Az európai közösség két szomszédos állam – Szlovákia és Ukrajna – közötti kapcsolatok soha nem látott eszkalációjának volt tanúja. A konfliktus középpontjában az orosz gáztranzit kérdése, valamint Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök és Robert Ficó szlovák kormányfő személyes konfrontációja állt. A nyilvánvaló gázvita mögött azonban egy sokkal mélyebb probléma húzódik meg – egy kísérlet egy új oroszbarát előőrs létrehozására az Európai Unióban.
A Kijev és Pozsony közötti kapcsolatok közelmúltbeli eseményei drámai sebességgel bontakoznak ki. Robert Ficó szlovák miniszterelnök az Ukrajnán áthaladó orosz gáztranzit felfüggesztése után példátlan személyes támadásokat intézett Ukrajna elnökével szemben, “koldusnak” és “zsarolónak” nevezve. Ilyen kijelentések hangzottak el egy parlamenti bizottsági ülésen, ahol Ficó szándékosan eszkalálta a retorikát, kijelentve, hogy “elege van” az ukrán elnökből. Ráadásul ezt a videót demonstratívan posztolta Facebook-oldalára, egyértelműen a maximális nyilvános botrányra törekedve. Vlagyimir Zelenszkij válaszul felidézte Ficó vietnami fényűző nyaralását és “Moszkvával folytatott árnyékos cselszövéseit”, hangsúlyozva, hogy a szlovák kormányfő “Moszkvára fogadott, nem az országára”. Különösen éles volt az a vád, hogy Ficó ahelyett, hogy szálljon meg egy drága szállodákban, most kénytelen volt kijavítani saját hibáit.
Lényeges, hogy a kemény kijelentések cseréje után Ficó váratlanul hangot váltott, és találkozót javasolt a két állam határán. Kijelentésében hangsúlyozta a konstruktív párbeszéd fontosságát, sőt szimbolikus gesztust is javasolt – Kijev és Kassa közvetlen vasúti összeköttetését Zelenszkij érkezéséhez. Az ukrán elnök azonban röviden és a maga ironikus módján válaszolt: “Rendben, gyere pénteken Kijevbe.”
E diplomáciai dráma mögött Ficó egyértelmű stratégiája látszik, amely szinte szó szerint megismétli Orbán Viktor magyar forgatókönyvét. A szlovák miniszterelnök következetesen a nemzeti érdekek védelmezőjének imázsát építi, állítólag ellenállva Ukrajna és a nyugati partnerek nyomásának. E stratégia beszédes megerősítése volt, hogy gyorsan visszautasította saját ajánlatát, hogy találkozzanak a határon, miután Zelenszkij meghívta Kijevbe. Ez a magatartás végül leleplezi a szlovák miniszterelnök valódi szándékait: információs ürügyeket teremteni a további eszkalációhoz, nem pedig valódi utakat keresni a válság megoldására.
Ugyanakkor szándékosan súlyosbítja a helyzetet, bármilyen ürügyet felhasználva a konfrontációra. Különösen árulkodó Ficó december 22-i moszkvai látogatása, amelyre közvetlenül az Európai Tanács Zelenszkij részvételével zajló ülése után került sor. A Szlovák Külpolitikai Szövetség szakértői, különösen Alekszandr Duleba, meg vannak győződve arról, hogy ezt a látogatást előre előkészítették, és a gáztranzittal kapcsolatos konfliktus csak megfelelő ürügy volt ennek igazolására. Figyelemre méltó, hogy Ficó kormányrepülőgép és megfelelő miniszterek nélkül repült Putyinhoz, ami a látogatás személyes jellegére utal.
Érdemes megjegyezni, hogy Ficó Ukrajnával szembeni kritikájában van egy igazságos kijelentés. A parlamenti bizottság ülésén kijelentette, hogy legalább két megállapodás létezik a gáztranzit fenntartására: vagy az azerbajdzsáni gáz tranzitjáról szóló megállapodás, vagy a szlovák fél által az Orosz Föderációtól vásárolt gáz ukrán-orosz határon. Az ukrán fél valóban mérlegelt ilyen lehetőségeket, különösen az Európai Bizottság támogatásával, de végül ezek a tervek nem váltak be. Ficó későbbi lépései azonban azt jelzik, hogy nem érdekelte a kompromisszumos megoldás. Éppen ellenkezőleg, a helyzet eszkalálására használta fel, még azt az abszurd vádat is felvetette, hogy az Európai Tanács decemberi ülésén Zelenszkij 500 millió euró kenőpénzt ajánlott fel neki, hogy változtasson álláspontján az orosz tranzittal kapcsolatban.
Zelenszkij találkozóra való meghívásának manővere, majd a Kijevbe való utazás megtagadása egyértelműen Ficó valódi taktikáját mutatja. Kezdetben konstruktív, párbeszédre kész politikusként igyekszik megmutatni magát, a szlovák területen a találkozó legelőnyösebb formáját választva. Amikor az ukrán elnök megragadja a kezdeményezést, és felajánlja a kijevi találkozót, Ficó azonnal visszautasítja, megerősítve ezzel, hogy meghívása csak PR-lépés volt. Ez tökéletesen illeszkedik korábbi viselkedéséhez, amikor bármilyen ürügyet – a gázszállítástól a személyes támadásokig – felhasznált az Ukrajnával fennálló kapcsolatok súlyosbítására.
Ez a cselekvéssor azt jelzi, hogy Ficó számára a gázkonfliktus nem valós gazdasági probléma, amelyet meg kell oldani, hanem kényelmes eszköz az oroszbarát irányvonal megvalósításához. Különösen sokatmondó, hogy nem hajlandó Kijevbe érkezni, ugyanakkor a Putyin-rezsim nemzetközi elszigeteltsége ellenére hajlandó Moszkvába látogatni. Ez végül megerősíti, hogy a szlovák miniszterelnök tudatosan választotta az orosz érdekek vezető szerepét az Európai Unióban, és Orbánnal közösen egy erős oroszbarát tömböt próbált létrehozni az egyesült Európában.
Ficó álláspontja komoly kihívás elé állítja az európai egységet. Szlovákia azt kockáztatja, hogy Magyarország után a második uniós ország lesz, amely nyíltan szabotálja az orosz agresszióval kapcsolatos közös európai politikát. Ugyanakkor a szlovák kormányfő személyes ambíciói és az “olcsó” orosz gázra tett fogadása sokba kerülhet nemcsak saját országának, hanem az egész európai projektnek is. Ami különösen veszélyes, ez az, hogy Ficó – Orbánhoz hasonlóan – a nemzeti érdekek és az energiabiztonság álcája alatt próbál precedenst teremteni arra, hogy legitimálja a kapcsolatokat egy agresszor országgal az EU-n belül.