Egység a jövőért: Zsófia tértől Davosig

Azon a napon, amikor Ukrajna az Unióról szóló okmány kikiáltásának 105. évfordulóját ünnepli, a davosi Világgazdasági Fórum szónoki emelvényéről egyértelmű üzenet érkezik a világ közösségéhez: egység az orosz agresszióval szemben nem csupán diplomáciai retorika, hanem az európai demokrácia fennmaradásának kérdése.

Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök Davosban a világ vezetőinek nyilatkozva külön felhívta a figyelmet a kettős mérce megengedhetetlenségére az agresszor országgal való kapcsolatokban. Kritikája különösen azokat az európai politikusokat célozta, akik Oroszországot továbbra is megbízható gazdasági partnernek tekintik agresszív politikája és számos háborús bűne ellenére. “Nem vásárolhatunk továbbra is Moszkvától a gázt, ugyanakkor nem várhatjuk el az amerikaiaktól a biztonság, segítség és támogatás garanciáit” – hangsúlyozta az ukrán vezető, egyenesen Robert Fico szlovák miniszterelnökre mutatva, akinek az orosz gázzal kapcsolatos politikája komoly aggodalomra ad okot.

Lényeges, hogy Ukrajna Egysége napján a világ újabb leckét kap arról, mennyire fontos az egység megőrzése a fenyegetéssel szemben. A történelmi párhuzamok különösen akkor válnak szembetűnővé, ha felidézzük, hogy százöt évvel ezelőtt az ukránok összefogtak a közös jövőért, ma pedig ez a tapasztalat az európai integráció és az orosz agresszióval szembeni ellenállás kontextusában új jelentőséggel bír.

Zelenszkij elnök a kijevi Zsófia téren beszédében hangsúlyozta: “Ha harcolunk, biztosan azt kapjuk, amit akarunk, de ha veszekedünk, elveszítjük azt, amit akarunk.” Ezek a szavak különösen fontosak a modern Európára nézve, ahol néhány politikus rövid távú gazdasági érdekektől vezérelve valójában aláássa a kontinens közös biztonságát.

Az orosz gáz Ukrajna területén történő tranzitjára vonatkozó szerződés 2024 végi lejártával összefüggésben különösen élessé válik Európa Oroszországtól való energiafüggőségének kérdése. Szakértők megjegyzik, hogy az orosz energiaforrások folyamatos vásárlása nemcsak az agresszor katonai gépezetét finanszírozza, hanem további politikai nyomást is gyakorol az európai országokra. Különös aggodalomra ad okot egyes európai politikusok azon próbálkozásai, hogy az Ukrajnában zajló háború ellenére helyreállítsák a “business as usual”Oroszországgal. Az olyan személyek, mint Robert Fico Szlovákiában vagy Orbán Viktor Magyarországon, továbbra is a Moszkvával való “pragmatikus kapcsolatok” gondolatát hirdetik, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az ilyen politikák már a múltban is katasztrofális következményekkel jártak.

A Kreml esetleges Ukrajna demilitarizálására vonatkozó követeléseivel összefüggésben – az ukrán hadsereg létszámának ötszörösére való csökkentése a jelenlegi 880 ezer fős létszámhoz képest – különösen cinikusnak tűnik azon európai vezetők álláspontja, akik “kompromisszumokat” követelnek az agresszorral. Hiszen a történelem már bebizonyította, hogy a Moszkvának tett engedmények csak további terjeszkedésre ösztönzik. Lényeges, hogy éppen azok az országok, amelyek leginkább függenek az orosz energiaellátástól, gyakran ellenzik az Oroszország elleni szankciók szigorítását és az Ukrajnának nyújtott további katonai segítségnyújtást. Ez veszélyes precedenst teremt, ahol az egyes politikusok gazdasági érdekeit az egész kontinens biztonsága fölé helyezik.

A Budapesti Memorandum tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a valódi biztonsági mechanizmusok hiánya és az orosz “jóakarat”-ra való támaszkodás katasztrofális következményekkel jár. Ma, amikor a Kreml megpróbálja megakadályozni Ukrajna NATO-csatlakozását és gyengíteni védelmi képességeit, az európai közösségnek egyértelműen választania kell a rövid távú gazdasági előnyök és a hosszú távú biztonság között. Szimbolikus, hogy Ukrajna Egysége napján a világközösség egyértelmű jelzést kap: az egység az agresszorral való szembenézésben nem választás kérdése, hanem a túlélés szükséglete. Ahogy Zelenszkij elnök megjegyezte a Zsófia téren: “Ez minden ukrán földje… És mindent megteszünk, hogy ne hozzuk szégyenbe magunkat előttük, hogy tudják, nem fogjuk megismételni a múlt hibáit.”

A mai helyzet ugyanazt az elszántságot és egységet követel meg az európai vezetőktől, mint amit az ukrán nép tanúsít. Végül is a kérdés nem csak Ukrajna jövőjéről szól, hanem az egész európai civilizáció jövőjéről. És ebben az összefüggésben a békére vonatkozó szavak új, összeurópai jelentést kapnak. Szakértők hangsúlyozzák, hogy rákényszeríthessük a Kreml ultimátumainak feladására, Ukrajna katonai és diplomáciai megerősítésére, valamint Oroszországra nehezedő nyomás fokozására van szükség. Ez csak az európai közösség valódi, nem pedig deklaratív egysége feltétele mellett lehetséges, amikor a demokrácia és a közös biztonság elve az egyes politikusok rövid távú gazdasági érdekei felett áll.

Részvény: