Az európai mezőgazdasági szektor egy új tiltakozási hullám örvényébe került. Január 3-án kezdődött Varsóban a lengyel gazdák nagyszabású akciója az Európai Unió agrárpolitikája ellen. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az elégedetlenség fő oka az Ukrajnából származó mezőgazdasági termékek importja, a valóság azonban ennél sokkal összetettebb és sokrétűbb.
A tiltakozók az Európai Bizottság varsói képviselete közelében gyülekeztek, és különleges csövek segítségével hangos kíséretet adtak követeléseikhez, és a “El a zöldrenddel” és a “Lengyelország a lengyeleknek” szlogeneket skandálták. A “kellemetlen szimbolizmus” nem is lehetett volna jobb – éppen ezen a napon a Nemzeti Színház ad otthont Lengyelország EU Tanácsi elnökségének kezdete alkalmából. A rendőrség előzetesen figyelmeztetett a tömegközlekedés mozgásának esetleges változásaira, és megtiltotta a mezőgazdasági gépek behajtását a városba, igyekezve minimalizálni az állampolgárok esetleges kellemetlenségeit.
Érdemes megjegyezni, hogy a lengyel gazdák tiltakozásának mélyebb gyökerei vannak, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. Követeléseik öt kulcsfontosságú területet fednek le, “5xSTOP” néven. És bár az ukrán kérdés valóban jelen van köztük, ez az elégedetlenség nem meghatározó tényezője.
A központi probléma, amely a lengyel gazdák legnagyobb aggodalmát okozza, az Európai Unió és a dél-amerikai országok gazdasági tömbje, a MERCOSUR közötti esetleges megállapodás megkötése. A megállapodás megnyithatja az európai piacot a Dél-Amerikából származó mezőgazdasági termékek – köztük hús, cukor, rizs, méz és szójabab – nagyszabású importja előtt.
“Tiltakoztunk tavaly, és idén is tiltakozunk, mert semmi sem változott, semmi sem oldódott meg. Még ellenkezőleg is. Megállapodások születnek a MERCOSUR országokkal, ami az uniós gazdálkodás hanyatlását okozza” – hangsúlyozza Tomasz Obshanskyi, a Szolidaritás szakszervezet vezetője.
Ami az ukrán mezőgazdasági termékeket illeti, amelyeket gyakran emlegetnek a tiltakozások egyik okaként, a helyzet másként néz ki, mint ahogy azt gyakran bemutatják. 2022-2023-ban valóban voltak bizonyos kihívások az ukrán termékek importjával kapcsolatban, de ezek többsége már megoldódott. Az Európai Unió konkrétan hatféle ukrán mezőgazdasági termék behozatalára vezetett be kvótákat: cukor, tojás, baromfi, kukorica, gabonafélék és méz. Ezenkívül minimális árakat állapítottak meg a gabona és az olajos növények exportjára, ami lehetetlenné teszi a dömpinget a lengyel piacon.
Érdekes, hogy a korábbi években Lengyelországba érkezett “ukrán” gabona jelentős része valójában orosz eredetű volt. A 2023/24-es gazdasági évben az EU-ba szállított orosz gabona mennyisége 2,23 millió tonna volt. Ez azt mutatja, hogy az ukrán termékekkel való verseny problémáját gyakran politikai eszközként használják, nem pedig a dolgok valós állapotát tükrözik.
Különös figyelmet kell fordítani az EU “zöld pályájára”, amelyet a tüntetők is elleneznek. A mezőgazdasági termelés növekvő környezetvédelmi követelményei aggodalomra adnak okot a gazdák körében, akik úgy látják, hogy ez a hagyományos gazdálkodási módoknak veszélyt és további pénzügyi terhet jelent. Az európai zöld megállapodás a növényvédő szerek használatának jelentős csökkentését, az ökológiai gazdálkodás területének növelését, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó szigorúbb előírások bevezetését irányozza elő a mezőgazdaságban. Sok lengyel gazda számára az ilyen változások azt jelentik, hogy jelentős beruházásokra van szükség a termelés korszerűsítésére és a hagyományos gazdálkodási gyakorlat megváltoztatására.
A lengyel erdők védelmének és a vadászat szabályozásának kérdése is aggaszt a tüntetők körében. Az EU új környezetvédelmi szabályozása korlátozhatja a hagyományos erdőhasználatot és vadászati gyakorlatot, ami a nemzeti hagyományokba és gazdasági érdekekbe ütközőnek tekinthető.
Ezekkel a tiltakozásokkal összefüggésben fontos megérteni, hogy az Európai Unióban komoly összeférhetetlenség van az agrárpolitikát illetően. Ha Lengyelország és Olaszország ellenzi a MERCOSUR-megállapodást, Németország és Spanyolország aktívan támogatja azt. Hollandia és Ausztria mérsékeltebb álláspontot képvisel, fenntartásait fejezi ki, de nem zárja ki teljesen egy ilyen megállapodás lehetőségét. A helyzet mélyebb elemzése azt mutatja, hogy a tiltakozások fő oka nem annyira konkrét intézkedések vagy döntések, hanem az európai mezőgazdaság jövője iránti általános bizonytalanság érzése. A gazdák attól tartanak, hogy a MERCOSUR országokkal folytatott szabad kereskedelem, a szigorú környezetvédelmi követelmények és a többi termelő (köztük az ukrán) verseny kombinációja alááshatja versenyképességüket és gazdasági stabilitásukat.
A mai varsói tiltakozások az európai agrárpolitika mélységes ellentmondásainak élénk megnyilvánulásai. Bemutatják, hogy az ukrán mezőgazdasági termékek behozatalának kérdése, amelyet gyakran az elégedetlenség fő okaként emlegetnek, valójában csak a jéghegy csúcsa. A lengyel gazdák fő aggályai az európai mezőgazdaság alapvető változásaihoz kapcsolódnak – a környezetvédelmi követelményektől a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokig. A válság megoldásához nem elég egyszerűen korlátozni az Ukrajnából vagy más országokból származó importot. Olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely minden fél érdekeit figyelembe veszi: az európai gazdák versenyképességének biztosítása, a nemzetközi kötelezettségek betartása, a környezet védelme és a mezőgazdaság fenntartható fejlődésének támogatása. Csak egy ilyen kiegyensúlyozott megközelítés segíthet megtalálni a kiutat a jelenlegi helyzetből.
A lengyel gazdák tiltakozása jelzi, hogy felül kell vizsgálni és korrigálni kell az EU agrárpolitikáját. Azt mutatják, hogy az európai mezőgazdaság komoly kihívásokkal néz szembe, amelyek kiegyensúlyozott döntéseket és konstruktív párbeszédet igényelnek az összes érdekelt fél között. Ugyanakkor fontos ellenállni annak a kísértésnek, hogy összetett kérdésekre egyszerű válaszokat keressünk, és ne az egyes piaci szereplőket, például az ukrán termelőket “bűnbakká” tegyük az európai mezőgazdasági kapcsolatok összetett rendszerében.