Az oroszok már a börtönökből toboroznak a frontra katonákat, mondván, nekik amúgy sincsen veszítenivalójuk. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben lépett Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor, aki katonai segítséget és állítólag százezer „önkéntes” katonát ajánlott fel Moszkvának. Egy ilyen együttműködés Putyinnak és Kim Dzsong Unnak is jól jönne.

Az észak-koreai katonák “rugalmasak és igénytelenek”, és “ami a legfontosabb, hogy motiváltak” – így kommentálta Igor Korocsenko, az orosz állami televízióban gyakran nyilatkozó katonai szakértő azt a hírt, miszerint Észak-Korea akár százezer katonát is küldhet Ukrajnába az orosz hadsereg megsegítésére. Korocsenko szerint Moszkvának szégyenérzet nélkül el kellene fogadnia Kim Dzsong Un ajánlatát. Ez azonban több, mint katonai segítségnyújtás, miután Észak-Korea potenciálisan támogatná a donyecki háborús bűnökkel kapcsolatos bírósági eljárásokat is, és részt venne azokban.

Kim Dzsong Un természetesen nem önzetlen baráti gesztusként nyújtana segítő kezet a háborúba beleragadt Putyinnak. Cserébe gabonát és energiát vár, ami jól jönne a nemzetközi szankciók által sújtott, elszigetelt és a koronavírus járvány miatt még inkább megtépázott gazdaságú Észak-Koreának. Még akkor is, ha az oroszok is tudják, hogy Észak-Korea nem “önkénteseket” küldene, merthogy az onnan érkező katonák nem önszántukból, hanem parancsra cselekednek. De ez mindegy is, sőt, annál jobb, minél engedelmesebbek az ukránok ellen harcolók.

Annak hangsúlyozása, hogy “önkéntesekről” lenne szó, amúgy is csak fedősztori.

Észak-Korea így azt mondhatja, hogy hivatalosan nem a Koreai Néphadsereg, tehát nem az ország fegyveres erői csatlakoznak az oroszokhoz. Ezzel el tudják kerülni, hogy Észak-Korea hivatalosan is háborúba keveredjen Ukrajnával és annak külföldi támogatóival. Ezt az “önkéntes” trükköt korábban Kína is eljátszotta már, amikor úgy avatkozott be egy konfliktusba, hogy nem a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget, hanem a Népi Önkénteseket küldte.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ukránok oldalán is hasonló a helyzet, és Kijev is kap külföldről trükkös támogatást. Túl azon, hogy nyíltan nyugati fegyverszállítmányokat kap, NATO-országok, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és Litvánia kommandósai is dolgoznak Ukrajnán belül. Kiképzik, tanácsokkal látják el az ukrán csapatokat, és ők biztosítják azt, hogy a külföldről érkező fegyverek és más segélyek célba érjenek. És jelen vannak Ukrajnában (de főleg) Kijevben a CIA emberei is, akik azokat a hatalmas mennyiségű hírszerzési információkat tartják kézben, amelyeket az Egyesült Államok megoszt az ukránokkal.

Azon a trükkön tehát, hogy a háborúba külföldről beavatkozó országok “önkénteseknek” álcázzák magukat, a nemzetközi porondon minden szereplő átlát. Észak-Korea ráadásul nem is csinál titkot abból, hogy Putyin mellé állt. Iránnal és Kínával ellentétben Phenjan nem tanúsított semlegességet az ukrajnai orosz invázió kezdetekor. Eritrea, Fehéroroszország és Szíria mellett Észak-Korea egyike volt annak a négy külföldi országnak, amely az ENSZ-ben Oroszország katonai beavatkozásának elítélése ellen szavazott.

Phenjan július 13-án elismerte és diplomáciai kapcsolatokat létesített a két szakadár köztársasággal, Donyeckkel és Luhanszkkal. Néhány nappal később pedig hivatalosan is bejelentették, hogy észak-koreai munkásokat küldenek a kelet-ukrajnai újjáépítési munkálatokra. Ezután röppent fel a híre annak, hogy nem csak építőipari munkások, de katonák is mennének a régióba. Az biztos, hogy mindez több mint hírlapi kacsa, miután az orosz állami média sem csinált belőle titkot. És amúgy sem lenne példa nélküli. Az észak-koreai fegyveres erők harcoltak már Vietnámban az Egyesült Államok ellen, és több közel-keleti háborúban is, jellemzően az amerikaiak szövetségesei ellen. Az irak-iráni háborúban például Phenjan az iráni hadsereg számára biztosította a térség leghosszabb hatótávolságú tüzérségét, valamint ballisztikus rakétaarzenáljának nagy részét.

