Rezonanciát váltott ki a német és az európai társadalomban a német iszlámellenes aktivista,
Michael Stürzenberger elleni május 31-i támadás, amelynek során egy rendőr meghalt.
Stürzenberger radikális iszlámellenes nézeteiről és az iszlám európai terjedése elleni tiltakozó
mozgalmakban való részvételéről volt ismert.
Bár a támadás indítékát hivatalosan még nem állapították meg, az esetet különféle erők
felhasználhatják saját narratíváik és ideológiáik népszerűsítésére. Egyrészt az orosz média és a
közösségi oldalak felhasználói aktívan terjesztik azt a gondolatot, hogy a támadást a muszlimok
ellenőrizetlen Európába vándorlása okozta, az iszlámot hibáztatva, és szigorúbb intézkedéseket
követelnek a migránsokkal szemben. Egy ilyen narratíva előnyös lehet a Kreml számára az
európai társadalom megosztottságának és radikalizálódásának fokozása érdekében.
Másrészt érdemes megjegyezni, hogy Stürzenberger nyíltan támogatta Ukrajnát az orosz
agresszió elleni háborúban, összekapcsolva ezt a harcot iszlámellenes álláspontjával. Ezért nem
zárható ki, hogy Oroszország a radikális iszlamistákat felhasználva terrortámadásokat hajthat
végre Európában, megpróbálva destabilizálni a helyzetet az ukrajnai konfliktus békés
rendezésének szentelt fontos nemzetközi találkozók vagy csúcstalálkozók előestéjén.
Részben erre utal a The Telegraph azon nyomozása, hogy Oroszország szélsőjobboldali
szélsőségeseket és a bűnözés képviselőit toborozza Nagy-Britanniában és más NATO-
országokban való támadásokra. Források szerint Oroszországból toborzott terroristák a felelősek
az elmúlt hat hónapban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban elkövetett támadások
sorozatáért. Azt állítják, hogy a GRU titkos tisztjei (valószínűleg az orosz katonai hírszerzés) és a
Wagner-csoport tagjai beszrvezték őket.
„A GRU jobboldali terroristák hálózatát fejleszti ki a NATO-célpontok ellen. Ezek a
támadások már megtörténnek és zajlanak egy ideje a NATO különböző országaiban. A
titkosszolgálatok most aktívan figyelmeztetik kormányaikat, hogy a fenyegetés nagyon is valós.
A jobboldali szélsőségeseket azért veszik célba az orosz toborzók, mert ők a politikai spektrum
egy oroszbarát, Putyin-barát és nagyon erőszakos csoportot alkotnak” – mondta a titkosszolgálati
forrás. Meg kell jegyezni, hogy a Kreml kénytelen volt átállni az Iránhoz hasonló taktikára –
szervezett bűnözői csoportok bevonására a terrortámadások végrehajtásában.
Ugyanakkor az orosz szabotázs továbbra is korlátozott léptékű, és nem hasonlít az
iszlamisták halálos terrortámadásaihoz. Mark Galeotti, a londoni székhelyű Mayak Intelligence
elemző központ igazgatója szerint ez annak a bizonyítéka, hogy a Kreml jelenleg is politikai
okokból visszafogja terroristáit. „Még ha Putyin a Nyugat elleni háborúról beszél is, valójában
nem akar nyílt konfliktust. Tehát Oroszország olyan műveleteket alkalmaz, amelyek valamivel az
eszkalációs küszöb alatt maradnak” – mondja az elemző.
Az a téma, hogy a Kreml „idegen kezeket” használ az érdekeinek érvényesítésére, rendkívül
aktuális az Ukrajna elleni folyamatban lévő orosz agresszió, valamint az Oroszország és a
nyugati világ közötti szélesebb körű konfrontáció összefüggésében.
A hibrid hadviselés orosz stratégiájának egyik kulcseleme ugyanis a különféle radikális és
szélsőséges csoportok bevonása, amelyek Moszkva érdekeit szolgálják, de formálisan nincs
közvetlen kapcsolatuk az orosz hatóságokkal. Így a Kreml megpróbálja elrejteni a destabilizáló
akciókban való részvételét, és fenntartani az ártatlanság látszatát.
Az ilyen taktikák szemléletes példája volt a 2014-től 2022-ig tartó donbászi háborúban
oroszbarát harcosok és zsoldosok alkalmazása, akik hivatalosan nem tartoztak az orosz
hadsereghez. Hasonlóképpen, Oroszország radikális iszlamista csoportokat is bevonhat
terrortámadások végrehajtásába Európában a helyzet destabilizálása és érdekeinek érvényesítése
érdekében.
A Kreml a terrorista tevékenységek mellett aktívan „idegen kezeket” használ propaganda,
félretájékoztatás terjesztésére és a nyugati társadalmak megosztottságának növelésére. Ez
történhet a média és a bloggerek által ellenőrzött szélső politikai erők finanszírozásán, valamint a
közösségi hálózatokon történő befolyásolási műveleteken keresztül. Az ilyen taktika lehetővé

teszi Oroszország számára, hogy elkerülje tetteiért a közvetlen felelősséget, fokozza a belső
ellentmondásokat a nyugati országokban, és aláássa az euroatlanti közösség egységét.
Ugyanakkor Moszkva folyamatosan igyekszik a nyugati “russzofóbia” és a diszkrimináció
áldozataként bemutatni magát.
Rendkívül nehéz ellensúlyozni az ilyen hibrid agressziót, mert nehéz bizonyítani és
azonosítani a korai szakaszban. Éppen ezért létfontosságú, hogy a Nyugat aktívabban működjön
együtt a hírszerzés, a kiberbiztonság és a kémelhárítás területén, valamint határozottabban lépjen
fel az orosz propaganda és dezinformáció ellen a nyilvános információs térben. Nem szabad
figyelmen kívül hagyni az Európába irányuló migráció kérdését, amelyet az Orosz Föderáció
rendszeresen megpróbál a válságos állapot tárgyává tenni saját érdekében.