Látványos akció, a siker pedig jót tesz Ukrajna reputációjának, valamint Zelenszkij és a vezérkari főnök presztízsének – mondta Kaiser Ferenc az orosz földön egy hete indított ukrán ellentámadásról. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint ez egyben lelkesíti mind a katonákat, mind pedig a lakosságot, nem szólva arról, hogy komoly kommunikációs és stratégiai pofon az oroszoknak, egyben pedig üzenet Ukrajna nyugati támogatóinak is. Ugyanakkor nem tudni, milyen irányba változik a helyzet, egy tény: az orosz „visszafoglaló” erők még nem érkeztek meg az ukránok által bevett kurszki térségbe. Ám „ez egy harcászati siker, amit Ukrajna nemigen fog tudni hadászati sikerre váltani” – fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő, aki azt sem várja, hogy annak komolyabb hatása lesz a béketárgyalásokra, miként az orosz belpolitikára és Putyin helyzetére sem.
Meglepte a világot Ukrajna, amikor derült égből villámcsapásként egy hete ellentámadást indított, ezúttal nem a területén a két és fél éve háborút folytató orosz hadsereg ellen, hanem az orosz hátországban, orosz területen. Azóta már nem csak a 2022 februárja óta megszokott területeken – a Donbaszban vagy éppen Dél-Ukrajnában – zajlik a háború, hanem Oroszország területén, Kurszk megyében is. A meglepetésszerű akció eredményeként az ukrán fegyveres erők eddig csaknem 30 települést foglaltak el, s megkezdték megerősíteni azok védelmét.

A támadás teljes meglepetésként érte az orosz hadvezetést, így a lakosság sem készülhetett fel a harcokra. Oroszország ezidáig nem tudta visszaverni az ukránokat, nem véletlen, hogy a határ menti régióból megkezdték a lakosság kimenekítését. Szükségállapotot hirdettek ki és az orosz állami média arról tájékoztatott, hogy a Kurszk mellett fekvő belgorodi térségből már 11 ezer embert evakuáltak.

Nem csak az ukrán támadás ténye lepte meg a világot, s nem is csak az, hogy az oroszokat totálisan váratlanul érte az akció, annak a célját is csak találgatni lehet. Ukrán részről nyilatkoztak már róla, Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó például – mint a Portfolioban olvashattuk – azt mondta, hogy a kurszki ukrán hadművelet nagy hatást fog gyakorolni az orosz társadalomra és az emberek ettől nagyobb nyomást helyeznek majd a kormányra a háború befejezése érdekében. Végső soron szerinte a mostani helyzet a béketárgyalások megkezdéséhez járul hozzá. Ez utóbbiról beszélt Volodimir Zelenszkij is, aki a hadművelet kapcsán azt hangoztatta, hogy az oroszokat rá kell kényszeríteni a béketárgyalásokra. Vajon mi és miért történt? És mi lehet a hatása? Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértővel hétfőn késő délután beszélgettünk. A legfrissebb hadműveleti térképek szerint az ukrán erők mintegy 400 négyzetkilométernyi területet foglaltak el az akcióval, ami szerinte ugyan nem tűnik soknak, ám érdemes összehasonlítani azzal, hogy az orosz erők tavaly október (amikor az ukránok nyári offenzívájának kifulladása után az oroszok átvették a hadászati kezdeményezést) és az idén augusztus között alig több mint ezer négyzetkilométert foglaltak csak el. Emellett az ukrán erők veszteségei – bár vannak, de – nem jelentősek, miközben az oroszoknál több tízezer a halott, és a sebesültek száma is meghaladja a százezret, nem szólva a haditechnikában elszenvedett komoly veszteségeikről. Hogyan lehetséges, hogy ennyire sikerült meglepni az oroszokat? – merül fel a kérdés. Kaiser megítélése szerint egyrészt totális kudarcot vallott az orosz felderítés, holott a modern harcászatban ma már mindent IS figyelnek drónok, elektronikus lehallgatói eszközök, módszerek, műholdak stb. segítségével. De az oroszoknak mégsem sikerült kiszűrniük a különféle haditechnikai eszközök által kibocsátott elektronikus zajokat és persze ezzel az ukrán katonák és hadigépezet mozgásának az irányát, pedig minimum hat-hétezer, de inkább 8-10 ezer katonát mozgattak meg az ukránok, amúgy zömmel a Nyugattól kapott legkorszerűbb hadifelszereléssel együtt. Abból lehet tudni, hogy az oroszok nem vették észre mindezt, hogy nem erősítették meg a terület védelmét. Ez óriási kudarc az orosz hadsereg számára – szögezte le, felhívva a figyelmet arra, hogy ezzel az orosz hátországot is elérte a háború, ami a számukra újdonság. Kaiser szerint az ukrán akció célja a morál javítása. Az ukrán haderőre – a legfelsőbb vezetésre és a katonákra egyaránt – és persze a lakosságra is rendkívül pozitívan hatnak a hírek, hogy orosz területen érnek el sikeres előretörést hosszú hónapok eredménytelensége, válsága után. Ez is fontos, hiszen a modern háborúkat már a médiatérben is vívják, kommunikációs háború is zajlik a különböző platformokon. Ezen túl – említett még egy pozitív hozadékot a szakértő – az elmúlt napok fejleményei egyben üzenetet is küldtek Ukrajna nyugati támogatóinak, hogy képesek sikerre, érdemes befektetni az ország segítésébe. Vajon katonailag mi lehet a hozadék? – kérdeztük. Kaiser szerint van abban katonai logika, hogy ezzel tehermentesíthetik a folyamatosan kelet felé nyomuló orosz erőkkel szemben felálló ukrán védvonalakat, de ennek a hatása kevésbé látszik, nem érzékelhető, hogy legalább részben elvonná az oroszokat a keleti frontról. Az akció viszont tovább növeli az oroszok veszteségeit. Megváltoztathatja-e a háború menetét az ukrán ellentámadás? Vajon ez volt a célja? A legtöbb elemzés szerint az oroszok előbb-utóbb fel fogják számolni ezt a beszögellést, ahol jelentős orosz túlerő gyűlik majd össze, s az ukránok visszavonulnak – vélekedett Kaiser. Úgy látja, nincs komoly esélyük az ukránoknak, hogy megtartsák a területet, „ez egy harcászati siker, de hadászati sikerré, frontáttöréssé nemigen tudja Ukrajna fordítani, nem látom azt az ukrán katonai erőt, amelyik képes lenne erre”. S hogyan hathat az akció és annak – legalábbis eddigi – sikere az esetleges béketárgyalásokra? Kaiser szerint ezt nehéz megmondani, ám – mint fejtegette – a béketárgyalásokhoz kellene valami közös nevező. Ami azonban nincs: Putyin továbbra is azt hangoztatja, hogy nácítlanítani kell Ukrajnát („bármit is jelentsen az”); hogy Ukrajnának át kellene adnia Zaporizzsjat, Herszont, Luhanszkot és Donyecket, azaz fel kellene adnia a legfontosabb védelmi vonalát, a Dnyepert; valamint, hogy Ukrajnának a minimális szintre kellene lecsökkentenie a haderejét. Ezzel szemben ukrán részről ő lát még van valamennyi tárgyalási hajlandóságot, de Kijev teljesen kizárja a területi szuverenitás feladását – szögezte le. „És akkor még felmerülne a kérdés, vajon ki hiszi el, hogy Putyin betartja majd a szavát, hiszen Oroszország korábban 5-6 nemzetközi szerződésben elismerte Ukrajna határait?” – jegyezte meg. Vajon lehet-e bármilyen hatása ennek az akciónak az orosz belpolitikára, az orosz lakosság háború-ellenességére, ahogy azt az ukránok remélik? – kérdeztük. Erre nemigen lát esélyt Kaiser, még akkor sem, ha Putyinék két és fél éve azt kommunikálják az orosz lakosság felé, hogy a csapataik diadalmasan törtnek előre Ukrajnában, most meg az ukrán támadás miatt orosz határmenti területeket evakuálnak. Ezzel együtt sem gondolja azonban a szakértő, hogy komolyabb hatással lesz az ukrán akció az orosz belpolitikára. Ezt alátámasztandó emlékeztetett arra, hogy az idén márciusban tartott elnökválasztás is bebizonyította: az oroszok Putyin mögé állnak. Azt pedig szintén nem hiszi, hogy az őt leváltani képes komoly belső ellenzéke lenne Putyinnak, arról nem szólva, hogy az orosz egy autoriter rendszer, amely ugyan nem egyetlen személyhez, ám mégiscsak egy jól behatárolható körhöz kötődik. Ha pedig az orosz lakosság nagyon akarta volna, akkor a Prigozsin-felkelés idején hallathatta volna a szavát, de nemhogy tömegesen nem álltak a lázadók mellé, hanem csak néhány százan mentek ki integetni a zsoldosok vonulása útvonalán. A lakosság akkor is úgy döntött, hogy kivár, hiszen az elmúlt 500 év megtörte, az oroszok megtanulták, hogy a legegyszerűbb túlélési stratégia az, ha nem foglalkoznak a magas politikával.