A diplomáciai pillanat mögött mélyebb geopolitikai fordulat áll: Nikol Pasinján kormánya óvatosan, de egyre következetesebben próbálja kivezetni az országot az orosz függésből, miközben az EU gazdasági, biztonsági, vízumügyi és infrastrukturális eszközökkel igyekszik tartósan megvetni a lábát a Dél-Kaukázusban.
Az Európai Uniót António Costa, az Európai Tanács elnöke, és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Örményországot pedig Nikol Pasinján miniszterelnök képviselte. A közös nyilatkozat szerint az első EU–Örményország-csúcs „történelmi mérföldkő” a kapcsolatok elmélyítésében, az EU pedig megerősítette, hogy támogatja Örményország szuverenitását, ellenálló képességét, reformprogramját és azt a hosszabb távú célt, hogy az országot és polgárait közelebb hozza az Európai Unióhoz. Brüsszel elégedetten nyugtázta az örmény nép európai törekvéseit, amelyeket a 2025 márciusában elfogadott, az EU-csatlakozási folyamat elindításáról szóló örmény törvény rögzít.
Egy ország, amely már nem bízik feltétlenül Moszkvában
Örményország külpolitikai fordulatát nem lehet megérteni Hegyi-Karabah elvesztése nélkül. A 2023-as azeri katonai offenzíva után Baku teljes ellenőrzése alá vonta a térséget, az örmény vezetés pedig nyíltan bírálta Oroszországot és az orosz békefenntartókat, amiért nem akadályozták meg az eseményeket. A Moszkvával szembeni bizalmi törés azóta meghatározza Jereván külpolitikáját.
Costa Pasinjánhoz fordulva ezt a fordulatot személyesebb hangon is megfogalmazta a csúcs záró sajtótájékoztatóján: „Igaz, kedves Nikol, hogy nem változtatta meg Örményország helyét, de radikálisan megváltoztatta országa feltételeit.” Ez egyszerre dicséret Pasinján külpolitikai fordulatának, és utalás arra, hogy Örményország földrajzi adottságai nem változtak, de a politikai mozgástere igen: ugyanabban a nehéz régióban kell lavíroznia, de már nem kizárólag Moszkva biztonsági és gazdasági rendszerében keresi a jövőjét.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Örményország egyik napról a másikra kiléphetne az orosz érdekszférából. Az ország továbbra is tagja az Oroszország vezette Eurázsiai Gazdasági Uniónak, és jelentős mértékben függ az orosz energiától, különösen a kedvezményes árú földgáztól. Pasinján kormánya ezért nem hirtelen geopolitikai szakítást, hanem fokozatos újrahangolást próbál végrehajtani: több európai kapcsolattal, bővülő gazdasági lehetőségeken át.
Az EU többet kínál szimbolikus gesztusoknál
Brüsszel részéről a jereváni csúcs nem egyszerűen politikai üzenet Moszkvának. Az EU az elmúlt években fokozatosan konkrét pénzügyi, gazdasági, biztonsági és mobilitási eszközöket is rendelt az örmény nyitáshoz. A közös nyilatkozat szerint a 270 millió eurós reziliencia- és növekedési terv továbbra is Örményország társadalmi-gazdasági reformjait, az energia-, közlekedési és magánszektorbeli beruházásokat támogatja, miközben a Global Gateway keretében az uniós beruházások értéke a magántőke bevonásával Örményországban reményeik szerint elérheti a 2,5 milliárd eurót.
A csúcson aláírt megállapodás három fő területre koncentrál: a közlekedési hálózatok összekötésére, energetikai hálózatokra és digitális kapcsolatokra. Brüsszel nemcsak pénzügyi támogatást ígér, hanem Örményországot fokozatosan be akarja kapcsolni az európai gazdasági, energetikai és digitális térbe.
Az örmény polgárok számára a csúcs legkézzelfoghatóbb eleme a vízumliberalizációs folyamat előrehaladása. Ha a folyamat sikerrel zárul, az örmény állampolgárok rövid távra vízum nélkül utazhatnának a schengeni térségbe. Brüsszel azonban ezt nem politikai gesztusként, hanem feltételekhez kötött, kétlépcsős reformfolyamatként kezeli. A vízummentességhez biztonságos biometrikus okmányok, megbízható népesség-nyilvántartás, hatékony határigazgatás, működő migrációs, menekültügyi és visszafogadási rendszer, korrupcióellenes garanciák, adatvédelem és alapjogi biztosítékok kellenek.
A vízumliberalizáció társadalmi jelentőséget a számok is jól mutatják: 2019-ben 51 ezer, 2024-ben már 86 300 schengeni vízumot adtak ki örmény állampolgároknak, miközben a több beutazásra jogosító vízumok aránya is nőtt. A vízumelutasítási arány viszont még mindig 12 százalék felett van, és az EU figyeli az irreguláris tartózkodást, a visszatéréseket és a menedékkérelmeket is. Az EUrologus azonban több helyivel is beszélt akik szerint az utóbbi években az átlagpolgárok számára schengeni vízum megszerzésre extrém nehéz még erre specializálódott ügynökségeken vagy akár európai polgárok által küldött meghívólevelek birtokában is.
A legérzékelhetőbb változás a biztonságpolitika területén látszik, ennek része egy 30 millió eurós támogatási csomag is. A jereváni csúcs időzítése belpolitikai szempontból sem semleges. Örményországban júniusban parlamenti választást tartanak, Pasinján pedig úgy lép kampányidőszakba, hogy egyszerre kell bizonyítania: képes megvédeni az ország szuverenitását, képes reális békefolyamatot fenntartani Azerbajdzsánnal, és képes úgy közeledni az EU-hoz, hogy közben nem sodorja Örményországot kezelhetetlen konfrontációba Moszkvával.
Pasinján a csúcson nem a gyors tagjelölti státusz vagy az azonnali csatlakozási tárgyalások ígéretét helyezte előtérbe az ezt firtató újságírói kérdésre válaszolva, hanem azt a fokozatos politikai pályát, amelyben Örményország az uniós kapcsolatok mélyítésével, a vízumliberalizációval, az összekapcsoltsági partnerséggel és a belső reformokkal közelít az EU-hoz.
Ez a megközelítés politikailag kényelmesebb is: egyszerre üzeni az EU-párti örmény választóknak, hogy az európai irány valós, és a Moszkvával való nyílt szakítástól tartó közönségnek, hogy Jereván nem egyik napról a másikra próbál geopolitikai pályát váltani.