Kim Dzsongun észak-koreai diktátor 2019 óta először tett hivatalos látogatást az Orosz Föderációban. A Putyinnal való találkozóra a Vosztocsnij kozmodrómban került sor. A látogatás részeként Kim Dzsongun felkereste az orosz űrkilövő központot és a vlagyivosztoki orosz haditengerészeti bázist. Feltételezhető, hogy Kim Dzsongun oroszországi látogatásának fő célja az Észak-Koreából az orosz hadsereg számára történő lehetséges fegyverszállítások megvitatása. Ennek a feltételezésnek a logikáját megerősíti Szergej Sojgu, az Orosz Föderáció védelmi miniszterének a KNDK-ban tett látogatása is, amelyre ez év júliusában került sor.
Észak-Korea rendelkezik a világ egyik legnagyobb tüzérségi arzenáljával.
A dél-koreai határ 38. szélességi köre mentén több tízezres nagy hatótávolságú tüzérség található: ezek a határtól 30 km-re lévő szöuli agglomerációt célozzák. Phenjan évtizedek óta fegyverek széles skáláját gyártja, megtöltötte velük katonai raktárait. Ez az egyik alapelve a nemzeti-kommunista Juche ideológiának, amely többek között a totális militarizmust és Észak-Korea fegyveres erőddé alakítását is magában foglalta. Ennek eredményeként a KNDK-nak rendkívül termelékeny katonai-ipari komplexuma van, amely bár igaz, meglehetősen elavult típusú fegyvereket gyárt szovjet modellek alapján, valamint hatalmas számú rakétát és tüzérségi lőszert. Közvetlen konfliktus a KNDK és Dél-Korea/Japán között nem valószínű: az amerikai katonai bázisok jelenléte a régióban, valamint a szupermodern technológia és az erős gazdasági potenciál jelenléte Szöulban és Tokióban, egy feltételezett háborút öngyilkossággá tesz Phenjan számára. Ezenkívül a szankciók és a nemzetközi elszigeteltség rendkívül sebezhetővé teszik a KNDK-t az élelmezésbiztonsággal összefüggésben. Ázsiában azon kevés országok egyike, ahol időszakonként spontán éhínségek fordulnak elő. A Financial Times újság saját forrásaira hivatkozva közölt egy cikket, amelyben utal Oroszország élelmiszer-, olaj-, valuta- és katonai (különösen rakéta) technológiáira, cserébe „korlátlan” mennyiségű tüzérségi lőszerért, MLRS-ért és rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákért.
Ha a KNDK az Orosz Föderáció segítségével létrehozza saját nukleáris rakétapajzsát, Phenjan kétségtelenül meg tud szabadulni felesleges tüzérségétől, az MLRS-től és több tíz, ha nem százmilliós lövedékétől. Az észak-koreái ipari komplexum évek óta gyárt olyan fegyvereket, amelyek Putyin kezébe kerülhetnek, és már ezen a télen válogatás nélkül csaphatnak be nem csak a fegyveres erők, hanem az ukrán energetikai infrastruktúra ellen is.
Ahogy fentebb említettük, a KNDK hatalmas fegyverkészlettel rendelkezik, de ezek archaikusak és pontatlanok, minőségükben valószínűleg még az oroszokénál is rosszabbak. Legnagyobb hatása az ukrán civilek tömeges áldozatai lesznek, és ez növeli a Putyin által végrehajtott ukrajnai népirtás mértékét.
Putyin minden bizonnyal hozzájutna koreai fegyverekhez orosz rakéta- és nukleáris technológiáért cserébe, ezt az érdeklődést Kim Dzsongun közvetlenül is kifejezte a látogatás során. A Kreml közvetlen közreműködésével a KNDK „távol-keleti Iránná” változhat, és elkezdheti fenyegetni szomszédait, nem szavakban, hanem valójában.
Egy nagy háború esetén az ázsiai-csendes-óceáni térségben a nyugati országok, különösen az Egyesült Államok olyan kihívások elé néznek, hogy Putyin büntetlenül tudja végrehajtani területi hódításait nemcsak Ukrajnában, hanem EU-ban is. Agressziója már rég túlmutat Ukrajna határain, és Kim Dzsongun oroszországi látogatása is ennek a megerősítése.
Ennek megfelelően Ukrajna és a fegyveres erői támogatása, az ukrán hadsereg minden szükséges fegyverrel való ellátása egzisztenciális jelentőséggel bír a Nyugat számára. Ráadásul a Moszkva és Phenjan elleni átfogó szankciók kimerítik a mai totalitárius rendszerek gazdasági potenciálját. Oroszország fokozni akarja az ukránok elleni népirtást és fokozni kívánja az ellenségeskedést, ezért válaszul összetett csapást kell mérnünk a fegyveres erőire, a gazdaságára és az iparára.