogjuk megtudni. Hszi Csin-ping ugyanis egyetlen interjút sem adott, mióta pártfőtitkár lett. Ahogyan sajtótájékoztatót sem tartott és nem vett részt beszélgetésen, vitán meg aztán pláne nem, vita nincs. A kínai állampárt zárt, különösen az 1989-es Tiananmen téri események óta semmilyen párton belüli ellentét vagy döntési folyamat nem szivárog ki a nyilvánosságba.

Van viszont egy szöveg, Hszi beszédeinek és írásainak egyfajta gyűjteménye, amit a Kínai Kommunista Párt (KKP) legutóbbi, 2017-es kongresszusa a kínai alkotmány preambulumába is beemelt. Ez a Hszi Csin-ping Gondolatai a Szocializmusról Kínai Sajátosságokkal Egy Új Korszak Számára, röviden Hszi Csin-ping Gondolatai. A marxista-leninista ideológiai alapvetés mindenhol ott van Kínában. Iskolákban, újságokban, az interneten, óriásplakátokon, telefonos applikációkon hirdetik a pártfőtitkár Gondolatait.

Hszi Csin-ping a Kínai Kommunista párt 20. országos kongresszusán 2022. október 16-án© AFP / XINHUA / Rao Aimin

A Hszi Csin-ping Gondolataiból és a pártfőtitkár olyan egyéb ideológiai tanitásaiból, mint a Kínai Álom, a Hszi-programnak két alapvető sarokkövét lehet azonosítani: első a párt tekintélyének a megerősítése, második a kínai nemzet megfiatalításának a megvalósítása.

„Kormány, hadsereg, társadalom és iskolák – észak, dél, kelet, nyugat és közép – a párt mindennek a vezetője”

Hszi Csin-ping már tíz éve elnöke a Kínai Népköztársaságnak, főtitkára a kommmunista pártnak, első embere a Központi Bizottság Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának. A párt október 16-án kezdődött 20. Nemzeti Kongresszusán előreláthatóan megújítják majd Hszi mandátumát, amivel Mao Ce-tung óta ő lenne Kína leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetője. A kongresszuson egyébként több mint 2300 pártdelegált vesz részt, hogy a 7 napos esemény végére újabb öt évre meghatározzák a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság és annak Állandó Bizottsága, a kínai pártállam legfőbb hatalmi szerve, összetételét.

Könnyen lehet, hogy Hszi Csin-ping a következő 15-20 évben hatalomban marad, az újraválasztása előtt álló alkotmányos és egyéb akadályokat már régen lebontotta. Az a Mao halála óta érvényben lévő szabály, hogy a legfőbb vezető csak kétszer öt évre töltheti be tisztségeit, rá már nem vonatkozik. Most pedig megtöri a Politikai Bizottság tagjaira vonatkozó „7 föl, 8 le” szabályt, amely szerint a pártkongresszus idején 67 éves vagy fiatalabb tisztségviselők újból kinevezhetők, míg a 68 évnél idősebbeknek nyugdíjba kell vonulniuk.

Hszi Csin-ping mára megkérdőjelezhetetlen vezetője lett Kínának, átfogó átalakításokat hajtott végre a KKP-ban, a kínai gazdaságban és külpolitikában, és megteremtette a kommunista forradalom utáni Kína harmadik nagy korszakának az ideológiai alapjait, amiben a párt vezetésével Kína visszanyerheti megérdemeltnek vélt helyét a geopolitkai térben, és a legnagyobb gazdaságú és katonailag legdominánsabb szereplőként elfoglalhatja a helyét a világ tetején.

Amikor 2012-ben először került a pártfőtitkári székbe, Hszi átfogó korrupcióellenes intézkedéseket jelentett be. Időszerű volt, a párt minden szintjén burjánzó korrupció alaposan megtépázta a KKP tekintélyét, országszerte tüntetések voltak helyi korrupt hivatalnokokkal szemben. A program roppant népszerű volt, 2017-ben még tv-sorozat is készült belőle. A Nép nevében főszereplője egy nyomozó, aki a történet helyszínéül szolgáló kitalált kínai nagyvárosban mindent megtesz azért, hogy leszámoljon a korrupt kormányzati tisztviselőkkel és gazdasági szereplőkkel. A sorozat természetesen a párt beleegyezésével készült, Hszi sikeres antikorrupciós programját népszerűsíti, országszerte milliók követik.

Az antikorrupciós intézkedések arra is jók voltak, hogy Hszi leszámoljon potenciális riválisaival. Még a mostani kongresszus előtti napokban is születtek ítéletek korrupciós ügyekben, 2013-ban pedig kenőpénzek elfogadása miatt került először bíróság elé, később pedig a börtönbe Hszi legnagyobb párton belüli ellenfele, Po Hszi-laj. A korrupció elleni hadjárat elismertséget hozott Hszinek, és megerősítette a hatalmát a KKP-n belül.

