Oroszország kifejezetten nagy energiát fektetett a második világháborút követően a rakétatüzérség fejlesztésébe. A Szovjetunió idején százával előállított BM-21 Gradok és BM-27 Uraganok a rendszerváltást követően nagyrészt katonai raktárakba kerültek. Az orosz-ukrán háború fokozódó veszteségei azonban rákényszerítették Moszkvát, hogy reaktiválja a kivont készleteit, a legújabb adatok alapján azonban úgy látszik, Oroszország nagyon közel került a tartalékai feléléséhez.
OSINT-elemzők közzétették a legújabb műholdképeken alapuló számításaikat, ezúttal Oroszország megmaradt MLRS, vagyis rakéta-sorozatvetőit vették górcső alá.
A rakéta-sorozatvetők (MLRS) olyan rakétatüzérségi eszközök, amelyek egyenként, vagy akár a rakétákat szalvóként indítva képesek támadni az ellenséges egységeket. Míg az ilyen jellegű nyugati fejlesztések a pontosságra helyezték a hangsúlyt (HIMARS, MARS stb.), addig a szovjet fejlesztések inkább az elsöprő tűzerő felé fordultak – a BM-21 Grad 40 rakétát képes egyszerre indítani, míg a BM-27 Uragan 16 darabot.
Oroszország nagy arányban alkalmazta ezeket az eszközöket az orosz-ukrán háború során is, amely meglátszik mind a veszteséglistán, mind pedig a műholdképeken látható, szabad ég alatt tárolt eszközök darabszámában.
A legfrissebb elemzések alapján – amelyek jórészt 2024. nyarán-szeptemberében készült műholdas bizonyítékokra támaszkodnak – jelenleg így néz ki az orosz hadsereg tartaléka:
Orosz rakéta-sorozatvetők a hátországi fegyverraktárakban, most és a háború előtt |
Típus | Háború előtti állapot | 2024 | Maradék aránya |
BM-21 Grad | 1025 | 166 | 16% |
BM-27 Uragan | 394 | 171 | 43% |
BM-30 Szmercs | 17 | 2 | 12% |
Összesen | 1436 | 339 | 24% |
Forrás: Portfolio, Twitter |
Mennyire pontosak ezek a számok?
Alapvetően egyik nemzet, így Oroszország sem közöl pontos adatokat a rendelkezésére álló haditechnikai eszközökről, így már a kiindulási számok is nehezen visszaellenőrizhetőek.
A TMB (The Military Balance), amely egy minden évben megjelenő összefoglaló az országok képességeiről, majdnem kétszeresére becsüli a fenti értékeket, állításuk szerint a háború előtt mintegy 3200 darab Gradja és Uraganja volt Oroszországnak, míg 2024-es felülvizsgálatuk során már csak 2000 darabot számoltak össze. Hogy hol, azt nem tudni.
A fenti elemzés kisebb számokkal dolgozik, ugyanakkor kiemeli, a bázisokon található garázsokat, és azt, hogy a benne tárolt eszközöket nem vette figyelembe. Habár ezen kiterjedt tárolórendszerek belső tartalmát lehetetlen ellenőrizni, néhány feltételezéssel lehet élni.
Tekintve, hogy alapvetően a jobb állapotú eszközöket helyezik el védettebb környezetbe, jelen esetben fedett raktárakba, így az is feltételezhető, hogy ezek a raktárak ürültek ki elsőként. Ha most jelenleg használatban vannak, nagy valószínűséggel csak annyira, hogy üzemképes állapotba hozzák a még jelen lévő rakéta-sorozatvetőket.
Nagyon fontos a még megmaradt eszközök tekintetében, hogy azok milyen állapotban vannak. Nyilván, a szétszerelt járművekről könnyen megállapítható, hogy alkatrész-utánpótlásért kannibalizálták őket, a más jellegű műszaki problémákat már nehezebb a műholdképeken azonosítani. Így az is előfordulhat, hogy a „megmaradt” eszközök tekintetében még a fenti számoknál is kevesebb áll Moszkva rendelkezésére.
Milyen hatással lesz ez a frontra?
Mindent egybevéve a fenti számok alapvetően hatalmas csökkenést mutatnak, ugyanakkor ez több okból sem konvertálható egy az egyben veszteséggé.
- Az elmúlt időszakban kivont járművek nagy része elképzelhető, hogy el sem érte még a frontot, helyette egy javítóbázison vesztegel. Ez akár néhány darabtól százas nagyságrendekig is terjedhet, amely a raktári oldalon már megjelenik veszteségként, de a frontvonalban még nem.
- Az orosz haderő nem „szinten tartotta” magát az elmúlt egy évben, hanem bővítette a hadseregét. Vagyis, annak ellenére, hogy a raktári készletek már vészes fogyást vetítenek előre, valójában Ukrajnában sokkal több MLRS szolgál napjainkban, mint a háború kezdetekor.
Ezt tükrözik egyébként az ismert veszteséglisták is: az Oryx 278 darab BM-21 Grad elvesztését tartja számon, a Warspotting ennél is kevesebbet. Ha figyelembe vesszük, hogy szakértők szerint a veszteségek mintegy 80%-a van dokumentálva, még így is maximum 350 Gradról beszélhetünk – miközben a frontra/felújításra/modernizálásra vezényelt számok ennek többszörösét mutatják. Hasonló a helyzet az Uragannal is.