A hidegháború vége óta nem volt olyan feszültség Oroszország és a Nyugat között, mint amilyet mostanában láthatunk. Az ukrán határ közelében 127 ezer orosz katona vonult föl, miközben az Egyesült Államok 8500 katonát helyezett készenlétbe, hogy bevethetőek legyenek Kelet-Európában, állampolgárainak Ukrajna elhagyását javasolta, és elkezdte csökkenteni kijevi nagykövetsége létszámát. Cikkeinkben írtunk arról, hogy mi lesz, ha nyílt háború robban ki Ukrajnában, milyen gazdasági hatásokkal néz szembe Európa és Magyarország, és milyen motivációi lehetnek Putyinnak Ukrajna megtámadására. Ebben a cikkben pedig azt mutatjuk be, mi forog kockán a Nyugat számára, ha hagyja, hogy Oroszország inváziót indítson Ukrajna ellen.
Nem provokálni vagy keményebben fellépni?
Az Oroszországgal szembeni nyugati válaszokat illetően alapvetően két ellentétes irányvonal áll szemben egymással:
- Az egyik vélemény szerint jobb, ha a Nyugat nem provokálja Oroszországot, és megpróbál mindent megtenni a tárgyalásos rendezés érdekében. Európa központi államaiban, elsősorban Németországban és Franciaországban, de Magyarországon is ez az álláspont van előtérben, már csak azért is, mert Európát szoros gazdasági kapcsolatok fűzik Oroszországhoz, és gázellátásának egy jelentős része is Oroszországtól függ. De elemzők, szakértők és publicisták egy köre a tengerentúlon is osztja ezt a véleményt.
- A másik vélemény szerint ellenben erőt kell mutatni Vlagyimir Putyin orosz elnök felé, és minden lehetséges eszközzel el kell rettenteni Ukrajna megtámadásától. Efelé hajlik inkább az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, valamint a történelmi okokból Oroszországtól jobban tartó kelet-európai országok: Lengyelország és a balti államok. Az ezt a véleményt osztók szerint az Oroszország provokálásától való félelem valójában felbátorítja Putyint, és ha a Nyugat nem tesz semmit Ukrajna esetleges megtámadása ellen, a Nyugat ellenfelei, elsősorban Kína erőt meríthetnek ebből, ami dominóhatást indíthat el, és ez lényegében elvezetne a Szovjetunió összeomlása után létrejött világrend végéhez.
A két, egymással ellentétes álláspont – minden ellenkező nyilatkozat ellenére – megosztja a Nyugatot, méghozzá elsősorban az Amerika–„mag-Európa”-tengely mentén. Azonban miközben közvetlenül Európát érintené leginkább egy ukrajnai orosz invázió, illetve a nyomában hozott gazdasági szankciók és mindezek együttes hatásai, közvetetten az Egyesült Államok számára is jelentős presztízsveszteséget jelentene, ha Oroszország tartósan befolyási övezetébe vonná Ukrajnát. A NATO messze legerősebb katonai hatalma ugyanis Amerika, így végeredményben az ő világpolitikában elfoglalt helye a tét. A továbbiakban azokat a véleményeket mutatjuk be, amelyek szerint sokkal több forog kockán, mint Ukrajna sorsa, ezért keményebben kell fellépni Oroszország ellen.
Mit mondanak, akik szerint keményebben kell fellépni Oroszország ellen?
Sauli Niinistö finn köztársasági elnök újévi beszédében, amelyben Richard Nixon és Gerald Ford külügyminiszterét, Henry Kissingert idézte, figyelmeztetést is küldött a nyugati vezetőknek az Oroszországgal folytatandó tárgyalások elé:
valahányszor a háború elkerülése volt egy hatalmi csoport elsődleges célja, a nemzetközi rendszer mindig a legkegyetlenebb tagjának vált kiszolgáltatottá.
Kissinger eme szavaival a nyugati hatalmak 1938-as békítő (appeasement) politikájára utalt, amikor Münchenben engedményeket tettek a hitleri Németországnak. A békítő politika azonban éppen hogy felbátorította Hitlert, és a következő évben lerohanta Lengyelországot, kirobbantva ezzel a II. világháborút. Az appeasement-politika kudarcára történő utalás gyakorta kerül elő az ukrajnai orosz fenyegetést illetően is.