Po Hszi-laj a tárgyalóteremben 2013. szeptember 22-én© AFP / JINAN IPC

Hszi apja a KKP alapítói között volt, a forradalom után, 1949-et követően fontos pozíciókat töltött be, így a fiatal Hszi egyfajta nemesként élt a fővárosban, Pekingben – egészen az 1966-os kulturális forradalomig. A Mao fanatikusai által véghezvitt tisztogatások során Hszi apját megkínozták és börtönbe zárták, féltestvére öngyilkos lett, míg őt hét évre vidékre küldték, hogy megtanulja a kemény munka erényeit. Hszi eredettörténetében ez az esemény fontos fordulópont, ez változtatta a korábban az elithez tartozó, dekadens fiatalembert a nép fiává. A Hszit körülvevő legendárium innentől datálja a vezetőnek a párt elsőbbségébe vetett megingathatatlan hitét, amely végigkísérte politikai pályafutását, ahogy lépkedett fel a KKP ranglétráján, alapvetően Pekingtől távol, közép- és kelet-kínai provinciák pártfunkcionáriusaként.

A kínai pártelit, ahogy Hszi is, nagy érdeklődést mutat a Szovjetunió felbomlásának története iránt. Hszi többször hivatkozott rá beszédeiben és belső pártdokumentumokban. „Miért bomlott fel a Szovjetunió? Miért bukott meg a Szovjetunió Kommunista Pártja? Az egyik fontos ok az volt, hogy az ideológia területén rendkívül intenzív volt a küzdelem, amely teljesen figyelmen kívül hagyta a Szovjetunió történelmét, figyelmen kívül hagyta a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét, figyelmen kívül hagyta Lenint, figyelmen kívül hagyta Sztálint, történelmi nihilizmust és zavaros gondolkodást eredményezett. A pártszervek minden szinten elvesztették funkciójukat, a hadsereg már nem állt a párt vezetése alatt. Végül a Szovjetunió Kommunista Pártja, egy nagy párt, darabokra hullott, a Szovjetunió, egy nagy szocialista ország, szétesett. Ez egy elrettentő történet!” – mondta nem sokkal a beiktatása után.

A KKP-nek azért is fontos a Szovjetunió végnapjainak krónikája, mert arra emlékezteti őket, milyen kevésen múlott, hogy az 1989-es Tiananmen téri zavargások következtében nem jutottak ugyanerre a sorsra. Az 1989-es eseményeket azonban tilos szóba hozni, így soha nem az akkori pártvezetés hibáiról, hanem a Szovjetunió összeomlásáról beszélnek.

A Tiananmen téren kulminálódó rendszerellenes tüntetések okát Hszi és a pártvezetés abban látja, hogy a 80-as évek gazdasági reformjaival járó korrupció elidegenítette az embereket a párttól, ami támadási felületet hagyott nyitva azzal, hogy a párton belüli ellentéteket a nyilvánosság elé vitte. Ebbe a szovjetek belebuktak, a KKP-ban ezért ideológiailag megalapozott fegyelmet kell tartani, a belső folyamatokról pedig semmi nem szivároghat ki. Az elsőt a korrupcióellenes intézkedésekkel és az intenzív ideológia neveléssel, a másodikat a média és az internet kiterjedt cenzúrázásával valósítják meg.

Az ideológia nevelés modern eszközökkel is zajlik, a párttagoknak egy telefonos applikáción kell Hszitől tanulni, az elvárt szemlélet elsajátítását az app kvízekkel ellenőrzi, amikkel pontokat lehet gyűjteni. A kis piros appot egyébként nem csak párttagok használják, van rajta üzenetküldő funkció, és régióra szabott hírfolyam is, és egész Kínában nagyon népszerű, jelen esetben természetesen csak egy példa a sok közül. 

Kis piros app© AFP / Stringer / Imaginechina

A cenzúra pedig a technológia fejlődésének – különösen a mesterséges intelligenciának – hála kiterjedtebb és gyorsabb mint valaha, külön cikket, vagy akár könyvet töltenének ki az olyan groteszk helyzetek, mint amikor Kína egyik legnépszerűbb applikációján, a Weibo mikroblogon egy időben arra sem lehetett rákeresni, hogy „nem értek egyet”.

Kínával foglalkozó szakértők szerint az elnyomás és a pártirányítás a mindennapi és az üzleti életben kiterjedtebb most Kínában, mint a Tiananmen téri zavargások utáni, 1989-92-es időszak óta bármikor, és ez azért van, mert Hszi Csin-pingnek ez az időszak, és a Szovjetunió szétesése a referenciapontja.

