Miután az EU az Oroszországgal való üzletelés miatt két kínai bankra vetett ki szankciókat, az ország úgy döntött, hogy válaszcsapásként letilt minden tranzakciót két litván bankkal. Tette ezt úgy, hogy az országot meg sem említette, pedig a célpont kiválasztásának bőven van előzménye is. Az, hogy Kína tudatosan EU elleni fellépésnek keretezte a lépést, azt jelezheti előre, hogy egyre inkább felvehetik a szankciós megközelítést az unióval való kereskedelmi viszonyok rendezésében.

A kínai kereskedelmi minisztérium szerdán jelentette be, hogy tiltólistájukra veszik a litván UAB Urbo Bankas és az AB Mano Bankas pénzintézeteket. A döntés értelmében kínai magánszemélyek és szervezetek nem folytathatnak tranzakciókat, együttműködést vagy semmilyen egyéb tevékenységet, amelyben a bankok is részt vesznek – írja a Financial Times.

A hivatalos közlemény „EU-s pénzintézetekként” hivatkozott a bankokra, közvetlenül Litvániát egyáltalán nem említette. Az Európai Bizottság szóvivője szerint Peking egy nappal korábban, augusztus 12-én tájékoztatta Brüsszelt a szankciók bevezetéséről. Elmondásuk szerint

Az EU tanulmányozni fogja ezeket az intézkedéseket, mielőtt további lépésekről döntene […] nyitott egy kölcsönösen elfogadható megoldás kitalálására, amely végül a bankok listáról való törléséhez vezethet.

Kérdés, hogy mennyire lenne bölcs az EU-nak ilyen gyorsan kitáncolni korábbi szankcióiból, amelyekre Peking már akkor figyelmeztette Brüsszelt, amikor az júniusban először vett kínai bankokat tiltólistára, miután azok Oroszországot segítették a nyugati kereskedelmi szankciók megkerülésében.

Litvánia célbavétele természetesen nem véletlen: régóta Kína egyik legkeményebb kritikusának számít az EU-n belül. Ennek legjobb jelzője talán, hogy míg más országok tipikusan a Taipei városnév alatt engednek külügyi képviseletet létesíteni a Kína által felségterületének tekintett Tajvannak, addig ezt Vilniusban az országuk nevén tehették meg.

Ezzel 2021-ben végleg megromlott a viszonyuk Kínával, és diplomáciájuk kölcsönösen ki is vonult egymás országából, miközben Tajvan szorosabb gazdasági együttműködésre adta fejét Litvániával. Ennek köszönhetően, nem meglepő, hogy Kína pont ebben az országban talált két bankot a szankcionáláshoz, és ezt az elvet a jövőben is könnyen alkalmazhatják.

Mindeközben persze az EU komoly kereskedelmi vitában is áll Kínával, amely szerinte a versenyszabályokat áthágó módon támogatja saját iparát, ezért már itt is voltak kölcsönös válaszlépések és a bankokra kivetett szankciók után további intézkedések is jöhetnek, amelyek Kína oroszbarát gyakorlataira lehetnek felhúzva.

Az egész helyzet kimenetében végül az lehet döntő, hogy az USA hogy viszonyul rövid és hosszabb távon az EU-Kína kapcsolatokhoz, amiben viszont nagy szerepet játszhat a Nyugat esetleges újbóli összezárása, és a Donald Trump amerikai elnök által lerombolt bizalom visszaépítése.

Bár az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen többször jelezte, hogy az EU-nak nem érdeke teljesen leválni Kínáról, folyamatosan hangoztatja azt is, hogy nem tartja megbízható partnernek az országot, így a kockázati tényezőket jelentősen csökkenteni kéne. Ha az USA Kínával folytatott kereskedelmi tárgyalásai miatt erre jön kérés, akkor megfelelő gazdasági és katonai garanciák mellett

nem elképzelhetetlen, hogy az EU hajlandó lenne szankciós párbajba keveredni Kínával, a nyugati szövetség helyreállításának oltárán.