Az öregségi nyugdíj folyósítását a közszférában szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas dolgozó közalkalmazottként dolgozik. Ezt a korlátozást a jogalkotó kiterjesztette a nyugdíjasként egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló orvosokra, nővérekre is. Persze az ő munkájuk nélkül az egészségügyi ellátórendszer összeomlana, ezért fából vaskarikaként létrehozták részükre a nyugdíjpótló jövedelemkiegészítés egészségügyi árnyék-nyugdíjrendszerét. A szabályozás azonban hiányos, mert nem terjed ki a nyugdíjprémiumra és a 13. havi nyugdíjra, amit az érintettek jogosan kifogásolnak.
Fából vaskarika
A közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló kormányhatározat szerint a nyugdíjas közalkalmazottak az illetményüket és a nyugdíjukat egyidejűleg nem vehetik föl. Ez a 2013-ban meghozott és máig hatályban lévő intézkedés a legtartósabb vihart az egészségügyi dolgozók körében váltotta ki, akik akkoriban az állami egészségügyben jellemzően közalkalmazotti jogviszonyban dolgoztak. Nem véletlenül, hiszen az egészségügyben már 2013-ban és azt követően is kritikus volt a munkaerőhelyzet, miután az orvosok és egészségügyi szakdolgozók külföldre áramlása és az egészségügyi pálya vonzásának csökkenése súlyos orvos- és nővérhiányt eredményezett.
PEDIG AKKOR MÉG NEM IS SZAKADT A PANDÉMIA ROPPANT SÚLYA ÉS VELE EGYIDŐBEN AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLATI JOGVISZONYBA ÁTLÉPÉS KÖTELEZETTSÉGE AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK NYAKÁBA.
A kormányzat az egészségügyi dolgozók felháborodása miatt már 2013-ban módosításokra kényszerült ezen a területen, így fából vaskarikaként létrehozták a nyugdíjpótló jövedelemkiegészítés rendszerét (JKR), amelyben a nyugdíjas egészségügyi dolgozók részére a munkáltatójuk megigényelheti a szüneteltetett nyugdíjuknak megfelelő nettó összegű jövedelemkiegészítést. Ezt a jövedelemkiegészítést nem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság fizeti (hiszen a nyugdíj szünetel), hanem a munkáltatójuknak az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) részére eljuttatott igénylése nyomán a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő (NEAK). Vagyis az egyik állami alap (nyugdíjbiztosítási) helyett a másik (egészségügyi) állami alap a fizető, miközben a bürokratikus (igénylési, engedélyezési, elszámolási, adatközlési, ellenőrzési funkciók) terhe megsokszorozódott.
Időközben, a pandémiás terhelés csúcsán derült égből villámcsapásként érte az állami egészségügyben dolgozó orvosokat, ápolókat a hír, hogy a közalkalmazotti jogviszonyukból 2021. április 1-jétől átterelik őket az egészségügyi szolgálati jogviszony nevű új foglalkoztatási formába, amelyben viszont élvezhetik az új fizetési rendszer előnyeit (különösen az orvosok), miközben megszűnik és büntetőjogi kategóriává válik a hálapénz. Az érintett nyugdíjas egészségügyi dolgozók egy kis ideig úgy érezhették, további előnye is van az átalakulásnak, mégpedig az, hogy az új jogviszony miatt nem kell szüneteltetni a nyugdíjukat, vagyis a JKR árnyék-nyugdíjrendszerét meg lehet szüntetni. Maga a törvényalkotó hangsúlyozta az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényhez fűzött részletes indokolásában, hogy
alapvető fontosságú a törvényjavaslat alkalmazása szempontjából, hogy annak háttérjogszabályát a munka törvénykönyvéről szóló törvény képezi.
A nyugdíjtörvény (egy 2021. február 19-én hatályba lépett kormányrendelet nyomán) 2022. január 1-jétől hatályos módosítása szerint azonban az öregségi nyugdíj folyósítását akkor is szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas egészségügyi szolgálati jogviszonyban áll. A szüneteltetés időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül (vagyis a nyugdíj újraszámítási lehetőségét megteremtő további szolgálati időt és nyugdíjalapot képező keresetet nem szerezhet). Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó megfosztotta az egészségügyi szolgálati jogviszonyt a nyugdíjszempontból legfontosabb lehetséges előnyétől, vagyis attól, hogy nyugdíjasként az ilyen jogviszonyban tovább dolgozó orvos vagy ápoló nyugdíját ne kelljen szüneteltetni, hiszen ezt a jogviszonyt főszabályként a Munka Törvénykönyve szabályozza, nem pedig a közszolgálati jellegű jogviszonyokról rendelkező törvények.
