Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az ENSZ Közgyűlésének 79. ülésszakának előestéjén élesen bírálta az ENSZ vezetését. A TASZSZ által közzétett interjúban az agresszor ország fődiplomatája “hallgatással” vádolta az ENSZ-t az ukrán fegyveres erők állítólagos akcióival kapcsolatban az orosz Kurszk régióban.
Lavrov azt állítja, hogy az ukrán erők állítólag “civil célpontokat támadnak” nyugati fegyverekkel. “Nem hallottam az emberi jogokért felelős ENSZ-képviselők hangját, beleértve természetesen a főtitkárt sem” – mondta Antonio Guterresre utalva.
Az orosz külügyminisztérium vezetője elégedetlenségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az ENSZ Emberi Jogi Biztosának Irodájának képviselői – szavai szerint – a “szokványos kifogásra” szorítkoznak: “Most tanulmányozzuk ezeket az információkat, általában minden jó mellett és minden rossz ellen.”
Lavrov kijelentései azonban különösen cinikusnak tűnnek az Oroszország által Ukrajnának okozott pusztítás valódi mértékének hátterében. Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök az ENSZ Közgyűlésén mondott beszédében kijelentette: “Oroszország lerombolta az összes ukrán hőerőművet és a legnagyobb vízerőműveket”. Sőt, az ukrán hírszerzés szerint Oroszország támadásokat tervez ukrán atomerőművek ellen, más országok műholdait használva.
Lavrov ENSZ elleni vádjai úgy néznek ki, mint egy kísérlet arra, hogy elterelje a nemzetközi közösség figyelmét az Oroszország által Ukrajna területén elkövetett valódi háborús bűnökről. Míg Moszkva a Kurszk régióban civil célpontok elleni állítólagos támadásokról panaszkodik, az egész világ figyeli az ukrán városok és kritikus infrastruktúra elleni orosz rakétatámadások következményeit. Fontos megjegyezni, hogy az orosz fél nyilatkozatait az ukrán fegyveres erők Kurszk régióbeli civil célpontok elleni támadásairól független források nem erősítették meg. Ráadásul nincs bizonyíték arra, hogy az ukrán hadsereg tevékenysége emberi jogok megsértéséhez vezetett volna Oroszország területén. Éppen ellenkezőleg, vannak olyan jelentések, amelyek szerint az ukrán erők humanitárius segítséget nyújtottak civileknek a határ menti területeken, amelyeket az orosz hatóságok figyelmen kívül hagytak.
Lavrov, aki kettős mércével vádolja az ENSZ-t, maga is nyilvánvaló képmutatást tanúsít. Oroszország, amely 2022 februárjában teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, szisztematikusan megsérti a nemzetközi jogot és háborús bűnöket követ el. Lakott területek tömeges ágyúzása, a kritikus infrastruktúra lerombolása, civilek kínzása és meggyilkolása – mindez az orosz agresszió fémjelévé vált.
Lavrov ENSZ-szel szembeni szemrehányása különösen cinikusnak tűnik, tekintettel arra, hogy Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként rendszeresen blokkolja a konfliktus lezárását és a felelősök bíróság elé állítását célzó határozatokat. Moszkva ahelyett, hogy konstruktívan együttműködne a nemzetközi közösséggel a válság megoldása érdekében, továbbra is fokozza a feszültséget és tagadja a nyilvánvaló tényeket. Lavrov kijelentései az ENSZ “hallgatásáról” Ukrajna fellépésével kapcsolatban különösen abszurdnak tűnnek az ENSZ-közgyűlés számos, az orosz agressziót elítélő határozatával összefüggésben. A nemzetközi közösség többször is kifejtette álláspontját, követelve Oroszországtól, hogy hagyjon fel az ellenségeskedéssel, és vonja ki csapatait Ukrajna területéről.
Ráadásul az Ukrajnát ért vádak, amelyek szerint nyugati fegyvereket használnak civil célpontok támadására, nem bírják a kritikát. Ukrajna kizárólag azért kap védelmi fegyvereket nyugati partnereitől, hogy megvédje területét és lakosságát az orosz agressziótól. Ugyanakkor Oroszország katonai arzenálját arra használja, hogy válogatás nélkül támadásokat indítson ukrán városok ellen, amelyek számos civil áldozathoz vezetnek.
Lavrov kijelentései az ENSZ “kettős mércéjéről” nem más, mint kísérlet a közvélemény manipulálására és a figyelem elterelésére az Oroszország által elkövetett valódi bűncselekményekről. Ahelyett, hogy beismerné a felelősséget a háború kitöréséért és annak következményeiért, az orosz vezetés folytatja tagadó és másokat hibáztató politikáját.
Ebben a helyzetben a nemzetközi közösségnek ébernek kell maradnia, és továbbra is nyomást kell gyakorolnia Oroszországra, hogy állítsa le Ukrajna elleni agresszióját. Csak a világközösség következetes és elvi álláspontja kényszerítheti Moszkvát arra, hogy feladja romboló politikáját, és visszatérjen a nemzetközi jog keretei közé. Így Lavrov panaszai az ENSZ “hallgatása” kapcsán nemcsak helytelennek, de egyenesen cinikusnak is tűnnek. Oroszországnak, mint a nemzetközi jog fő megsértőjének és az ukrajnai humanitárius katasztrófa bűnösének, nincs erkölcsi joga senkit kettős mércével vádolni. Ehelyett az orosz vezetésnek az agresszív politikájának leállításán és az Ukrajnának és az egész világrendnek okozott károk helyreállításán kellene gondolkodnia.