Phenjan a 2011-ben kirobbant szíriai polgárháborúba is beavatkozott katonailag a szintén az oroszok által támogatott Bassár el-Aszad elnök oldalán. 2013 nyarán egy észak-koreai gázálarcokkal és kézifegyverekkel megrakott líbiai hajót fogtak el, ami éppen Szíriába tartott. Észak-koreai pilóták is berepültek a szíriai légtérbe, Phenjan pedig rakétaelhárítási képességek javításában segített Szíriának. De ami ennél talán fontosabb, hogy egyes jelentések szerint Szíriában észak-koreai elitkatonák is harcoltak: két olyan különleges alakulat, amelyeket ellenfeleik “halálosan veszélyesnek” tartottak a közel-keleti ütközetekben.

Nem elhanyagolható szempont, hogy Észak-Koreának van a világ legnagyobb létszámú különleges alakulata, amit 180 és 200 ezer fő közöttire becsülnek. Ezeket a katonákat az ukrán hadseregnél sokkal jobban felszerelt és kiképzett ellenfelek ellen is be tudná vetni Phenjan.

Éppen emiatt gondolják egyes szakértők most úgy, hogy Észak-Korea beavatkozása jelentős segítséget nyújthat az oroszoknak az ukrán ellenállás megtörésében, feltéve ha nem csak fegyvereket, de katonákat is küldene a térségbe. Mert amíg az orosz katonák esetleg ódzkodnak is bizonyos feladatoktól, addig az észak-koreai “önkéntesek” nem finnyáskodnak.

Ahogy azt a The Diplomat megjegyezte, Észak-Korea különleges erői, hadserege és valószínűleg tüzérségi erőinek egy része is jelentősen nagyobb, mint Oroszországé, és a hidegháború óta a szárazföldi hadviselés számos speciális területére helyezett sokkal nagyobb hangsúlyt, ami miatt számos kulcsfontosságú képesség tekintetében megelőzte az orosz hadsereget. Példának Phenjan rakétatüzérségi rendszereit említette, amelyek az orosznál többszörös hatótávolságúak. Önmagában már ez a képesség is jól jönne az oroszoknak, akiknek elég nagy problémákat okoz az Ukrajnába szállított amerikai raktétatüzérségi rendszer.

Ha Moszkva tényleg elfogadja Phenjan segítségét, és elég valószínű, hogy elfogadja, akkor azon Oroszország és Észak-Korea is nyerhet. Oroszország azért, mert valóban olyan katonai segítséget kap, ami előrelépést hozna a beragadt háborúban. Az, hogy az oroszok már börtönből toboroznak katonákat, jól mutatja, mekkora slamasztikába keverték magukat. Az észak-koreai elitkatonák bevetése jelentős hatással lehet a harctérre, attól függően, hogy mennyire sikerül hatékonyan integrálni őket az orosz és donbászi egységekkel.

Phenjan pedig azért nyerhet egy ilyen alkuval, mert most elég nagy bajban van és egy efféle helyzetből akár profitálhat is. Míg ugyanis Kína és Irán számára nem mindegy, milyen rossz vagy jó a viszonya a nyugati világgal, addig Kim Dzsong Un nagyon a pálya szélén van. Az irányítása alatt álló ország olyan komoly gazdasági szankciókkal van sújtva, annyira el van szigetelve, hogy sokkal kevesebbet veszíthet akkor, ha segít Moszkvának, mint amit Teherán vagy Peking veszítene.

Phenjannak főleg gazdasági téren jelenthetne levegővételt a Kremlnek nyújtott segítség. A szakadár Donyeck és Luhanszk nem ENSZ-tagállamok, így tehát egyiküknek sem kell követnie az ENSZ Biztonsági Tanácsának Észak-Koreára vonatkozó szankcióit. Ez azt jelenti, hogy a két szakadár állam szabadon kereskedhet az észak-koreaiakkal, legyen szó külföldi munkavállalók fogadásától a katonai eszközök kereskedéséig. Csupa olyan dolgot tehet meg, amit Oroszország hivatalosan nem tehetne meg.

Forrás:https://hvg.hu/vilag/20220812_Kim_Dzsongun_lesz_Putyin_haborus_megmentoje