Hszi Csin-ping kínai vezető moszkvai látogatása véget ért. Természetesen ez a látogatás inkább szimbolikus és fontosabb volt Putyin számára, hogy megmutassa (legalábbis valakinek), hogy úgy tűnik, nincs nemzetközi elszigeteltségben. A világ közössége számára pedig ez a látogatás inkább demonstratív jellegű volt Kína részéről. Hiszen Hszi Csin-ping az Orosz Föderáció elnökének letartóztatására vonatkozó Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa után nem annyira Putyin ügyvédjeként lépett fel a világközösség előtt, hanem „világmesterként”, akinek a rendelet semmi. Így Kína feje bebizonyította a Nyugatnak, hogy független politikája van, amely nem enged a külső nyomásnak.
De számíthat-e Kína arra, hogy ezeken a versenyeken a megfelelő lóra tesz fogadást, bejut-e Oroszország a célba? Természetesen Oroszország továbbra is nagy-nagy problémákat okozhat, hiszen terjeszkedni akaró atomhatalommá vált. Ráadásul ez a kiterjesztés egyértelműen illegális. De az a valótlanság, hogy az Orosz Föderáció Amerikaéval egyenlő erő, már régóta felszínre került. Ami egyébként egykor Kína célja is volt, és ezt a lehető legrövidebb időn belül tervezték elérni. Hszi Csin-ping mostani moszkvai útja egyértelműen megmutatta a különbséget. Kína elnöke nem Putyin barátja, hanem mecénása, aki tiszteletét fogadja ügyfelétől.
Ennek az útnak az előestéjén a kínai külügyminisztérium bejelentette, hogy Hszi és Putyin találkozóján az „ukrán válság” rendezését tárgyalják [ismeretlen okból Kínában így nevezték az Orosz Föderáció által indított háborút – a szerk.]. Az egész világ követte ezt a látogatást, és néhány hangos nyilatkozatra számított a zárókonferencia során. De ahogy mondják, a csoda nem történt meg.
Hszi úr inkább a gazdasági kérdések megoldására törekedett Oroszországgal, vazallusának mestereként, ahelyett, hogy a bejelentettek szerint békeközvetítő lett volna, és végre megoldja a katonai kérdést. Hszi Csin-ping újabb felhívást tett a tárgyalások útján történő békés rendezésre. Putyin pozíciójában pedig csak annyit hallottunk, hogy Kína béketervét „a békés rendezés alapjául lehet venni”, ha a Nyugat és Kijev készen áll. Vagyis vagy nagyon hamar, vagy soha. Hogy pontosan mire gondolt, az nem világos. Putyin retorikájában azonban most először hallhattuk, hogy fontolgatja Kína „békejavaslatait”, hogy azokat alapul vegye és azoktól vezérelje.
Úgy gondolják, hogy ily módon kísérlet folyik a ma meglévő demarkációs vonalak rögzítésére. De megértjük, hogy ebben az esetben a konfliktus befagyasztásáról beszélünk, nem pedig annak megoldásáról. És természetesen sem Kijev, sem a Nyugat nem fog beleegyezni az ilyen feltételekbe.
Egy, szinte egyetemes jóslat mégis bevált. Kína inkább ragaszkodik a be nem avatkozás politikájához, hogy ne váljon a konfliktus részesévé. Ami azt jelenti, hogy Putyinnak Kínához intézett kéréseit halálos fegyverek és nehézfegyverek szállítására figyelmen kívül hagyták.
Ennek a találkozónak az eredményeként nem láttunk semmi konstruktív jellegűt. A kínai vezető „békés látogatását” az agresszor országában pedig nem koronázta siker.
Tudjuk, hogy Kínának nagyon nem tetszik az orosz-ukrán háború. Kína nem érzi jól magát az Európában a háború miatt kirobbant válságban, mert az kihat a gazdaságára is. Ezért elképzelhető, hogy lesz néhány találkozó Európa vezetőivel.
Emellett a közeljövőben várható, hogy Biden amerikai elnök felhívja Kína elnökét, hogy megvitassa moszkvai látogatását és további amerikai-kínai kapcsolatokat.