A Kínai Népköztársasággal egyetlen más EU-országnak sincs olyan szoros politikai kapcsolata, mint Magyarországnak – bizonyos ideológiai problémák miatt. Orbán miniszterelnök és környezete gazdaságilag profitál ebből, de általában kételkedni kell egy ilyen partnerség hasznában, hiszen budapesti kormánytisztviselők azt próbálják bizonyítani, hogy milyen sokféle gyümölcsöző együttműködés létezik a két ország között. Valójában ezek a kapcsolatok léteznek csak azért, mert ezek Xi Jinpingnek szükségesek.
A magyar miniszterelnök szeret azzal dicsekedni, hogy egykor antikommunista utcai harcokban vett részt. Orbán Viktor gyakran hangsúlyozza, hogy nagy lelkesedéssel küzdött a diktatúra megdöntése ellen és a szabadságért hazájában. És valóban – még azelőtt, hogy a politikai változások hulláma végigsöpört volna Kelet-Európán, a budapesti utcákon töltött diákéveiben bátran harcolt a rendőrök ellen.
De azóta több mint három évtized telt el. Eközben Orbán mint politikus megvetéssel viselteti a liberális demokráciákat, és baráti kapcsolatokat ápol autokratákkal és diktátorokkal. Jó kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyinnal, aki mindannak megszemélyesítőjévé vált, ami szembemegy az ország megfelelő és modern demokratikus irányításával és a nemzetközi jog támogatásával.
Különösen szembeötlő az intenzív stratégiai partnerség Kínával, amelyet a magyar kormányfő az elmúlt tíz évben épített ki. Az Európai Unió egyetlen országának sincs olyan kapcsolata Kínával, mint Magyarországnak. Így Orbán szerint ez az ország a kínaiak számára „fontos átjáróvá” vált, amely az EU-ba vezet. Ez azonban félrevezető. Kínának nincs szüksége „kapukra”, oda mennek, amerre elsősorban az érdekeik vezetik, ezért az Európába került kínai cégek a minőségjavulás jeleként kutató-fejlesztő központokat hoztak létre.
Példa erre az autóakkumulátorgyártás helyzete. Minden oda vezet, hogy Magyarország hamarosan a villanyautó-akkumulátorok gyártásának világközpontja lesz, második Kína után: a kínaiak, a koreaiak és a németek már bejelentették gyáraik felépítését a megvásárolt területeken. Vannak, akik több ilyen vállalkozást is építenek.
Elemzők alaposan tanulmányozzák Magyarország jelenségét az elektromos vontatógépek akkumulátorainak gyártásába való befektetések vonzásában. Ma az ország a negyedik helyen áll a világon az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásában, és az összes befektetés vonzása után a második helyet foglalja el.
A koreai, kínai és német befektetőket az vonzza Magyarországra, hogy a világ azon három országának egyike (Kína, Németország, Magyarország), ahol német prémium autókat – Mercedes-Benz, BMW, Audi – gyártó cégek gyárai találhatók. A kínai Sunwoda Electronic cég is bejelentette kelet-magyarországi üzemének felépítését, amely az európai piacon nagy kilátásokat lát az elektromos járműgyártás szektorában. Ebben az objektumban – mint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön közölte – 580 milliárd forintot (1,5 milliárd eurót) fektet be.
Természetesen Magyarország, mint a Kínai Népköztársaság régi partnere, ezen a területen vonzza a legtöbb kínai befektetést, de ez Kínának is a kezére játszik – az ország még mindig küzd a COVID-19 szörnyű következményeivel, és bármilyen kényelmes lehetőséget keres a gazdasági eredmények eléréséhez. Magyarország vált olyan országgá, amely a viszonyok miatt előnyös Kínának.
Ismerve azonban a KNK érdekeit és geopolitikai „étvágyát”, ez az érdeklődés a gazdasági és geopolitikai gyarmatosítással határol, amit a KNK politikájában többször is bizonyított. Ennek alapja a 2023-as diplomáciai utazások cseréje, amikor a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Külügyi Bizottságának Irodájának igazgatója, Wang Yi Budapestre látogatott, ahol megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel. Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter munkalátogatással Kínába repült, hogy megvitassák Peking „béketervét” az ukrajnai háború befejezésére.
Wang Yi akkor azt mondta, hogy Kína kész együttműködni Magyarországgal a baráti eszmecsere átfogó fejlesztése, a kölcsönösen előnyös együttműködés folyamatos elmélyítése, valamint a demokratikusabb nemzetközi kapcsolatok és a többpólusú világ megteremtése érdekében. A méretbeli különbség ellenére Kína és Magyarország „mindig is tisztelte, megértette és bízott egymásban”. Hozzátette azt is, hogy Kína nagyra értékeli „Magyarország aktív szerepét a Kína és az EU közötti kapcsolatok fejlesztésének támogatásában”.
Ukrajna nélkül nem ment. Ezután a felek Ukrajnáról is eszmecserét folytattak, úgy gondolták, hogy „minél nehezebb a helyzet, annál fontosabb a higgadtság és a józanság megőrzése, a nemzetközi kapcsolatok normáinak megfelelő helyes döntés meghozatala, valamint a hosszú távú Európa érdekeit szolgálja, hogy Európa a közeljövőben békét érhessen el.” De érdemes emlékeztetni arra, hogy Wang Yi akkoriban „európai körútra” érkezett, ahol nemcsak Budapestet, hanem több más országot is felkeresett, és végül eljutott Moszkvába.
Májusban, kínai tartózkodása alatt Szijjártó kijelentette, hogy „nem akarja, hogy Európa és Kína viszonya megromoljon”. „Kínát nem kockázatnak tekintjük, hanem olyan országnak, amellyel az együttműködés hatalmas lehetőségeket jelent számunkra. A Nyugat-Kelet (Európa-Kína) gazdasági együttműködésben valóban mindenki számára előnyös munkamegosztás jöhet létre. Magyarország remek példa erre” – mondta a magyar külügyminiszter.
Úgy tűnik, hogy minden csodálatos, de van egy árnyalat – Kína csak addig barátkozik veled, amíg szüksége van rád. Vannak különböző tervek: hosszú távúak és rövid távúak is, de azok megvalósítása után kevesen számíthatnak „kamatemelésre”. Kínával stratégiai partnerséget „játszani” mindig kockázatos, és soha nem lehet előre kiszámítani, hogy Peking mekkora hatással lesz egy másik ország összes piacára, valójában gazdasági gyarmattá változtatva az országot.
A magyar kormány egyrészt mindig az EU-val és az USA-val szembeni szuverenitását hangsúlyozza, másrészt Kína-függőségbe, adóssággödörbe hajtja magát. Ez pedig sokkal veszélyesebb, mint a Brüsszeltől való függés, amely ellen a kormányzó Fidesz vezetője oly agresszíven küzd.