Emmanuel Macron francia elnök számára zsúfolt volt a múlt hét, hiszen február 7-én, hétfőn Putyin orosz elnökkel találkozott Moszkvában, utána rögtön Kijevbe utazott, hogy megpróbáljon közvetíteni a két szemben álló fél között. Csütörtökön pedig hatalmas energiaprogramot jelentett be hazai közönség előtt, a kelet-franciaországi Belfort városában, amelynek legfontosabb eleme hat új nukleáris reaktor felépítése a francia karbonsemlegesség elérése érdekében.
A bejelentés része volt, hogy a jelenleg üzemelő reaktorok élettartamát meghosszabbítják akár 60 évre is, és felfüggeszti 2018-as döntését a 14 legöregebb francia reaktor bezárásáról. Ezek közül az első kettőt Fessenheim-ben 2020 nyarán már be is zárták, de most részben az igen heves hazai bírálatok, részben a német erőműbezárás kedvezőtlen tapasztalatai nyomán hátra arcot hajtott végre.
A macroni terv harmadik részét a megújuló erőforrások adják, amelyek telepítését – a német kormányhoz hasonlóan – fel szeretné gyorsítani: 2050-re összesen 100GW naperőművi, illetve 40-40GW szárazföldi és partmenti (offshore) szélerőművi kapacitást célzott meg február 10-i bejelentésében.
MACRON BEJELENTÉSE NEM VÁRATLAN, HISZEN FRANCIAORSZÁG MINDIG IS ATOMENERGIA-PÁRTI VOLT.
Az országban jelenleg 18 atomerőműben 56 reaktor üzemel, amelyek a villamosenergia-szükséglet 72%-át fedezik. Sőt egészen 2021 végéig még a szomszédos országokba is tudott áramot exportálni, amikor is az atomerőműveket üzemeltető EdF vállalat arra kényszerült, hogy több reaktorát leállítsa a biztonsági rendszerekben felfedezett korróziós problémák kijavításának idejére. Az eleinte pár hónaposra tervezett kényszerszünet azután egyre hosszabbra nyúlt, és mostanra mind a 2022-es, mind a 2023-as termelési terveit kénytelen volt felülvizsgálni. Minderre pont az európai energiaválság kellős közepén került sor, amikor ráadásul Európa egyre ambiciózusabb dekarbonizációs célokat tűz ki maga elé.
A MOST BEJELENTETT PROGRAM EGYIK SARKALATOS PONTJA HAT EPR2 (EUROPEAN PRESSURIZED REACTOR) TÍPUSÚ, HARMADIK GENERÁCIÓS NYOMOTTVIZES ATOMERŐMŰ MEGRENDELÉSE, ILLETVE TOVÁBBI 8 EPR2 REAKTOR FELÉPÍTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE.
Ilyen típusú reaktorok már üzemelnek Kínában (Taishan 1. és 2. blokk) és Finnországban (Olkiluoto 3. blokk); illetve jelenleg is épülnek Franciaországban (Flamanville 3) és az Egyesült Királyságban (Hinkley Point C) – igaz mindkettő rettentő nagy késéssel és költségtúllépéssel. Az EdF becslése szerint a hat új reaktor költsége összesen 50 milliárd euro lesz (17 700 milliárd Ft, míg Paks 2 költsége kb. 3700 milliárd Ft), amit a francia állam több tízmilliárd euroval támogat majd. Az első egység 2035-ben kezdhetné meg a termelést, míg a további 8 reaktor valamikor a 2040-es évek közepétől.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy a nagyívű bejelentés merész célokat tűzött ki a francia nehézipar elé a várható áramigény figyelembevételével, érdemes tudni, hogy összesen 14 reaktor felépítésére van lehetőség a jelenleg is üzemelő francia erőműtelepeken belül.
A jelenleg rendelkezésre álló (61GW) és épülő (1,6GW) nukleáris erőművi kapacitás mellett még a kb. 25GW teljesítménytöbblet sem elég ahhoz, hogy Franciaország megbízhatóan fedezni tudja a 2050-re előrejelzett 120-140GW-os villamosenergia-hálózati rendszerterhelést télen, illetve kedvezőtlen időjárási viszonyok között. Minden további reaktor felépítéséhez szükséges lenne a hosszadalmas, körülményes és népszerűtlen engedélyeztetési eljárás beindítása, amire 8 héttel az elnökválasztások első fordulója előtt Macron elnök már nem vállalkozott.
NINCS MINDEN RENDBEN AZ EPR2 KÖRÜL SEM:
a német-francia együttműködésben tervezett erőműtípust a szándékok szerint gyorsabban és olcsóbban fel lehetne építeni, mint elődeit. Ehhez képest a flamanville-i 3. reaktor az eredetileg tervezett 2012 helyett csak valamikor 2023-ban készül el, és költségei meghaladják a 11 milliárd eurot. A finn Olkiluoto erőmű ERP reaktora 10 éves késéssel ugyan, de 2021 végére elkészült, viszont a projekt költségei így is háromszor meghaladták az eredetileg tervezett 3 milliárd eurot. A brit Hinkley Point építése csak 2019-ben kezdődött, de a költségek már most 3 milliárd fonttal meghaladják a tervezettet és másfél év késésben van a projekt.
A probléma talán ott (is) rejlik, hogy Európa nyugati része „elfelejtette”, hogyan kell atomerőművet építeni, amióta a 2000-es évek elején elkészültek az utolsó francia erőművek.
Remélhetőleg a már beindított építkezések révén olyan tapasztalatok és képességek birtokában lesz hamarosan az EdF, hogy nem kell ilyen késésekkel számolnia.
A jelentős állami megrendelés feltehetően segít majd helyrerázni az EdF pénzügyeit is. A cég hitelállománya 2021-ben meghaladta az 57 milliárd eurot és emellé 2022 januárjában Macron elnök a cég nyakába varrt további 8 milliárd euros veszteséget, amikor arra kötelezte, hogy hatósági áron adja az áramot a lakosságnak és az árampiaci versenytársainak egyaránt. A nemrég elfogadott francia nemzeti nukleáris stratégia mindenesetre kiemelt szerepet szán az EdF-nek
Összességében elmondható, hogy
Macron elnök bejelentése, ha nem is nukleáris forradalmat indított, de jó időzítéssel lovagolja meg az európai energiaválság hullámait és indítja el a francia atomipart egy hosszú távú növekedési pályán.
Az elnökválasztási küzdelemben részt vevő komoly jelöltek mindegyike támogatja az atomenergiát, így a most bejelentett tervek még egy esetleges választási meglepetés esetén sem kerülnének veszélybe. Egyébként világszerte tanúi lehetünk a polgári célú atomenergia reneszánszának, amire a legjobb példa talán Japán: a fukusimai erőmű balesete után az ország összes reaktorát leállították, de mostanra szinte az összes erőművet újraindították és nekiálltak befejezni két reaktort, amelyek építését még 2011-ben függesztették fel.
Kínában jelenleg 56 reaktor üzemel és további 18-at építenek, Dél-Koreában 4 APR 1400 típusú reaktor épül és további 6-ot terveznek. És ehhez jön még Törökország (4 orosz reaktor épül és még 4-et terveznek), Algéria (2-4 kínai reaktor), Egyesült Arab Emírségek (4 reaktor) és Szaúd-Arábia (elsőnek 2, de akár 16 reaktor), Pakisztán (4 kínai reaktor), Dél-Afrika (2 reaktor) és Argentína (1 reaktor).
Mindez azt mutatja, hogy egyre több fejlett és fejlődő ország jut arra a következtetésre, mint Macron elnök: az atomenergia szükséges és elengedhetetlen része a jövő dekarbonizált gazdaságának.