A globális tényezők mellett az erőteljes hazai költségvetési élénkítés, a legkisebb bérek hatalmas mértékű emelése és a lassú monetáris szigorítás miatt Magyarországon lenne az egyik legmagasabb az infláció, ha a kormányzat nem hozott volna olyan direkt árintézkedéseket, amelyekre a rendszerváltás óta nem volt példa. A rezsiköltségek befagyasztásától, az üzemanyagár-stoptól, illetve az élelmiszerár-stoptól azt várja a kabinet, hogy ezek 2-3%-ponttal is fékezik az inflációt. Vagyis a gazdaság alapfolyamatai a mostani, 7,9%-os áremelkedés helyett 10% feletti inflációt indukálnának, ami veszélyes terepet jelent: a kúszó inflációt felváltaná a vágtató pénzromlás.
A gazdaság helyreállása szerte a világon magas inflációhoz vezet napjainkban, Magyarországon évtizedes csúcsra, 7,9%-ra emelkedett az infláció januárban. A globális áremelkedés problémájáról beszélt Orbán Viktor miniszterelnök is évértékelő beszédében. Az USA-ban 40 éves csúcsra futott a pénzromlás, és vannak EU-s országok, ahol 10% felett jár az infláció. Nálunk is ez lenne a helyzet, ha nem lennének rendkívüli intézkedések – utalt az árbefagyasztásokra a miniszterelnök.
A rendkívüli helyzet rendkívüli döntéseket követelt, ezért mi nem néztük tétlenül az árak vágtatását, hanem bevezettük a négy stop politikáját: rezsistop, üzemanyagár-stop, kamatstop és élelmiszerár-stop. Ilyen harminc éve nem történt Magyarországon – mondta Orbán Viktor. Szavai alapján a rezsicsökkentés 1,5%-ponttal, az üzemanyagár-stop 0,5%-ponttal, az élelmiszerár-stop 0,9%-ponttal csökkenti az inflációt.
- A kormányzati számítások döntő többsége kétségtelenül helyes. Az energiaárak globális elszállása nem érvényesül a fogyasztói árakban a rezsicsökkentés miatt; ehelyett a költségvetésnek (az MVM-nek) kerül több százmilliárd forintba a megemelkedett energiaár. Vagyis végső soron a közösből kell kigazdálkodni ezt a pénzt: innen-onnan el kell vonni ahhoz, hogy a rezsicsökkentés terhét bírja a költségvetés. A havi rezsiszámlákon ez azonban nem látszik. Az Európai Unió átlagában 1-1,5 százalékponttal növelte éves alapon 2021 végén a rezsiárak emelkedése a teljes inflációt. Mivel Magyarországon a rezsitételek súlya nem tér el érdemben a fenti értéktől, így az EU átlagában mért hatás érvényesnek tekinthető Magyarországra is.
- Az üzemanyagok árstopja is fékezi az inflációt, mivel a benzin és a gázolaj ára is magasabb lenne most – piaci áron –, mint a befagyasztott 480 forint. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) szerint a benzin literenkénti átlagára az árstop nélkül hozzávetőlegesen 510, a gázolajé pedig 530 forint lenne. A benzin közel 7%-kal, a gázolaj több mint 10%-kal lenne drágább. Mivel az üzemanyagok súlya a fogyasztói kosárban 6%, így a 7-10%-os áremelkedés hatására az infláció 0,4-0,5%-ponttal lenne magasabb.
- A legnagyobb bizonytalanság az élelmiszer-árstopot érinti. A rezsi- és az üzemanyagárak hatása megjelenik azonnal, az élelmiszereknél ez bizonytalanabb. A kormányzat szerint akár 1%-ponttal is csökkentheti az inflációt az élelmiszerár-stop (az első pillantásra nagynak tűnő hatás okairól lásd később). Ám nagy kérdés, hogy a többi termék árán (amelyekre nem vonatkozik a stop) visszahozza-e a veszteséget a kiskereskedelem. Könnyen lehet ugyanis, hogy az erős belső kereslet miatt a vállalatok ármeghatározó-képessége erős, így tudják emelni az árakat.
Vagyis legalább 2, de akár 3%-ponttal is magasabb lenne a magyar infláció a példátlan kormányzati intézkedések nélkül. A 10-11%-os áremelkedési ütem azonban már igencsak veszélyes. Ez már nem a kúszó infláció világa, hanem a vágtató inflációé, amit már nehezebb kezelni. Jóllehet, az áremelkedés nagyobb része globális hatás: a világgazdaság helyreállásának inflációemelő tényezője, az energiaárak többszöröződése és az ellátási láncok gyengeségei egyaránt kedvezőtlen. Ezt a helyzetet tetézi, hogy a költségvetési konszolidáció Magyarországon késlekedik. A gazdaság erősödésének időszakában a költségvetési hiány visszavágására lenne szükség, hogy megakadályozzák az infláció felpörgését.
Mindeközben a monetáris konszolidáció megkezdődött, azonban ennek hatása nemigen látszik. Ha a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szigorít, azt a kormány ellentétes irányú lépései eliminálják. Erre jó példa, hogy a jegybank tavaly befejezte a vállalatoknak extrém olcsó hitelt nyújtó Növekedési Hitelprogramját – arról persze megoszlanak a vélemények, hogy ilyen gyorsan és hirtelen kellett-e volna –, amire válaszul a kormány elindította a Széchényi Kártya Go!-t, ami még kedvezőbb hitelfeltételeket nyújt. A kamatemelések hatásának kivédésére pedig a kabinet bevezette a kamatstopot, ami szintén rontja a monetáris transzmissziót.
Összességében tehát a továbbra is nagyon magas költségvetési hiány, a visszafogott monetáris szigorítás, valamint az MNB lépéseinek kormányzati eliminálása mind-mind az infláció visszaszorítása ellen hatnak. A minimálbér és a garantált bérminimum 20%-os emelését – és ennek tovagyűrűző hatását a többi bérkategóriára – szintén beépítik az árakba a vállalatok, amit az erős kereslet miatt viszonylag könnyen meg tudnak tenni. Az áremelési szándékok érvényesítését tovább segíti, hogy februárban további 1000 milliárd forintot fecskendez a gazdaságba a kormány az szja-visszatérítésen és a 13. havi nyugdíjon keresztül. Ezeket igyekeznek tompítani, a választásoktól természetesen nem függetlenül, az árstopokkal.
A FENTIEK TÜKRÉBEN MÁR NEM IS IGAZÁN MEGLEPŐ, HOGY MAGYARORSZÁGON KÉTSZER AKKORA LENNE A PÉNZROMLÁS KORMÁNYZATI INTÉZKEDÉSEK NÉLKÜL, MINT AZ EURÓPAI UNIÓBAN JELLEMZŐ 5%-OS ÁTLAGOS INFLÁCIÓ.
Az egyik kérdés most az, hogy az árstopok megfékezik-e az inflációs várakozások tartós és gyors emelkedését. A másik kérdés pedig az, hogy milyen árat fizetnek ezért a gazdaság szereplői. Az első kérdésre a következő hónapok áralakulásai fogják megadni a választ. Ezt egyrészt befolyásolják a globális folyamatok – energiaárak, kereslet-kínálati súrlódások –, másrészt a hazai helyzet. Ebből a szempontból egyelőre inkább a rossz hírek dominálnak. Az inflációs alapfolyamatokat megragadó árindex, a maginfláció is töretlenül kapaszkodik felfelé, a lakosság egyre nagyobb és nagyobb inflációt vár, miközben a vállalati szektorban is egyre többen szeretnének árat emelni.
Ezeket figyelembevéve könnyen elképzelhető, hogy magas szinten ragad be az infláció a következő időszakban, ha viszont az ársokkok levonulnak, akkor benne van a pakliban az is, hogy hirtelen lefelé indul az árindex. Azonban minél tovább van minél magasabban az infláció, annál nagyobb a kockázat, hogy a várakozások emelkedése miatt beragad az infláció.
A kormány abban reménykedik, hogy az árstopokkal le tudja törni az energiainflációt. Nem is alaptalanul gondolja ezt? Az infláció szempontjából a rendszerváltás utáni időszak egyik fontos pillanata az, amikor a 2014-es rezsicsökkentés egyrészt stabilizálta az energiaárakat, másrészt kiszorította a piaci szereplőket a szektorból. A lakossági energiaárakat érintő lépés alacsony szintre süllyesztette az inflációs várakozásokat. Kétségtelen, a globális folyamatok, a visszafogott európai inflációs környezet is segített a pénzromlás alacsonyan tartásában. A rezsiárak befagyasztása miatt most – amikor többszöröződnek a globális energiaárak – egyrészt százmilliárdos vesztesége keletkezik a költségvetésnek, a másik oldalról viszont „fogja” az energiainflációt.
A mostani benzin- és az élelmiszerár-stop azonban egészen valószínűtlen, hogy hasonló hatással bír majd, mint ahogy 2014-ben a rezsiárak befagyasztása. Egyrészt a kiskereskedelem tudja emelni a többi termék árát, amelyekre nem vonatkozik az árstop, másrészt ezek az intézkedések nem tartanak hosszú évekig. Amikor véget érnek – feltehetően néhány hónap múlva –, akkor kevéssé valószínű, hogy olyan alacsony lenne az ár, mint a most érvényes hatósági.
Egyes számítások szerint az élelmiszerár-stop intézkedéssel érintett 7 termék, és azok helyettesítő termékeinek – amelyek áraira az intézkedés elméletileg ugyanúgy leszorító hatással bír – összesített súlya a fogyasztói kosárban 4% feletti. Ezen termékeknél a rendelkezésre álló adatok szerint februárban 18-22%-kal lennének magasabbak az árak a kormányzati intézkedés hiányában. A gabona- és takarmányárak elszállása, az alapanyagárak emelkedése, a bérek gyors növekedése egyaránt költségemelő hatású, így minden bizonnyal az árstop végével azonnal emelkedés lesz ezeknél a termékeknél. Amennyiben a forint nem erősödik jelentősen, és a kőolajára nem csökken nagyot, akkor a benzin és a gázolaj ára is visszatér az 500 forint feletti tartományba. Vagyis könnyen lehet, hogy az árstopok végével újra megugrik az infláció.
Mindemellett azonban ne feledjük el azt sem, hogy ezekben a hónapokban milyen hatása van az árstopnak. A boltok polcairól lekerülhetnek a jó minőségű, drágább termékek – amelyeken nagyobb lenne a veszteségük a cégeknek –, megemelkedhet az alacsonyabb minőségű termékek aránya, természetesen mennyiségi korlátozás mellett. Kérdés, hogy a kisebb benzinkutak meddig tudnak talpon maradni és mikor zárnak be a veszteséges működés miatt. Ahogy a boltoknál, úgy a kutaknál is igaz: a kisebbek lehetnek nagyobb bajban; minél tovább tart az intézkedés, annál nagyobban. De hogy sikerül-e letörni az inflációt és visszaterelni a jegybanki célra, az még kérdés. Hogy a kísérletnek lesznek áldozatai, az már ma is látható.