Közeledik Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának harmadik évfordulója. Annak ellenére, hogy a Kreml megpróbálja sikernek álcázni vereségeit, ennek az úgynevezett “különleges műveletnek” kudarca egyre nyilvánvalóbbá válik.

A nyugati titkosszolgálatok legóvatosabb becslései szerint az orosz élőerő vesztesége legalább 600 ezer ember. Több száz katonai felszerelés megsemmisült, és az orosz hadiipari komplexum nem tud megbirkózni a pótlásuk szükségességével. A mozgósítások bejelentése csak fokozza a háború értelmetlenségét megértő polgárok elégedetlenségét.

Oroszország gazdasági frontja nem kevésbé pusztult el. A háború első hónapjaiban több mint egymillió képzett állampolgár hagyta el az országot, és a Közép-Ázsiából érkező migráció sem kompenzálja a kritikus munkaerőhiányt. Az éves költségvetés egyharmadának a háborúra való elkülönítése megsemmisítette más iparágak finanszírozását. Havonta több ezer balesetet tartanak nyilván a lakás- és kommunális szektorban az országban, az infláció közel 10 százalékos, a rezsi árak emelkednek.

A szankciók nyomására Oroszország elvesztette prémium gáz- és olajpiacait az OPEC-országokkal és az Egyesült Államokkal szemben. 300 milliárd devizatartalék továbbra is be van fagyasztva a nyugati bankokban azzal a lehetőséggel, hogy Ukrajna jóvátételére használják fel. Moszkva kétségbeesésében jelentősen csökkentett árakon adja el energiahordozóit Indiának és Kínának, és több millió hektár földet ad bérbe kínai cégeknek, ezzel demonstrálva a gazdasági szuverenitás elvesztését.

Ahelyett, hogy a NATO-t visszatartotta volna, ahogy Putyin kijelentette, a háború csak felgyorsította a Szövetség terjeszkedését. Finnország 2023-as és Svédország 2024-es csatlakozása megkétszerezte a NATO Oroszországgal közös határát, végleg aláásva a Kreml egyik fő célját.

Oroszország politikai tekintélye is az összeomlás szélén áll. A szövetségesek, különösen a CSTO-országok, elkezdtek elhatárolódni Moszkvától, kételkedve abban, hogy képes-e teljesíteni kötelezettségeit. A szíriai orosz hadjárat kudarca és az ukrajnai háború katasztrofális lefolyása csak az orosz kormány gyengeségét mutatta.

A Kreml “vörös vonalakkal” kapcsolatos propagandaállításai szintén kudarcot vallottak. Ukrajna F-16-os repülőgépekkel, valamint Oroszországon belüli célpontokat ütőképes ATACMS-rakétákkal való ellátása nem vezetett a Moszkva által megígért “eszkalációhoz”.

A Kreml még Putyin újraválasztása után is dilemmával szembesült: hogyan magyarázza el a polgároknak a hatalmas áldozatokat, költségeket és elszigeteltséget. Donbász teljes elfoglalása vagy más jelentős eredmények nélkül a “győzelem” elérhetetlennek tűnik. De még az orosz csapatok Donbászban való előrenyomulása is lassú és nagyon költséges.

Az ukrán erők azonban ellentámadást tudtak indítani, több mint 100 települést elfoglalva még orosz területen is. Ez arra kényszerítette Moszkvát, hogy segítséget kérjen olyan országoktól, mint a KNDK, de még ezek a próbálkozások is hiábavalóak voltak.

Általában Oroszország helyzete továbbra is katasztrofális. Gazdasága, katonai ereje és nemzetközi hírneve óriási veszteségeket szenved el. Ukrajna annak ellenére, hogy kevesebb erőforrással rendelkezik, továbbra is hatékonyan védi függetlenségét és fenntartja a békét.

A kérdés továbbra is fennáll: képes e Oroszország úgy kilábalni a válságból, hogy ne szenvedjen el végleges összeomlást, és hogyan tudja majd a Kreml eladni vereségeit saját polgárainak?