„A kínai nép soha nem fogja megengedni, hogy idegen erők megfélemlítsenek, elnyomjanak vagy leigázzanak minket. Annak, aki ezt meg meri próbálni, véresre verik a fejét a több mint 1,4 milliárd kínai ember által kovácsolt Nagy Acélfalon!”

Ha a párt tekintélyének a megerősítésére egyfajta belpolitikai programként tekintünk, akkor a „kínai nemzet megfiatalításának a megvalósítása” Hszi külpolitikai programja, amivel Kína világban elfoglalt helyét határozza meg.

Abban az évben, amikor Hszi átvette a hatalmat, Kína GDP-je több mint 66-szorosa volt Magyarországénak. A legfrissebb, 2021-es adat szerint ez mostanra a 97-szeresére nőtt. 2012-ben Kínának még gyengébb volt a haditengerészete, mint Japáné, mostanra tulajdonképpen csak az Egyesült Államokkal versenyez. Kína gazdaságilag és katonailag is szuperhatalmi pozícióba került, és bár sem gazdaságilag, sem katonailag nem érte még utol az Egyesült Államokat – és jelenleg is komoly gazdasági gondokkal küzd, amiről külön cikkben is beszámoltunk – a kínai eliten belül viszonylagos konszenzus van arról, hogy az idő nekik dolgozik.

Kínai katona harci kiképzés során a vizet kémleli Tajvan közelében 2022. augusztus 5-én© AFP / XINHUA / Lin Jian

Mao 1976-ban bekövetkezett halála után Teng Hsziao-ping lett a KKP főtitkára, hozzá köthető a „kínai típusú szocializmus” – a marxizmus-leninizmus, a tradicionális kínai gondolkodás és az államkapitalizmus sajátos egyvelege – kialakítása, ami lehetővé tette kínai emberek százmillióinak, hogy fáradságos munkával kidolgozzák magukat a mélyszegénységből, és elindítsák Kínát azon az úton, ami később szuperhatalmi státuszig repítette.

Teng Hsziao-ping alatt a kínai külpolitika alapvetése az volt, hogy „várjunk, eljön a mi időnk”. Vagyis nem exponálta túlságosan magát a geopolitikai színtéren, partneri viszonyra törekedett a legtöbb országgal. Hszi alatt ez alapjaiban változott meg. Külön neve is van: farkasharcos diplomácia. Ahogy azt Jo Inge Bekkevold, korábbi norvég diplomata a Foreign Policy nevű szaklapba írt cikkében összefoglalta, „míg Mao Kína imperializmus alóli kommunista felszabadulásának, Teng pedig Kína gazdasági csodájának szimbóluma, addig Hszi Kína újbóli nagyhatalommá felemelkedésének jelképévé vált”.

Kína nem viselt háborút azóta, hogy 43 évvel ezelőtt megszállta Vietnám egy részét, és a kínai befolyás kiterjesztése egyelőre nem fajult sehol fegyveres konfliktusig, Hszi pártfőtitkársága alatt egyértelművé vált, hogy a nagyhatalmi törekvéseket többé nem lehet véka alá rejteni. Kína intenzív ütemben növeli katonai képességeit és használja is azokat, különösen a Kelet-, és Dél-kínai tengeren, illetve a Tajvani-szorosban. Tajvannal szemben állandósultak a légtérsértések, és Japán határait is feszegeti átvitt és tényleges értelemben egyaránt a kínai légierő és haditengerészet. 2013 óta Kína soha nem látott mértékű mesterséges sziget építésbe kezdett a Dél-kínai tengeren, az új szigetekre pedig katonai bázisokat telepített. A 20. Kongresszus nyitónapján Hszi Csin-ping Tajvan ügyében megerősítette, hogy „soha nem ígérjük meg, hogy lemondunk az erő alkalmazásáról, és fenntartjuk magunknak a lehetőséget, hogy minden szükséges intézkedést megtegyünk”. Hozzátette: „A történelem kerekei tovább gördülnek Kína újraegyesítése és a kínai nemzet megfiatalodása felé. Hazánk teljes újraegyesítését meg kell valósítani, és kétségkívül meg is valósítható.”

A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg lőgyakorlata a Tajvani szoros keleti részén© AFP / XINHUA / A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Keleti Hadszíntéri Parancsnoksága

Tajvan újraegyesítése a szárazföldi Kínával egyenesen következik a Hszi által gerjesztett kínai nacionalizmusból, amelynek Tajvan maradt az utolsó szálka a szemében, miután Makaót és Hongkongot visszaszerezték. A kínai nacionalizmust táplálja a múlt sérelmeinek rendszeres felemlegetése, amiről hivatalosan csak mint a Nyugat általi „évszázados megaláztatás” beszélnek. Kína megaláztatását az 1840-es ópiumháborútól számítják, amit hosszan tartó elnyomás követett a Nyugat részéről. Ebből táplálkozik a fejek véresre verésével fenyegetőző Hszi-idézet. A nacionalista szólamok szerint a kommunista fordulat kirántotta Kínát az elnyomásból, az utóbbi évtizedek viszonylagos békéje pedig olyan építkezést tett lehetővé, amely megalapozta Kína nagy visszatérését, ami már csak idő kérdése.

A kínai külpolitika nem csak az erőszakkal fenyegetéssel operál, számos afrikai és dél-amerikai ország esetében inkább gazdasági erejét felhasználva alakítja ki pozícióit, hitelezéssel, vagy kínai technológia exportjával. Ennek a törekvésnek a nagyágyúja az Egy Övezet, Egy Út projekt, amiből Magyarországnak is lecsorgott egy Budapest–Belgrád vasútvonal.

Az első komoly külpolitikai teszt Hszi főtitkársága óta az orosz–ukrán háború. Hszi és Vlagyimir Putyin orosz elnök a háború kitörése előtt nem sokkal a két ország közti „határtalan” együttműködésről beszéltek, a két vezető régóta jó kapcsolatot ápol, barátokként hivatkoznak egymásra, még születésnapi ajándékokat is szoktak küldeni a másiknak. Idén ugyanakkor nem köszöntötte fel Hszi Vlagyimir Putyint. A háború kitörése óta Kína nem nyújtott segítő kezet Oroszországnak, azon kívül, hogy a szokásosnál több orosz energiahordozót vásáról, azt is nyomott áron. Ugyan nem ítélték el az orosz agressziót az ENSZ-ben, kínai tisztségviselők a háború elejétől kezdve hangsúlyozzák, hogy, ahogy minden országét, Ukrajna területi szuverenitását is tiszteletben kell tartani.

Utóbbi szólam hangsúlyozása azért is fontos Kínának, mivel ők a szárazföldi Kína részének tekintik Tajvant, amire így kiterjed a Kínai Népköztársaság szuverenitása, tehát minden ami Tajpej és Peking között történik kínai belügy. Oroszország és Kína partnerek abban, hogy közös ellenségüknek tekintik a Nyugatot, ez azonban nem jelenti azt, hogy Kína egyenrangú félként tekintene Oroszországra. Egy haldokló szuperhatalom és egy felemelkedő szuperhatalom között nem könnyű a barátság.

Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin a Sanghaji Együttműködési Szervezet vezetőinek csúcstalálkozóján 2022. szeptember 16-án© AFP / Sergey Bobylyov

A 20. Kongresszus első napjainak beszédeiből nem sok újat tudtunk meg, a legvalószínűbb az, hogy Kína, Hszi Csin-ping vezetésével folytatja a megkezdett utat belföldi és külföldi politikájában egyaránt. Az irány egyértelmű, és a szuperhatalmi szembenállás az Egyesült Államokkal feltehetően élesedik, valószínű, hogy a gazdasági és politikai elszigetelődés csak erősödni fog az elkövetkező években.

Az, hogy az Egyesült Államok és a többi angolszász ország egyértelműen ellenségként kell azonosítja Kínát, már alapvetés, meglátjuk, hogy az Európai Unió hogyan közelíti majd meg a kérdést. A gazdasági összefonódás Kínával rengeteg ország számára tűnhet visszafordíthatatlannak, bár ez a kifejezés kitörlődni látszik a geopolitkai szótárból a 2022-es évben, és Kína is egyre inkább önellátásban és a gazdaság befelé fordításában gondolkozik. A szuperhatalmi ambíciók összevetése a gazdasági realitásokkal nem lesz könnyű feladat Hszi számára. Nyitott kérdés, hogy az Egyesült Államok milyen koalíciót tud összehozni Kínával szemben a kelet-ázsiai térségben, India megnyerése az angolszász oldalnak mindenképpen óriási ütőkártya lenne.

A Teng Hsziao-ping által hangoztatott kivárásnak viszont a jelek szerint vége, Hszinek nagy tervei vannak Kínával, Kínának pedig a világgal. Akit ez megijesztene, annak ajánlom a kiváló geostratégiai és biztonságpolitikai gondolkodó szarvasmarha-tenyésztő író, Robert Luttwak cikkét, aki szerint viszont marhaság ez az egész.

Forrás:https://hvg.hu/vilag/20221017_A_paradicsom_voros_volt_es_az_is_marad_Kina_pedig_elore_megy_nem_hatra

Részvény: