Komoly kockázatok fenyegetik az Európai Unió megújulóenergia-átállását: az EU egyelőre nem tudja biztosítani az ehhez szükséges kritikus fontosságú nyersanyagok stabil ellátását – erre figyelmeztet az Európai Számvevőszék frissen közzétett különjelentése. A jelentés szerint az importfüggőség csökkentésére irányuló uniós intézkedések eddig nem hoztak kézzelfogható eredményeket, miközben az Unión belüli kitermelés és újrafeldolgozás továbbra is komoly akadályokba ütközik. Mindez oda vezethet, hogy már 2030-ra problémássá válik az ellátás.
A zöldátállás alapját olyan technológiák adják, mint az akkumulátorok, a szélturbinák és a napelemek, amelyek előállításához nélkülözhetetlen a lítium, a nikkel, a kobalt, a réz és a ritkaföldfémek használata. Ezek a nyersanyagok azonban döntően néhány Unión kívüli országban – elsősorban Kínában, Törökországban és Chilében – koncentrálódnak, ami jelentős geopolitikai és gazdasági kockázatot jelent az EU számára.
A kiszolgáltatottság mérséklése érdekében az EU 2024-ben elfogadta a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló rendeletet, amely 26, az energetikai átállás szempontjából kulcsfontosságú ásványi anyag hosszú távú és biztonságos ellátását kívánja garantálni. A számvevők szerint azonban a rendeletben szereplő, 2030-ig kitűzött célok nem kötelező érvényűek, és csupán néhány „stratégiai” nyersanyagra vonatkoznak, ráadásul azok meghatározásának módszertana sem átlátható.
Kritikus fontosságú nyersanyagok nélkül nem lesz energetikai átállás, sem versenyképesség, sem stratégiai autonómia
– hangsúlyozta Keit Pentus-Rosimannus, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. Szerinte az EU jelenlegi függősége már önmagában is veszélyt jelent, ezért sürgős fellépésre van szükség.
Az importdiverzifikálás eddig csak korlátozott eredményeket hozott. Bár az EU az elmúlt öt évben 14 stratégiai partnerséget kötött nyersanyag-ellátás céljából, ezek közül több politikailag instabil országokkal jött létre, és a partnerországokból származó behozatal számos nyersanyag esetében inkább csökkent, mint nőtt. Több fontos megállapodás – például az EU–Mercosur-egyezmény – továbbra sem lépett hatályba.Az újrafeldolgozás terén sem biztató a helyzet. A rendelet célja szerint 2030-ra a stratégiai nyersanyagok legalább negyedének újrafeldolgozott forrásból kellene származnia, ám jelenleg számos anyag esetében az újrafeldolgozási arány alig néhány százalék, vagy egyáltalán nem létezik. A magas költségek, az alacsony alapanyag-mennyiségek, valamint a technológiai és szabályozási akadályok jelentősen rontják az európai vállalatok versenyképességét.
A belföldi kitermelés felfuttatása szintén lassan halad. Bár az EU célja, hogy a stratégiai nyersanyagok 10%-át saját forrásból fedezze, egy új bányászati projekt akár két évtized alatt válhat működőképessé. Így a 2030-as határidőig ezek a beruházások várhatóan nem járulnak hozzá érdemben az ellátás biztonságához. A feldolgozóipart ráadásul a magas energiaköltségek is sújtják, ami újabb leállásokhoz vezethet.
A számvevőszék összegzése szerint fennáll a veszélye annak, hogy az EU erőfeszítései ördögi körbe kerülnek: az ellátási hiány visszaveti a beruházásokat, ami tovább mélyíti a nyersanyagfüggőséget. Ha az Unió nem gyorsítja fel érdemben a termelést, az újrafeldolgozást és a partnerségek működtetését, a zöldátállás kulcsa kerülhet veszélybe.