A kormányzat viszont a jelek szerint 2022-ben továbbra sem kívánja megszüntetni az árnyék-nyugdíjrendszert az egészségügyben, vagyis a közszférában érvényesülő korlátozás alól csak a nyugdíjpótló jövedelemkiegészítés rendszerén keresztül ad kibúvót az egészségügyi dolgozóknak. Pedig ideje lenne a közszférában 2013. július 1. óta érvényesülő nyugdíjfolyósítási szüneteltetést teljes mértékben hatályon kívül helyezni, ehhez képest a korlátozás tovább szigorodott az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozó nyugdíjasokra történt kiterjesztéssel.
AZ ÉRINTETT NYUGDÍJAS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK ÍGY TOVÁBBRA IS (KÉRELEMRE, VAGYIS NEM AUTOMATIKUSAN) MÁS JOGCÍMEN ÉS MÁS FORRÁSBÓL KAPJÁK MEG A NYUGDÍJUKNAK FORINTRA PONTOSAN MEGFELELŐ NETTÓ ÖSSZEGŰ JÖVEDELEMKIEGÉSZÍTÉST.
A kényszer ilyen tekervényes (és kellemetlen adminisztratív pluszterhelést okozó) módon írta felül a közszférában elrendelt nyugdíjkorlátozást, annak érdekében, hogy ne hagyják abba a munkát azok a nyugdíjas orvosok és ápolók, akik nélkül az egészségügyi ellátó rendszer egyszerűen nem lett volna és ma sem képes működni.
A jövedelemkiegészítés a korbetöltött öregségi nyugdíjban és a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő egészségügyi dolgozókra vonatkozik. Az érintett törvény az egészségügyi dolgozó fogalmát elkülöníti az egészségügyben dolgozó definíciójától, ennek következtében jövedelemkiegészítést egy nyugdíjas orvos vagy ápoló után igényelhet a munkáltató, de például egy nyugdíjas kórházi karbantartó vagy pénzügyes után nem. Egészségügyi dolgozónak minősül minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy, aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy aki nem rendelkezik ilyen szakképesítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban.
A kifizetett jövedelemkiegészítés havi nettó összege megegyezik a szünetelő nyugdíj aktuális havi összegével. A jövedelemkiegészítés nettó összegét emiatt évente emelni kell a rendszeres nyugdíjnövelés mértékével (például 2022. januárban 5%-kal) és az esetleges kiegészítő emelési korrekciókkal, továbbá a nyugdíj melletti munkavégzéssel 2020. június 30-áig szerzett bruttó kereset alapján járó „félszázalékos” nyugdíjnöveléssel, majd e változásokhoz kell igazítani a jövedelemkiegészítés bruttó összegét. (Ez évenként többször visszatérő további plusz adminisztratív terhet ró a JKR minden közreműködőjére.)
A nyugdíjas egészségügyi dolgozók hátrányos megkülönböztetése
Az idézett rendelkezés miatt újabb súlyos anomália jelent meg a rendszerben. A törvény szövege szerint ugyanis a nettó jövedelemkiegészítés a szünetelő nyugdíj aktuális havi összegével egyezik meg, amely aktuális havi összeg nem tartalmazza a nyugdíjprémiumot és a 13. havi nyugdíjat.
- A 13. havi nyugdíj azonban minden nyugdíjast megillet, aki az előző év legalább egy napján és az adott év januárjában nyugellátást kapott.
- A nyugdíjprémium pedig – a GDP növekedési feltétel teljesülése esetén – minden olyan nyugdíjast megillet, aki az adott év novemberében nyugdíjat kapott.
Vagyis ha a nyugdíjpótló jövedelemkiegészítésben részesülő nyugdíjas egészségügyi dolgozó részére nem igényelhető meg a JKR keretében a 13. havi nyugdíj, illetve a nyugdíjprémium összegének megfelelő többlet-jövedelemkiegészítés, akkor az érintett orvosok és ápolók hátrányos megkülönböztetést szenvednek el.
A jogalkotó a JKR 2013-as megteremtése során nyilván nem foglalkozott a 13. havi nyugdíj vagy a nyugdíjprémium témakörével, hiszen a 13. havi nyugdíj akkor nem is létezett, a nyugdíjprémiummal pedig annak GDP növekedési küszöbértéke miatt szintén nem foglalkoztak, hiszen feltehetően nem látták realitását, hogy nyugdíjprémium kifizetésére valaha is sor kerülhet. Vagy egyszerűen hiányos szabályozást alkottak.
BÁRMI IS VOLT AZ OK, MOST HALADÉKTALANUL PÓTOLNI SZÜKSÉGES A HIÁNYOSSÁGOT, HISZEN AZ ÉRINTETT SOKEZERNYI NYUGDÍJAS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ BECSAPVA ÉRZI MAGÁT, AMIÉRT NEM KAPTA MEG SEM A TAVALYI 80 EZER FORINTOS NYUGDÍJPRÉMIUMOT, SEM AZ IDÉN FEBRUÁRI PLUSZ EGYHAVI NYUGDÍJAT.
A nyugdíjas orvost és ápolót – a nyugdíj szüneteltetése hiányában – megilletné a 13. havi nyugdíj és a nyugdíjprémium is. Vagyis az ellátási összegbe bele kell számítani a nyugdíjemelés és a pótlólagos nyugdíjemelések mellett a nyugdíjprémiumot és a 13. havi nyugdíjat is, mivel ezek az ellátások megilletik az összes nyugdíjast, így azt a nyugdíjast is, akinek a nyugellátását szüneteltetik.
Egy nem szándékolt következmény
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozó orvosok bére több lépcsőben, jelentősen emelkedik (viszont hálapénzre már nem számíthatnak). Teljes munkaidős egészségügyi szolgálati jogviszonyban 2022-ben egy orvos havi keresete – az orvosi gyakorlati ideje hosszától függően – például 31-35 év gyakorlati idő esetén 1 681 710 forintra, 36-40 év gyakorlati idő esetén 1 823 100 forintra, 41 és annál több év gyakorlati idő esetén 2 142 051 forintra nőtt. 2023-ban a havi orvosi kereset 31-35 év gyakorlati idő esetén 1 868 567 forintra, 36-40 év gyakorlati idő esetén 2 025 667 forintra, 41 és annál több év gyakorlati idő esetén 2 380 057 forintra nő.
A magas orvosi bérek egyik nem kívánt következménye például, hogy több elemző szerint visszaesett a műtétek száma, hiszen az orvosok – a hálapénz hiányában – az éppen minimálisan szükséges számú műtétet elvégezve is megkapják a magas bérüket, nem kell megszakadniuk a munkában (és a hálapénz hajszolásában).
A MAGAS BÉREKNEK VAN EGY SÚLYOS ÉS NEM SZÁNDÉKOLT JÖVŐBENI KÖVETKEZMÉNYE IS A NYUGDÍJ MELLETTI ORVOSI MUNKAVÉGZÉS TEKINTETÉBEN.
Jelenleg a nyugdíj melletti egészségügyi munkavállalás legfőbb oka, hogy az orvosok és ápolók évtizedeken keresztül nagyon alacsony bérekre bejelentve dolgoztak (a hálapénz után nyilván nem fizettek nyugdíjjárulékot), így természetesen a nyugdíjvárományuk is jellemzően nagyon alacsony volt. Az elmúlt évtizedekben folytatott, alacsony bérezésű munkavégzés után az utóbbi években nyugdíjba vonult orvosok részére ezért sok esetben riasztóan alacsony összegű nyugdíjat állapítottak meg. Az alacsony nyugdíj hatalmas ösztönző erőt jelent a nyugdíj melletti munkavégzésre, természetesen a hivatástudat mellett.
Mi várható azonban akkor, ha a milliós orvosi keresetek nyomán – amelyek a járulékplafon hiányában teljes összegükben társadalombiztosítási járulék alapot képeznek – kiugróan magas összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg a jövőben nyugdíjba vonuló orvosok részére? Lesz-e kedvük folytatni a gyógyító munkát nyugdíjasként, ha a nyugdíjuk összege félmillió forint vagy még több lesz? Célszerű időben felkészülni erre a helyzetre is.