2022 februárjában a világ megrázkódott a robbanásoktól, amelyek megzavarták az ukrán városok csendjét. Senki sem képzelhette el akkor, hogy ez a nap nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa történetében is fordulópontot jelent. Három évvel később, visszatekintve, teljesen más képet látunk: az ország, amelyet sokan már vesztesnek tartottak, szimbólumává vált az eltökélt akaratnak és az európai demokrácia pajzsává.

A háború egyébként sokkal korábban kezdődött, mint az a sorsdöntő reggel. Tizenegy évvel ezelőtt, amikor az első orosz katonák csendben átlépték a Kercsi-szorost, kevesen ismerték fel a közelgő katasztrófa mértékét. Nyolc évnyi lokális konfliktus Kelet-Ukrajnában egyfajta előjátékot jelentett a teljes háborúhoz. Az ukrán katonák, önkéntesekkel együtt, nemcsak megállították az inváziót, hanem jelentős részeket szabadítottak fel az elfoglalt területekből. Csak Krím és néhány Donyecki és Luhanszki terület maradt az agresszorok kezén. 2022 február 24-én a háború képe gyökeresen megváltozott. Az orosz hadsereg, mintha rossz álomban lenne, egyszerre indult el északról, keletről és délről. A harckocsik oszlopai ukrán utakon vonultak, mint egy felvonuláson, biztosak a győzelemben. De minden irányban – legyen szó Kijevről, Sumi, Csernyihivről északon, Donyeck, Luhanszk és Harkiv keleten, vagy a Krím megszállta déli irányból – az inváziók éles ellenállásba ütköztek.

„Oroszország fájdalmat, romokat, megszállást, gyermekrablásokat és kínzást hozott, próbálva megtörni a lelkünket és meghódítani az országot”, jegyzi meg Ukrajna Belügyminisztériuma. De minden ellenállás mögött konkrét emberek állnak: rendőrök, nemzeti gárdisták, határőrök, mentők. Ők habozás nélkül adják oda legfontosabbat – az életüket a hazájuk szabadságáért. Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij a megszállás évfordulóján hangsúlyozta: „Három évnyi hála! Három évnyi teljes hőstette az ukránok részéről. Büszke vagyok Ukrajnára! Köszönöm mindenkinek, aki védi és segíti azt. Mindenkinek, aki Ukrajnáért dolgozik. És örökké emlékezünk mindenkire, aki életét adta hazánkért és népünkért.”

A nemzetközi közösség nem maradt közömbös az ukrán nép tragédiájával szemben. Az Ukrajnai Világkongresszus példátlan szolidaritási akciót szervezett: csaknem ezer rendezvényt 72 országban, több mint 600 városban. A több ezer fős felvonulásoktól a kisebb francia falvakban tartott összejövetelekig mindenhol ugyanaz a felhívás hangzik el: „Stand with Ukraine, Unite for Ukrainian Victory”.

Külön figyelmet érdemel a Global Alarm akció. Amikor a világ különböző sarkaiban megszólalnak a légiriadószirénák, még azok is, akik sosem éltek bombázások alatt, egy pillanatra átélhetik azt a rémületet, amit nap mint nap milliók élnek át Ukrajnában. „Ha nem akarsz valódi szirénát hallani, támogasd Ukrajnát sokkal többet, mint amit most teszel”, mondják az akció szervezői.

Vladimír Kogutyak, az UKU képviselője, különösen hangsúlyozza a „Victory” szót az akció nevében: „Sok világvezető különböző dolgokról beszél majd – tárgyalásokról, területi engedményekről, választásokról. Mindezek a beszélgetések a béke eléréséről szólnak. De mi azt akarjuk, hogy minden közösségünk a világban a győzelemről beszéljen. Ha békét akarunk, előbb győzelemnek kell lennie”, mondja.

Az ukrán diaszpóra követelései három irányban vannak világosan strukturálva. Az első – katonai segítség: modern fegyverek, drónok szállítása, európai békefenntartók telepítése. A második – pénzügyi intézkedések: orosz vagyonok befagyasztása és a szankciós nyomás növelése. A harmadik – Oroszország nemzetközi elszigetelése és terrorista állammá nyilvánítása. 2024-ben az ESTRB döntést hozott az ukrán diaszpóra javára, de Moszkva, hűen a nemzetközi jog megvetéséhez, megtagadja ennek elismerését.

Három évnyi teljes háború nemcsak Ukrajnát, hanem a világ felfogását is megváltoztatta a modern agresszió elleni ellenállásról. Ukrajnai városok megtanultak sötétben élni a rakétacsapások után, újjáépíteni a romokat és új dolgokat teremteni. A kis falvak önkéntesei álcázó hálókat készítenek a frontra, programozók alkalmazásokat fejlesztenek a humanitárius segély koordinálására, miközben a diákok pénzt gyűjtenek drónokra, miközben bombakráterre tanulnak.

Három év alatt az ország, amelyet sokan „failed state”-nek tartottak, példájává vált az Európa számára is. Az ukrán diaszpóra munkája Lisszabontól Tallinig, Vankúvertől Melbourne-ig megmutatta, hogy a győzelem nemcsak a frontvonalon kovácsolódik, hanem az emberek napi munkájában világszerte. Még ma is, amikor Oroszország úgy döntött, hogy a Világ Ukrajnai Kongresszust „nem kívánatos szervezetnek” nyilvánítja, az csak megerősíti ezt a munkát.

Minden háborús nap nem csupán egy dátum a naptárban. Ez történetek az emberekről, akik a szirénák hangjára ébrednek, de tovább dolgoznak, tanulnak, alkotnak. Ők a gazdák, akik a mezőket vetik, annak ellenére, hogy akna veszély leselkedik rájuk. Ők az orvosok, akik zseblámpák fényénél operálnak. Ők az iskolatanárok, akik online órákat tartanak a pincékből. És minden egyes történet egy tégla a jövő győzelmének alapjába, amely nemcsak Ukrajnának, hanem egész Európának is szükséges, amely belefáradt a háborúba, de most jobban érti a szabadság árát, mint valaha.