„Ellenségek vannak körülöttünk, és mindenki ellenünk van”, avagy hogyan teremt Oroszország hírértékű eseményeket

         Az Orosz Föderáció régóta híres arról, hogy képes a tényeket a maga javára „csavarni”. Ez az állam manipulálja a közeli országok történelmét, kultúráját, vagy legalábbis sikertelenül próbálkozik ezzel. A közelmúltban erre példa volt az a hír, hogy törvényjavaslatot nyújtottak be az Orosz Állami Duma elé „a Szovjetunió Államtanácsának a Litván Köztársaság függetlenségének elismeréséről szóló határozatának eltörléséről”. A jogalkotási támogatási rendszerben, a törvénytervezetet június 8-án, szerdán iktatták. Olcsó teljesítménynek tűnik, mert egy komoly ország (vagy az a kinézet, amit ki akar alakítani) úgy viselkedik, mint egy banánköztársaság. De a Kreml megúszta eddig vele, bár mostanában megrepedt a bandahatalmi struktúra, ezért is kezdődtek a nagyon téves kijelentések.

         Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára megígérte, hogy Moszkva megtorló intézkedéseket fog tenni, miután Litvánia megtiltotta számos Kalinyingrádba szánt áru átszállítását a területén. Ennek megfelelő kijelentést tett június 21-én, kedden az északnyugat-oroszországi nemzetbiztonsági kérdésekről tartott találkozón. „Oroszország minden bizonnyal reagálni fog az ilyen ellenséges akciókra. A megfelelő intézkedéseket tárcaközi formában dolgozzák ki, és a közeljövőben megteszik. Következményeik súlyos negatív hatással lesznek Litvánia lakosságára” – mondta Patrusev.

         Ebből a kijelentésből következik, hogy az Orosz Föderáció mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a „szuperhatalom” imázsát, aminek soha nem felelt meg. Minden próbálkozás, hogy erős hatalomként mutassa meg magát, a géppuskás majomtánccá vált (vagy atomfegyverrel).

         A Litvániával kapcsolatos helyzetben Oroszország megmutatta természetét: megijeszteni az országokat, amelyek jogos döntéseket hoznak, ha azok legalább egy kicsit nem felelnek meg az Oroszország érdekeknek. Ez is a diplomácia szörnyű hanyatlásáról tanúskodik abban az országban, ahol egykor ennek az intézménynek volt a helye. Az ország most egyszerűen ellenségeket keres, és Oroszország „legmagasabb szerepéről” a világon táplálja az embereket. Először is, Umberto Eco meghatározása szerint ez a fasizmus jele; másodszor, az Orosz Föderációban hatalmon lévők egyre inkább érzik a szankciók nyomását. Ha az emberek könnyen belegabalyodnak Putyin hamis és álprófétai retorikájának hálójába, akkor a képviselők és üzletemberek már nagyon szenvednek a hatalom döntései miatt, amely háborút akar.

         Az egész világ fenyegetése Oroszország vezetőinek szokásává vált. Vlagyimir Putyin kijelentései azonban egyre inkább a mániákus valamiféle delíriumára emlékeztetnek: „ők mindannyian meghalnak, mi pedig [oroszok] a mennybe jutunk”. Ilyen kifejezésekkel zsonglőrködik a világ legnagyobb országának elnöke. És mindaddig, amíg legalább egy ember a bolygón megfelelően érzékeli az ilyen kijelentéseket, addig  az egész nemzetek elleni népirtás lesz.

#Nyikolaj_Patrusev #Litva

Részvény: