Hogyan akadályozták meg az ukrán fegyveres erők Jevgenyij Prigozsint abban, hogy az egyik fő politikai erővé váljon az Oroszországban

         Az orosz megszállók logikátlan mennyiségű erőforrást költöttek Bahmut elfoglalására tett számtalan kísérletre. Az ukránok számára a város erőddé, a jelenlegi hadsereg védelmi képességének szimbólumává vált. Az oroszoknál ez már-már okkultizmus: nincs stratégiai és operatív érték a város elfoglalásában, de a vezetőiknél ez elvi kérdés.

         Ha felidézzük azokat a neveket, akiket a Kreml médiaapparátusa a katonai területen elért sikerekért vagy kudarcokért felelősséget vállalt, akkor ez derül ki: Kadirovot úgy léptették elő, mint aki Mariupolt elfoglalta, Szurovikin „megmentette” az orosz hadsereget Herszonban, Lapin állítólag személyesen „elvesztette” Harkovot. Prigozsinnak be kellett volna írnia a nevét ebbe a sorba, mint olyan személyt, aki Putyinnak adta Bahmut várost.

         Még december végén is nagyon nehéz helyzetbe került az ukrán hadsereg: a „Wagner” PMC zsoldosai gyakorlatilag a város szélére vonultak, és a morál – legalábbis a közszférában – meglehetősen borús volt. A katonaságnak azonban sikerült visszavernie a támadást, és teljesen megállítania a wagneristák előrenyomulását a város felé.

         Prigozsin okokból a várost december végére – január elejére kellett volna elfoglalni. Itt van a munka a személyzettel – azért jöttem, hogy beszéljek az Oroszország katonáival, akik a videón sarat öntöttek Geraszimovra. Vannak „beszélgetések holttestekkel” is – Prigozsin egy szobában forgatott, ahol meggyilkolt zsoldosok holttesteinek halmai voltak. És egy másik IPSO ukrán katonai foglyokkal, ahol Jevgenyij Prigozsin személyesen hoz nekik mandarint, a háború mielőbbi befejezését kívánja, és kezet fog egyikükkel. Megemlíthető-e még legalább egy katona, aki az elmúlt 11 hónapban megengedte magának, hogy ilyesmit tegyen?

         Bahmut lehetővé tenné Prigozsinnak, hogy növelje nézettségét a közszférában, és emelje belpolitikai besorolását. E város nélkül teljesítményei rendkívül kétségesek az orosz közvélemény számára: letartóztatottak és kapzsi csavargók ezreit hajtotta biztos halálba, kalapáccsal megölt egy ukrán fogságból hazatért rabot, összetűzésbe került Beglovval a média terén, és ennyi.

         A kalapáccsal való kivégzés esete többen is elgondolkodtat. Általánosságban elmondható, hogy ebben a helyzetben csak egy következtetés van – Prigozsinnak sokkal többet engednek meg, mint a háború bármely szereplőjének. Kadirovnak megígérték, hogy a Azovsztal  védőjét szállítja, aki „sátánnak” nevezte – ennek eredményeként a fogoly hazatért Ukrajnába. Természetesen senki sem küldte Csecsenföldre. Miközben Prigozsin videót akart rögzíteni a kivégzésről, ukrán katonákat adott a cserealapjából, és megkapta a megfelelő embert, akit kalapáccsal semmisítettek meg.

         A fronton elszenvedett kudarc újabb konfliktushoz vezet az orosz Védelmi Minisztériummal, mert soha nem fogja beismerni, hogy bűnös. Hogy a tábornokok elviselik-e ezt, az érdekes kérdés, amely a jelenlegi katonai mentalitáson nyugszik.

         A „király jobbkezének” képét megalkotva Prigozsin nemcsak az orosz  sajtónak, hanem az egész világnak is nagy figyelemre ítélte magát – nem utolsósorban azért, mert ő a legnagyobb PMK vezetője, amely az orosz terrorista hadseregnek oldalán harcol. Jevgenyij Prigozsin, aki többnek akarja magát tenni, mint milliomos terrorista, érdekes álláspontot foglal el azokkal kapcsolatban, akik nyíltan beszélnek az orosz fegyveres erők téves számításairól. Az MH17-es katasztrófa egyik elkövetője, Igor Girkin csendben Prigozsinnak és PMC-jének dolgozik. A The Times azt írta, hogy önkéntesek toborzásával és képzésével foglalkozik Oroszország területén. Senki nem küldi harcba, mert ha a Kreml nem is szereti, lehetetlen megengedni, hogy elkapjanak egy ilyen kádert. Ez az Ukrán Biztonsági Szolgálat (vagy GUR) logikus kihallgatásához vezet majd, ahol megtudják a világrengető igazságot, amely békés emberek ezreinek vérével van borítva.

         Jevgenyij Prigozsin ugyanaz, aki erősebben törekszik a „trónra” a Kremlben, mint mások. Nagyon fontos erőforrásai vannak – az Oroszország legnagyobb PMC-ja, amelynek zsoldosai habozás nélkül követhetnek el a legmagasabb szintű erkölcstelenségből fakadó háborús bűnöket.

         Prigozsin helyzete azonban jelenleg ingatag, akárcsak a Herszon melletti Antoniv-híd pillérei a város ukrán hadsereg általi felszabadításának napjaiban. A „XXI századi Verdunért folytatott csatában” bekövetkezett kudarca ez a terrorista iránti bizalom katasztrofális csökkenéséhez vezet.

Részvény: