A közelmúlt eseményeinek fényében a geopolitikai sakktábla ismét a nemzetközi közösség érdeklődésének középpontjába került. A Wall Street Journal nagy visszhangot keltő cikket közölt egy párizsi találkozóról, amelyen Donald Trump megválasztott amerikai elnök felvázolta elképzelését Ukrajna jövőjéről és Európa szerepéről a konfliktus megoldásában. A december 7-én Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Emmanuel Macron francia elnök részvételével tartott találkozó fordulópontot jelenthet a transzatlanti kapcsolatokban.
A kiadvány névtelen forrásai szerint Trump több kulcsfontosságú kérdésben is egyértelmű álláspontot fogalmazott meg. Ellenezte Ukrajna NATO-csatlakozását, de támogatta egy esetleges tűzszünet utáni erős és jól felfegyverzett Ukrajna elképzelését. Különösen figyelemre méltó, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy az európai országok viseljék a tűzszünet ukrán területen történő megfigyelésének fő felelősségét, de ne a NATO égisze alatt. Trump álláspontja aggodalmat kelt az európai vezetők és a nemzetközi kapcsolatok szakértői körében. Hiszen az amerikai katonai jelenlét hiánya egy esetleges békefenntartó misszióban jelentősen gyengítheti annak hatékonyságát, és további kockázatokat jelenthet a regionális biztonságra nézve. Emellett Ukrajna NATO-csatlakozásának elutasítása további agresszív magatartást provokálhatna Oroszország részéről nemcsak Ukrajnával, hanem a régió más országaival szemben is.
Ezek a kijelentések azonban sokkal összetettebb geopolitikai valóságot takarnak. Az európai ügyekben való csökkentett amerikai jelenlétről szóló retorika ellenére az Egyesült Államok komoly kihívással néz szembe: Oroszország már nem önállóan cselekszik, hanem Amerika fő stratégiai riválisai – Irán, Kína és Észak-Korea – támogatják. Ez olyan paradox helyzetet teremt, amelyben az Egyesült Államok teljes kivonulása az európai ügyekből ezen államok befolyásának növekedéséhez vezethet nemcsak Ukrajnában, hanem az egész régióban.
Jelzésképpen Richard Verma helyettes külügyminiszter nemrégiben kiemelte az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segítségnyújtás egy fontos aspektusát: ez katalizátora lett az amerikai védelmi ipar fejlődésének, ami 117 gyártósor létrehozásához vezetett 31 államban. Ez magában foglalja az amerikai hadsereg modernizációjához hozzájáruló, többek között az amerikai hadseregben gyártott haubikák, Bradley gyalogsági harcjárművek és különféle lőszerek gyártását. Az Ukrajnának nyújtott támogatásnak ez a gazdasági hatása további érvet szolgáltat a támogatás erőteljes csökkentése ellen, mivel az számos amerikai régióban negatívan befolyásolná a munkahelyeket és a gazdasági fejlődést. Ugyanakkor a választások megnyerése után az NBC-nek adott első interjújában Trump kifejezetten utalt az Ukrajnának nyújtott támogatás lehetséges csökkentésére. A NATO feltételes támogatása, amely a szövetségesek „fair play”-jétől és pénzügyi hozzájárulásától függ, bizonytalan légkört teremt a transzatlanti partnerség jövőjét illetően. Ez különösen aggasztó annak fényében, hogy a nyugati szövetség egysége volt az orosz agresszió elrettentésének egyik kulcstényezője.
Külön figyelmet érdemel Orbán Viktor álláspontja, aki megpróbálja elnyerni a leendő amerikai elnök kegyeit. Az Ukrajna támogatására irányuló, az európai egység gyengítésére irányuló politikája nagyobb megértésre találhat az új amerikai kormányzatban. Ez különösen aggasztó a Putyin-párti „ultrák” általános európai térnyerésével összefüggésben, mind a szélsőjobboldalon, mind a szélsőbaloldalon. Ez a tendencia már nem korlátozódik Magyarországra és Szlovákiára – kiterjed Hollandiára és Olaszországra is, és egy esetleges Trump-győzelem katalizátora lehet a szélsőséges politikai erők befolyásának további növekedésének Európában. A helyzet legaggasztóbb aspektusa, hogy Putyin és Trump, úgy tűnik, közösen lenézik az európai lehetőségeket. Egyes szakértők máris egy új Jalta lehetőségéről beszélnek, ahol a vezetők megállapodhatnak a befolyási szférák új felosztásáról, amit metaforikusan egy új berlini falnak nevezhetnének – ezúttal a La Manche csatorna közelében. A Putyin-párti oligarcha, Konsztantyin Malofejev szavai szemléltetőek: „Trumppal megállapodhatunk abban, hogy felosztjuk Európát és felosztjuk a világot”.
A probléma gazdasági dimenziója még inkább nyilvánvalóvá válik Trump MAGA (Make America Great Again) stratégiájának fényében. A magas amerikai megtorló vámok esetleges kivetése, többek között az EU-val szemben is, súlyos csapást mérhet az euróövezet válsággazdaságára. Egy ilyen helyzetben Európa azt kockáztatja, hogy egyrészt kétszeresen függővé válik a kínai befektetésektől és áruktól, másrészt az orosz energiaforrásoktól. Az Eurostat adatai szerint a kínai import Európába már most is kétszerese az exportnak, és ez az egyensúlyhiány a tramponomikával szemben csak növekedhet.
A közelmúltban Kazanyban megrendezett BRICS-csúcstalálkozó, amelyen részt vett Antonio Guterres ENSZ-főtitkár is, jól példázza ezt az eseményt, amely a globális erőviszonyok eltolódását szimbolizálja. Nemcsak a BRICS-vezetők, hanem Recep Erdogan török elnök jelenléte is mutatja a globális dél növekvő befolyását a világpolitikára.
John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó pesszimista jóslatokat fogalmaz meg a jövőt illetően, „sötét napokat” jósolva a Nyugat és Ukrajna érdekei számára Trump január 20-i beiktatása után. Felhívja a figyelmet Trump NATO-ellenességére, amely tükrözi az Ukrajnával kapcsolatos hozzáállását, és figyelmeztet nemcsak az amerikai, hanem az európai segélyek lehetséges csökkenésére is, mivel egyes európai országok igyekeznek helyreállítani a kereskedelmi kapcsolatokat Moszkvával.
Meg kell azonban érteni, hogy a geopolitikai realitások gyakran erősebbek a választási retorikánál. Az Egyesült Államok, függetlenül az elnök személyes preferenciáitól, nem engedheti meg magának, hogy teljesen kivonuljon az európai ügyekből, különösen, amikor fő globális riválisaival kell szembenéznie. Európának a maga részéről egyedülálló lehetősége van arra, hogy bizonyítsa stratégiai önállóságát és képességét saját érdekeinek védelmére. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy Oroszország ukrajnai agressziójának olyan globális következményei vannak, amelyek messze túlmutatnak az európai kontinensen. Ez nemcsak a biztonsági kérdésekre, hanem a gazdasági szempontokra is vonatkozik, beleértve a globális kereskedelmet, az energiabiztonságot és az élelmiszerválságot. Ezért az Egyesült Államok teljes kivonulása az európai ügyekből beláthatatlan következményekkel járhat a globális stabilitásra és a világ különböző régióiban lévő amerikai érdekekre nézve.
Továbbra is veszélyes, hogy egyes európai vezetők, a Merkel-korszak politikai örökösei, még mindig illúziókat táplálnak a „Lisszabontól Vlagyivosztokig” terjedő közös gazdasági térség létrehozásának lehetőségéről. Nem ismerik fel, hogy Ukrajna nem a Kreml végső célja, hanem csak egy csatatér a szovjet korszak globális dominanciájának visszaállítására irányuló nagyobb geopolitikai játszmában. Putyin stratégiája egyértelműen az amerikai befolyás kiszorítására irányul Európából és egy új világrend létrehozására Kínával, ami paradox módon egybeeshet Trump elképzelésével, miszerint az USA feladja a globális vezetést.
Nem kevésbé fontos Kína szerepe ebben a geopolitikai egyenletben. Trump felszólította az európaiakat, hogy tegyenek többet azért, hogy Kína nyomást gyakoroljon a Kremlre a háború befejezése érdekében. Ez azt mutatja, hogy tisztában van a kínai tényező fontosságával a konfliktus megoldásában. Felmerül azonban a kérdés, hogy mennyire lehet hatékony egy ilyen stratégia, tekintettel a Moszkva és Peking közötti növekvő stratégiai partnerségre.
Végső soron Ukrajna és Európa biztonságának jövője nem annyira az egyes politikusok nyilatkozatain múlik, hanem azon, hogy a nyugati világ képes-e felismerni a kihívások valódi nagyságrendjét, és képes-e összefogni a közös fenyegetéssel szemben. A kérdés csupán az, hogy Európa készen áll-e arra, hogy nagyobb felelősséget vállaljon saját biztonságáért, és megmutassa-e a politikai akaratot a határozott fellépésre. Az erre a kérdésre adott válasz nemcsak Ukrajna sorsát, hanem az európai biztonsági struktúra és a globális világrend jövőjét is meghatározza.