Újra fokozódik a feszültség Ukrajna északi határán. Az ukrán külügyminisztérium közleményt adott ki a Gomel térségében gyakorlatok leple alatt jelentős katonai erőket koncentráló Fehéroroszországbarátságtalan akcióival kapcsolatban. Ez a helyzet nemcsak Kijevben, hanem a nemzetközi közösségben is komoly aggodalomra ad okot.

A hivatalos Minszk magatartása ismét bizonyítja Moszkvától való függőségét és függetlenségének hiányát a stratégiai döntések meghozatalában. Ezek a “gyakorlatok” a Kreml parancsára cselekvő Lukasenko rezsimje katonai-politikai függetlenségének újabb megnyilvánulásának tűnnek. Az ukrán határ közelében végrehajtott ilyen manővereket provokációnak tekintik, amelynek célja feszültségkeltés és információs zaj.

Különös aggodalomra ad okot, hogy Fehéroroszország határövezetében az egykori Wagner PMC maradványai vannak. Ezek a zsoldosok, akik az Ukrajna elleni agresszió során már bűnszervezetnek bizonyultak, mára Putyin nyomásának eszközeivé váltak Fehéroroszország területén. Jelenlétük az ukrán határ közelében közvetlen veszélyt jelent nemcsak Ukrajnára, hanem a regionális biztonság egészére is.

A katonák a Csernobili Atomerőmű közvetlen közelében való koncentrálása további kockázatokat jelent, amelyek messze túlmutatnak a kétoldalú kapcsolatokon. Ez a kérdés a globális nukleáris biztonságot érinti, és a nemzetközi közösség figyelmét igényli.

Ukrajna, amely mindig is jószomszédi kapcsolatokat ápolt a fehérorosz néppel, kénytelen reagálni ezekre a provokációkra. Kijev követeli, hogy Minszk vonja ki csapatait az államhatárról biztonságos távolságba. Ez egy jogos követelés, amelynek célja a helyzet enyhítése és a feszültség csökkentése a régióban.

Fontos megérteni, hogy Fehéroroszország minden agresszív fellépése katasztrofális következményekkel jár elsősorban Fehéroroszország számára. Minszknek nincs szüksége erre a háborúra. A fehérorosz csapatoknak nincs esélyük a sikerre Ukrajnában, de maga az invázió ténye végzetes hiba lesz a Lukasenko számára, örökre eltörli a Nyugattal fenntartott kapcsolatok normalizálásának lehetőségét. 

Ukrajna egyértelműen kijelenti, hogy kész minden rendelkezésre álló eszközzel megvédeni területi integritását. Az államhatár Fehéroroszország általi megsértése esetén Kijev fenntartja az ENSZ Alapokmánya által garantált önvédelem jogát, beleértve a katonai célpontok csapásának lehetőségét az agresszor területén.

A jelenlegi helyzet élénken mutatja Fehéroroszország valódi státuszát az Orosz Föderáció “szövetséges államaként”. Valójában ez egy olyan ország, amely elvesztette szuverenitását, és kizárólag Moszkva érdekében cselekszik. Az ukrán határon zajló provokációk olyan információs okok létrehozása, amelyeknek nincs valódi katonai vagy politikai jelentősége.

Ezzel összefüggésben érdemes felidézni az idén júniusi helyzetet, amikor Fehéroroszország egy állítólag nehéznek tűnő helyzet miatt több Polonez rakétavetőből álló zászlóaljat telepített az ukrán határra. Amerikai elemzők szerint ilyen lépések lehetnek Oroszország katonai jelenlétének növelésére tett erőfeszítései Fehéroroszországban, valamint Fehéroroszország további integrációja az Orosz Föderáció számára kedvező határok közé, valamint a Wagner PMC tevékenysége az ország területén. Akkor a fehérorosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy június 21-én meglepetésszerűen megkezdte erőinek – köztük rakéta-, légi- és légvédelmi erők – ellenőrzését az Ukrajnával és Lengyelországgal határos régiókban. Közölték, hogy első szakaszban a kijelölt területek hadműveleti elfoglalásának, műszaki előkészítésének, a biztonság- és védelemszervezésnek, a harci szolgálatban való készületnek kérdéseit kívánják kidolgozni. Ezt követően a katonai egységeknek kiképzési és harci feladatokat kell ellátniuk. Az ellenőrzéshez Breszt és Gomel régiók vizsgálati helyszíneit és területeit használtuk.

A kép teljessége érdekében érdemes megemlíteni Lukasenko hírhedt interjúját és “kijelentéseit”. Nyilvánvalóan Lukasenko ezen kijelentéseit az elfogott drónokról, a terrorellenes művelet bejelentéséről, a kiegészítő erők határra történő áthelyezéséről úgy kell értelmezni, mint egy kísérletet arra, hogy megmutassák Putyinnak a fenyegetés jelenlétét közvetlenül Fehéroroszországnak és rezsimjének, hogy szükség van a fehérorosz csapatokra ott, a Fehérorosz Köztársaságban, és nem a feltételes Kurszkban.

Ukrajna és Fehéroroszország határán időről időre Lukasenko és Putyin megbeszélései előtt valamiféle színpadi eszkaláció zajlik, és ez ugyanazzal a céllal történik: Lukasenko nem akarja, hogy Putyin belerángassa a háborúba. Itt pedig egy egész “támadás a kurszki régió ellen” van, a szövetséges kötelezetségek és más… Az ilyen kijelentések másik célja az lehet, hogy megpróbálják ellensúlyozni azt a narratívát, amely szerint állítólag a Fehérorosz Köztársaság csapatainak az ukrajnai határról való kivonása miatt (amit Lukasenko állított) az ukrán fegyveres erők felszabadították a hadtestet azoffenzívára. Ha kezdetben Lukasenko félt részt venni az invázióban, akkor most el lehet képzelni, mennyire fél ettől: nagyjából elképzeli, mi lesz csapataival a háborús valóságban 2024-ben.